Charlie N. Holmberg - A ​papírmágus

Charlie N. Holmberg

A papírmágus

Fülszöveg Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán? Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét. A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Véleményem

Charlie N. Holmberg regénye különleges élményt jelentett számomra. Nagyon különös élményt. Bátran ki merem jelenteni, hogy a Papírmágushoz hasonló történethez még eddig nem igazán volt szerencsém, ami nálam egy hatalmas pluszt szokott jelenteni az értékelések során, mert többek között azt is fontosnak tartom, hogy az adott regény újat tudjon mutatni olvasójának. Ceony Twill kalandjai garantáltan kiragadják olvasóját a szürke hétköznapokból és egy olyan világba kalauzolják, ahol a mágia és az anyag összefonódik, ahol a papírt életre kelteni csak egy egyszerű gyakorlat főszereplőink számára.

Ceony Twill egy szegénysorból származó lány, aki egy rejtélyes idegen anyagi támogatása révén megkezdheti tanulmányait a varázslóképző iskolába, amit rendkívüli szorgalommal és gyorsasággal végez el. Ceony minden vágya, hogy a négy lehetséges elem közül a fémhez kösse mágiáját, ám a terve idejekorán dugába dől, amikor az iskola elveszi tőle a választás lehetőségét és papírmágusnak szánja őt az adott elemet uraló mágusok hiánya miatt. Így kerül Ceony az egyik legsikeresebb papírmágus, Emery Thane házába, hogy kitanulja az anyag uralmának rejtelmeit. Eleinte a lány minden molekulájával ellenkezik, de végül beletörődve sorsába összeköti lelkét a papír anyagával és megkezdi tanulmányait Thane professzor asszisztenciája mellett. A tanár egyszerre kedves és távolságtartó, nyitott és rejtélyes Ceony-val szemben. A tanár ismeretlen okokból kifolyólag néha ki-kimaradozik, míg Ceony a férfi könyveit tanulmányozza és azon töpreng, vajon mi a manó folyik Emery életében. Minden a legnagyobb rendben megy mindaddig, amíg meg nem jelenik egy sötét lelkű mágus(nő) és fenekestül fel nem forgatja főszereplőnk életét.

Nem saját szerkesztés

Őszintén szólva ez a könyv engem egyszerre szórakoztatott és untatott – ami nem igazán jellemző rám. A történet elején még nagyon izgatott voltam, elkapott az Írónő által felépített koncepció és a hangulat, ami átjárta a könyv első felét. Akarva akaratlanul kitapogattam a háttérben meghúzódó „Harry Potter” pulzust, de számomra ettől csak még érdekesebb lett az egész. Itt házak helyett elemek voltak és barátságok helyett egy tanár – diák kapcsolat, amit mikroszkopikus közelségből követhettünk. Megismerkedhettünk a papírmágiával és kaptunk pár kedves párbeszédet, ami többször mosolyt csalt az arcomra. A cselekmény isten igazából a „főgonosz” betoppanása után kezdett engem ledobni magáról, amikor Ceony magánakciókba kezdett és egyes egyedül próbálta felvenni a harcot egy nála sokkal tapasztaltabb mágussal szemben. Nevetségesnek tartottam a jeleneteket, amik a nagy harcokat hivatottak bemutatni sajnálatos módon igen ügyetlenül. Persze akadtak elgondolkodtató jelenetek is, amik megfogtak és igazán egyedivé tették a Papírmágus történetét, de nem ezek voltak többségben. Hogyha egy szóval kellene jellemezni a Papírmágus cselekményét valószínűleg a meseszerűt vagy éppenséggel a bizarr szót választanám. A regény egyik legnagyobb hibája számomra a hiteltelenség volt – amit betudhatunk meseszerű fordulatnak, viszont engem ezek zavartak. Ceony nagyobb sikereket ért el, mint azt tudása alapján megérdemelt volna, a főgonosz pedig rendkívül ügyetlennek és passzívnak lett bemutatva, ahhoz képest, hogy tiltott mágiát használt és egy bűnöző szerepében tetszelgett.

A karakterek – az a kevés, aki szerepet kapott az amúgy nagy ívű cselekményben – kidolgozatlan maradt, Ceony-t leszámítva. Emery Thane amilyen ígéretesnek tűnt a kezdetekben, olyan kevés szerepet kapott a későbbiekben. Igaz, hogy a szereplő több emlékét is felvonultatta a történet, de nem éreztem, hogy ettől kellő bepillantást nyertem volna a karakter lelkébe és habitusába. Ceony karakterét a bátorság és kíváncsiság jellemzezte. Ceony egy klasszikus értelemben vett „jó” karakter – mégsem éreztem őt közel a szívemhez, ahogyan egyik szereplőt sem. A történetet leginkább a szereplő nélküliség jellemezte, sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a cselekmény a párbeszédek és interaktusok rovására – amiket én oly nagyon kedvelek.

Összességében a Papírmágusról elmondható, hogy egy izgalmas ötletre épít egy kissé kusza, de egyedi cselekményt, amire az olvasó vagy ráharap, vagy inkább kiköpi és félretolja. Kissé megosztó a történet, de mindenképpen elmondható róla, hogy elgondolkodtató szituációk vannak benne. Az én szám ízlésének Charlie könyve egy kicsit keserű volt, mégsem bántam meg, hogy elolvastam. A folytatásra még pihennem kell egy keveset, mert egyelőre tanácstalan vagyok vele kapcsolatban, viszont a Disney produkciójára mindenképpen kíváncsi leszek, hogyha a híreknek megfelelően tényleg megjelenik.

Ella Fisher