2018. október 18., csütörtök

Penelope Ward - Jake Undone

Penelope Ward
Jake Undone

Fülszöveg
Nina ​Kennedy éli az életét… de valójában nem… mindaddig, míg minden meg nem változik.
Repülőgépek, vonatok, magas terek… Nina mindentől fél. Valójában nem lép ki a komfortzónájából, napjait az irracionális félelmei és fóbiái irányítják. Amikor Brooklynba költözik, hogy elkezdhesse ápolói felsőfokú tanulmányait, élete 180 fokos fordulatot vesz, mert akaratlan, de intenzív vonzalmat érez bámulatos lakótársa, egy agyontetovált, agyonpiercingelt pasas iránt, aki egyben az egyik legokosabb ember is, akivel valaha találkozott.
Jake Green durva külseje és ördögi mosolya mögött arany szív rejtőzik. Feladatának érzi, hogy megváltoztassa Nina életfelfogását. Amikor Jake beleegyezik, hogy korrepetálja Ninát, alkut kötnek, de a tétek magasak, hisz arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen a démonaival. Arra azonban még ő sem nem számított, hogy a tanítás alatt szerelembe esik.
Amit Nina nem vesz észre, az az, hogy Jake a saját poklát járja. Vajon szerelmük túléli-e a bombát, amit Jake rádob?

Véleményem
Ennek a könyvnek mindössze annyi lett volna a feladata, hogy figyelemelterelésként szolgáljon, míg meg nem érkezik a Torch Against the Night. Egy ördögi hang azt suttogta nekem, hogy a Jake Undone jó kikapcsolódást nyújt majd, hiszen ez egy olyan könyv, ami nem igényel agysejteket. Beadtam a derekam és belevágtam Penelope Ward regényébe, ami nem hogy, nem kapcsolt ki, de egyenesen az idegeimre ment. Figyelem! Extra hosszú, negatív értékelés következik.

A regény nagy része Nina szemszögéből íródik, aki Brooklynba költözik, hogy megkezdje ápolói tanulmányait. Ám erre sajnálatos módon alig akad ideje, hiszen minden gondolatát a titokzatos és szexi lakótársa, Jake köti le. Az agyontetovált srác az első pillanattól kezdve befészkeli magát a lány fantáziájába, ezzel több álmatlan éjszakát és nedves alsóneműt okozva neki. A könyv első fele lényegében Nina önmagával vívott harcáról szól, amiben megpróbálja fenntartani az ártatlan jó kislány imidzsét, miközben rávetné magát az adoniszra a szomszéd szobából.
Röviden erről szól a történet, a könyv második felét kivéve, ami teljesen elüt az első százötven oldal hangulatától. Ennek eredményeképpen a regény két részre osztható: a Nina és Jake még nem szexel, majd a Nina és Jake már szexel részekre. Belátom, Penelope Ward mestere az angsty romance megteremtésének, mert olyan hosszú ideig képes volt fenntartani a szexiális feszültséget, hogy azt hittem, felgyullad a telefon a kezemben. Azt is bevallom, hogy van hozzá érzéke, viszont ez önmagában még nem elég, úgy gondolom. 

saját szerkesztés

Mindezek után a regény második felében fény derül a titokra, amit Jake rejteget. Oké, nem számítottam a dologra, tehát akár meglepő fordulatnak is nevezhetném, de a temérdek bonyodalom, ami követte, elvett a jelentőségéből. Ezen kívül véletlent véletlenre halmozott az író, melyek után egyre kevésbé tudtam komolyan venni a történetet. Következzen néhány spoileres tartalom, csak hogy lássatok példát. [[Nina pont az előtt szerez tudomást a titokról, hogy Jake szemtől szemben közölhetné vele. Aztán Nina pont akkor toppan be a fiúhoz, mikor Jake éppen félreérthető helyzetbe kerül az éjszaka során rámozduló nővel. De a kedvencem most jön. A két fiatal egy nagy egymásratalálás után egymásra cuppan, mit sem törődve ilyennel, hogy védekezés. Ki nem találnátok, mi lesz a következmény! Nina az első ilyen alkalom után már teherbe is esik. Mondjuk hozzáteszem, egyikük sem aggódik túlzottan az aktus után.]]

Szóval a lényeg, hogy a regény csak egy nagy és tömény drámahalmaz. Több, mint háromszáz oldal keresztül megy a folyamatos huzavona, ami egy cseppet sem tesz hozzá a sztorihoz, inkább csak feleslegesen elnyújtja azt. A másik az, hogy Nina gondolataiban járni annyira fárasztó, hogy arra nincsenek szavak. Megállás nélkül belső monológokkal hergeli magát. Emberek, Ninánál perverzebb kéjencet még nem hordott hátán a Föld. Semmi baj nincs ezzel, csak akkor ne játsszuk már meg a szendeszüzet, aki folyton elpirul és mindentől elakad a lélegzete. Pillantsunk bele néhány felettébb érdekes gondolatmenetbe:

Gosh, if my body reacted like this to just the touch of his hand, I couldn’t imagine what it would do if he were to– (34. oldal)
Yes, a really hot guy, with tattoos and piercings on his face... and tongue... and God knows where else... and I sometimes want to lick him. (37. oldal)
He ran his finger repeatedly across the plate licking the last remnants, which caused my insides to tingle. I suddenly wished I were wearing the plate. (50. oldal)
I bit down on my bottom lip hard, and my body trembled as he approcahed the bed.
Yeah, this was more like the dream I had. (70. oldal)


A könyv felénél járva azt hittem, hogy a szememen folyik ki az agyvelőm. Szinte könyörögtem, hogy essenek már túl a dolgon, mert ez a nőszemély nem bír magával. Talán Jakeben láttam némi emberséget egyedül. Bár, folyton húzta a lány agyát, nem a szex volt az elsődleges szándéka. Időt töltött a lánnyal, segített leküzdeni a félelmeit, korrepetálta matekból (ja, mert Jake éppenséggel keni vágja a matekot, ami csak még egy indok, hogy a két karakter együtt legyen) és kezdett közel kerülni hozzá szellemileg is. Ehhez képest Ninácska csak irult pirult, és egy percig sem az embert kereste a srácban. Az, hogy Jake nem egy érzéketlen tuskóként viselkedett csak hab volt a tortán, mert mi a fontos ugyebár? Jake tetovált teste. A piercingek. A formás válla. A töndöklő szeme. A férfias illata. Valaki szóljon már az íróknak, hogy a külső adottságok részletes feltérképezéséből nem lesz hipp hopp szerelem. Miért. Kell. Pornót. Csinálni. A. Romantikából. Most mondjátok meg.

Jake karaktere sem sokkal jobb, nehogy azt higgyétek, mert ő egy territoriális, birtokló control freak, amit persze elromantizál az írónő azzal, hogy minden létező pozitív férfi tulajdonságot ráaggat: okos, szexi, figyelmes, védelmező, gáláns és természetesen irtó jó az ágyban. Nagyon realisztikus karakter. 


De a legrosszabb most következik. Rég volt részem ennyi öklendezésben és szemforgatásban, mint  a Jake Undoneban. És ezt nem az erotikus tartalom váltotta ki, félre értés ne essék, hiszen tudtam, mire vállalkozom. A gusztustalan az a regényben, hogy erénynek állít be olyasvalamit, ami valójában nagyon rossz üzenetet közvetít. Ez a kötet a felszínen egy érzéki és romantikus történet, de a máz alatt valójában kártékonyabb, mint a sáskajárás és a jégverés együtt. Nem viccelek.
A regényben újra és újra feltűnik Desiree, Jake egyéjszakás kalandja. Ninát természetesen megöli a féltékenység, mert hát – mit tudhat az a ribanc, hogy őt a fiú hamarabb megdugta. Kérdem én, miben másabb Nina, aki éjjel nappal a fiúról fantáziál, közben meg eljátsza a sebzett lelket. Desireet ribancnak bélyegzi, miközben ő sem jobb egy fokkal sem. Penelope Ward ezzel azt üzeni, hogy Desiree azért titulálható ribancnak, mert nyíltan kifejezi szexiális vágyait. Mire fel a megkülönböztetés, mikor  Ninának nem hogy személyisége, de egy darab önálló gondolata sincs. Nagyon dühít, hogy az írónő ilyen felelőtlen módon tesz különbséget nő és nő között. Ezt hívják slut-shamingnek, ami sajnos nagyon gyakori jelenség a romantikus-erotikus-new adult, ki tudja már minek nevezzem műfajban. Bosszant, és egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy könyvek ezrei vannak a piacon hasonló témában és hasonló reprezentációval. 

Összefoglalásul csak annyit, hogy ha nem muszáj, ne olvassátok el ezt a regényt. Ha mégis műfajon belül szeretnének maradni, akkor válasszatok egy értelmesebb kötetet, ami sajnos nem tudom honnan és kinek a tollából származik. Azt hiszem, egy időre kiábrándultam a new adult kategóriából, viszont, ha Ti ismertek egy minőségi történetet, ne habozzatok megosztani velem! Köszönöm, hogy szántatok rám időt és elolvastátok a cikket!

Steph Pfeiffer

2018. október 14., vasárnap

Brittainy C. Cherry - Disgrace

Brittainy C. Cherry
Disgrace

Fülszöveg
Each ​day I prayed for my husband to love me again.
After fifteen years together, he walked away from me, and into the arms of another.
I didn’t know how to cope. I didn’t know my worth. I didn’t know how to exist without him by my side.
All I wanted was for him to come back to me. 
Then, Jackson Emery appeared.
He was supposed to be a distraction for my mind. A summer fling. A confidence boost to my bruised heart. We were perfect for one another, because we both knew we wouldn’t last. Jackson didn’t believe in commitment, and I no longer believed in love. He was too closed-off for me, and I was too damaged for him. Everything was fine, until one night my heart skipped a beat.
I didn’t expect him to make me laugh. To make me think. To make my sadness somewhat disappear.
When our time was up, my heart didn’t know how to walk away.
Each day I prayed for my husband to love me again, yet slowly my prayers began to shift toward the man who wasn’t right for me.
I prayed for one more smile, one more kiss, one more laugh, one more touch…
I prayed for him to be mine.
Even though I knew his heart wasn’t destined to love.

Véleményem
Brittainy C. Cherry neve sokak számára garancia egy érzelmes és mély történetre. Itthon Magyarországon is nagy rajongótábort toborzott a romantika műfaját kedvelői körében. Mi tagadás, tényleg van érzéke a romantikus történetekhez, amikbe többnyire valamilyen mélyebb mondanivalót is próbál beleszőni. Ez a Disgrace esetében sem volt másképp, engem sajnos mégsem ragadott magával. Lássuk, hogy miért.

Női főszereplőnk, Grace nehéz időszakon megy keresztül, mikor fény derül férje hűtlen oldalára. A múltban már épp elég megpróbáltatás érte többszörös elvetélése miatt, de ezennel még mélyebbre kerül. Szülővárosába kényszerül visszatérni, ahol pillanatokon belül szóbeszéd tárgyává válik. A rosszmájú megjegyzések és az anyja konrtollja árnyékában találkozik Jacksonnal, a férfiasság megtestesítőjével, aki első benyomásra egy rideg és barátságtalan bunkó, mélyen legbelül azonban törődő és érzelmes. Természetesen a férfi sem maradhat dráma nélkül, hiszen édesanyja korai elvesztése meghatározó elemévé vált felnőtté válásának, csak úgy mint apja összeomlása és az alkoholba való menekvése. Összefoglalva tehát, Grace és Jackson mind ketten nehéz sorsú karakterek, akiket az élet küldött a padlóra. Mentsvárat találnak egymásban, amiből szépen lassan szerelem virágzik majd. 

Ki gonolta volna, ugye? Nos, eddig nem tűnik egyedülállónak az alaphelyzet, hiszen a két megsebzett lélek találkozása szinte minden new adult regény alapja. Ezen kívül még látni vélek egy mintát, amit könyvről könyvre követ az írónő karakterek terén: az ártatlan nő és a látszólag veszélyes férfi párosa. Ez a karakterminta szerintem már kötelező elemévé vált a new adult műfajnak, e nélkül már nem is NA az NA. Szeretném megérteni, miért ragaszkodnak ennyire az írók a megszokotthoz, de valószínűleg beváltnak látszik az említett karakterpáros, ezért nem mernek kockáztatni. Vagy rosszul gondolom, és tényleg van egy előírás a new adult címszó alatt. Azt viszont nem tagadom, hogy Brittainy C. Cherry egy egymáshoz tényleg passzoló párost alkotott, ami azért nem minden new adult írónak sikerül.

A két főszereplő mellett még ott van Grace családja és Jackson apja. A két család évek óta gyűlöletben él, egy Rómeo és Júlia helyzet áll fenn, amiben a páros mégis egymásra talál. Elmondom, mi az, ami zavart ebben a szituációban. Itt ez a kisváros, ami a felszínesség és rosszindulat hazája. Itt élnek Grace szülei, akik a hitélet elöljárói, hiszen az apa a város pásztora, az anyja pedig a közösség vezető tagja, az erkölcsösség megrögzött követője. A regény nagy részében saját lánya ellen fordul csak azért, hogy a pletykaéhes közösség előtt jó színben tűnjön fel. Forgott a gyomron ettől az ellenséges közegtől, egyedül Grace húga, Judy és a könyvtárban dolgozó gyerekkori barátnője ellensúlyozzák ezt a rossz népséget. Azonban ez sem bizonyult elégnek, ugyanis a könyv legtöbb szereplője vagy jó vagy rossz, nincs igazán köztes árnyalat. Grace anyjának és Jackson apjának természetére kapunk némi választ a könyv végén, de úgy érzem ez már későn érkezik. A regény túlnyomóan Grace és Jackson kétszemélyes világáról szól, amin kívül pedig csak a rosszakaró és gonosz emberek lakoznak.

"It was sometimes hard to be God's follower when the Devil's whisperings sounded more satisfying."

Félreértés ne essék, nem célom szétcincálni a regényt, hiszen ha nem tetszett volna, nem olvastam volna végig. Viszont tudni kell, hogy számomra egy regény főleg akkor kiemelkedő, ha a karakterek azzá teszik. Számomra a Disgrace sajnos ezt nem tudta nyújtani, de kétségtelenül egy gyors olvasásmányról van szó, ami marasztalja az olvasót és kellemes szórakozást nyújt, sőt néhány komolyabb témát is érint mint például a társadalmi elnyomás, a hit, a hűtlenség, a gyász. Sőt, nagyra értékelem, hogy az írónő mondanivalóval töltötte meg a lapokat. A történet végéhez érve forrja ki magát az üzenet, ami számomra arról szól, hogy sosem késő megtalálni önmagad. Példa erre maga Grace és a látszólag szülői érzelmektől mentes anyja, aki hosszú idő után rájön, hogy nem késő átértékelnie az életét és változtatni. Számomra ez egy nagyon pozitív gondolat, és örülök, hogy Britainny C. Cherry beleszőtte ezt a fonalat és ezt hozta ki a sztoriból.

Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy számomra nem nyújtott maradandó élményt a Disgrace, viszont nem tagadom, hogy minőségi kötetről van szó a műfajon belül. Szóval, ha lelkes olvasója vagy a new adult műfajnak, és még nem unod a tipikus karaktereket és alapheyzeteket, akkor nyugodt szívvel ajánlom Neked, mert nem fogsz csalódni a könyvben.
saját készítésű fotó
Steph Pfeiffer

2018. október 11., csütörtök

Finy Petra - Akkor is

Finy Petra
Akkor is



Fülszöveg
Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

Véleményem

Az utóbbi időben az olvasási válság különböző válfajaiban szenvedtem, és talán a mai napig tart ez a dolog. Aki már élt át ilyet – feltételezem a legtöbb könyvmoly – azok tisztában vannak vele, milyen félbehagyott könyveket tologatni a polcon és várni az igazira. Nos, ebben az állapotban sikerült rátalálnom Finy Petra – Akkor is című könyvére, aminek meglepő módon sikerült áttörni a válságomon. Már a kötet megjelenése óta szemezek vele, ezért úgy éreztem itt most az alkalom, hogy belevágjak ebbe a kicsit sem boldog történetbe. A könyv borítója számomra egyszerre figyelemfelkeltő és hétköznapi. A kép merengő hangulata megfogott, a színvilág szerintem nagyon kellemes, nyugalmat sugároz.

Finy Petra története első sorban a megcsalásról, válásról és a másik félről való lecsatlakozásról szól. A sztori főszereplője Sára egy tanárnő, aki egyik pillanatról a másikra marad egyedül két gyermekével, amikor férje kijelenti, hogy más nőbe szerelmes és már gyermeket is sikerült csinálnia a „szerencsésnek”. Az olvasó zsigeri szinten érzi a gyűlöletet a férfi iránt, azonban ezzel ellentétesek az asszony érzései, aki érzelmileg erősen kötődik a férjhez. Úgy gondolom, nagyon nehéz magunkat száz százalékosan belehelyezni az alaphelyzetbe. A megcsalás a köztudatban sokszor egy fekete-fehér szituációként él, ám megélve sokkal több a fekete és fehér közé eső árnyalat, mint kívülállóként. Mi nem érezzük azt, amit Sára, nem ismerjük azokat az édes emlékeket, amiket Sára, nem ragaszkodunk a férj karakteréhez úgy, ahogyan a nő. Ezek mind megnehezítik azt, hogy empátiát érezzünk Sárával szemben. Több értékelésben olvastam, hogy Sárát abszolút bolondnak nézték, amiért vissza akarja kapni a férjét és hisz még a kapcsolatukban. Nos, minden más, amikor az ember csak ideológia szintjén beszél valamiről, és amikor átéli azt annak minden aspektusával. A kényes téma miatt tehát nem könnyű szinkronban maradni Sárával, nem érezzük át igazán a fájdalmát.


A történet első fele a szenvedésről szól, a második egységben pedig már a külvilág felé nyitunk, elkezdjük elfogadni az életünket egyedül. A fájdalom feldolgozásában nagy szerepet kap Sára két gyermeke, Samu és Miri. A gyerekek megnyilvánulásai nagyon eredetiek, néhol talán meghazudtolják korukat, mégis rengeteg színt visznek a felnőttek világába. A kisfiú a regény egyik pontján felteszi anyukájának azt a kérdést, hogy vajon mit rontott el ő a kapcsolatukban, mi eshetett rosszul az apukának. Nem tudom, hogy egy kisiskolásban megfogalmazódnak-e hasonlóak, de zseniális volt látni, ahogy Sára felismerte saját tévedéseit és megpróbálta megérteni, hogyan jutottak el ideáig. Zseniális! Kedvenceim közé tartoztak tehát a gyerekek, ahogyan a zsémbes szomszéd, Őze bácsi is.

Őze bácsi eleinte ellenségesen lép fel főszereplőnkkel szemben, ám miután férje magára hagyja a nőt, a szomszéd viselkedése is megváltozik. Zsémbességéből bár nem veszít, védelmezően lép fel Sára mellett, segít neki túllépni az árnyain. A közösen töltött idő nagy részében vagy Sára gyermekeire vigyáz az idős úr, vagy éppen Sárával tesznek látogatást kómába esett fiánál a korházban. Együtt verseket olvasnak fel Picinek, reménykedve hogy meghallja és visszatér a mi világunkba. Sára magányos pillanataiban mélységesen megnyílik a kómában fekvő férfi előtt, elmeséli az életét és sérelmeit, amin nem tud túllépni. Nagyon izgalmas, lágy kötelék alakul ki köztük, amit eleinte nagyon nehéz definiálni, ám izgalmas végigkövetni.

A 2019-es határidőnaplóm és a könyv
Szerintem nagyon passzolnak.:)

Sára családi drámájáról az iskolában is tudomást szereznek, ahol a nő tanít. Tanártársainak és egyben barátainak reakciója a történtekre elég érdekes – egyáltalán nem erre számítottam. Nem éreztem úgy, hogy Sárának akár egyetlen igaz barátja lenne. Említésre érdemes azonban Bárdosi tanár úr, aki régóta őrzött érzelmei szép lassan előmerészkednek a szőrös páncél alól. A romantikus érzelmek és randevúk ellenére Bárdosi végig egy jelentéktelen mellékszereplő marad, aki képtelen kilépni a kedves barát szerepéből, bárhogyan is szeretne. Kicsit szomorúan figyeltem ezt a vonalat, aminek a végkifejlete egyenesen kaotikus lett szerintem. Én nem értettem. Ez így, túl szomorú és ellentmondásos.

A történet abszolút hétköznapi, nincsenek világmegváltó gondolatok vagy akciódús jelenetek. Mégis képes fenntartani a figyelmet, kiszámíthatatlan és nem utolsó sorban vigaszt nyújt azoknak, akik hasonló dolgokon estek keresztül. Engem képes volt kirángatni ez a könyv az olvasási válságból, szóval külön köszönet Finy Petrának ezért. Szívesen ajánlom nektek ezt a regényt, különösen azoknak, akiknek már volt hasonló tapasztalata. Engedjétek meg Sárának, hogy elmesélje élete legnehezebb időszakát.


Ella Fisher

2018. szeptember 22., szombat

Olvasd kedvenced kedvencét - Sienna Cole #21

Szép napot mindenkinek! 

Ma reggel sikerült összeállítanom az Olvasd kedvenced kedvencét című rovat következő számát, aminek a célszemélye ezennel nem más, mint Sienna Cole, az álomgyár kiadó egyik ifjú tehetsége. Az írónő nevéhez öt regény kötődik. Olyan címek kapcsolódnak hozzá, mint például a Négyszáz ​nap szabadság, Lefelé a folyón vagy éppen a legújabban megjelenő kötete: a Reményszimfónia, ami idén októberben kerül forgalomba. Fogadjátok sok szeretettel Sienna top öt könyves listáját!

Köszönjük, Sienna, hogy elfogadtad a felkérésünket!



Sienna Cole

top 5 könyves listája
...................................................

Elég nagy kihívást jelent ötöt kiválasztani a kedvenc olvasmányaim közül, hiszen legalább harminc-negyven olyan címet tudnék felsorolni, ami nagy hatást gyakorolt rám olvasói karrierem során. Így inkább csak az elmúlt egy-két év számomra legemlékezetesebb könyveiről teszek említést az alábbiakban, hangsúlyozva, hogy még nagyon sok másik is megfér a legjobbaknak fenntartott helyen.

Yann Martel - Pi élete
Erről a könyvről lehetetlenség anélkül írni, hogy az ember lelője a poént. Kapunk egy komplett kalandot, annak minden fájdalmával, szépségével, küzdelmével, megszeretjük a szereplőket (még a tigrist is, aki külön karakterré növi ki magát), ámuldozunk a különleges ám sokszor kegyetlen természeti jelenségeken, melyeket halandó ember nemigen tapasztal meg élete során (szerencsére), aztán elérkezünk a sztori végére, és hirtelen egy olyan csavarral találjuk szembe magunkat, ami az utolsó építőkockáig lerombolja a szépen, aprólékosan felépített fantáziavilágunkat, és egészen más perspektívába helyezi a történetet. Nehéz elhinni, elfogadni, és talán épp ebben áll a könyv üzenete: az emberi agy azt fogadja el igaznak, amivel jobban azonosulni tud, a valóságot pedig sokszor eltemetjük magunkban, megmásítjuk, megpróbáljuk elviselhetővé tenni. Azt hiszem, erről az alapvető emberi pszichológiai kérdésről jobb könyvet még nem írtak. Ha nem így alakult volna, akkor is egy kivételes kalandregény lenne – számomra izgalmas volt minden mozzanat, az emberfeletti életösztön, kitartás és bátorság minden megnyilvánulása, a hit, amely az egészet átitatta, és táplálta – de az utolsó oldalakon tett “felfedezésemmel” túlnőtt önmagán a történet, és valami egészen egyedit nyújtott.


Daniel Keyes - Virágot Algernonnak
Charlie Gordon egy szellemileg visszamaradt, ám nagyon jólelkű férfi, aki egy pékműhelyben dolgozik, és nagyon szeretne okos lenni, ezért egy esti iskolába is eljár. Úgy gondolja, ha megtanul jól olvasni és írni, akkor méltó társa lehet a pékségbeli barátainak, akiknek nem mindig érti a szavait. Ám egy nap kiválasztják egy tudományos kísérlethez, amit eddig csak egereken alkalmaztak: egy agyműtétnek köszönhetően lehetővé vált úgy serkenteni az agyműködést, hogy az alany IQ-ja rövid időn belül jelentősen megemelkedik. Charlie életét és gondolatait az általa írt előmeneteli jelentésekből ismerjük meg. A kezdeti primitív, naiv bejegyzések csakhamar óriási változáson mennek keresztül: először a helyesírás kupálódik ki, majd jönnek a bonyolultabb szavak, gondolatok és végül az érzelmek. A férfi fejlődését egy orvos csoport kíséri figyelemmel, akik minden lépését nyomon követik, azzal a céllal, hogy később bemutathassák egy konferencián. Az események azonban nem várt fordulatot vesznek. Ahogy Charlie intelligenciája nő, szépen lassan elkezd emlékezni a múltjára, ráébred, honnan ered az állandó, sürgető késztetés, hogy okos legyen, honnan való a lányoktól való görcsös félelme, hogyan került a pékműhelybe, és miért nem látta már tizenhét éve a szüleit… Fantasztikus, ám tragikus és megrázó történet bontakozik ki előttünk.


Alfred Amenda - Eroica
Ez a könyv Beethoven életét dolgozza fel (az Eroica a híres III. “Hősi” szimfónia címére utal). A zeneszerzővel kapcsolatos mániám hajnalán bukkantam rá erre az ősrégi könyvre egy antikváriumban, és mondanom sem kell, a szenvedélyem azon nyomban még magasabb hőfokra kapcsolt. Az Eroica nagyon messze áll a szokványos életrajzoktól, melyek száraz tények és egy-egy érdekesebb anekdota, vagy korabeli dokumentumok, levelek füzéréből állnak. Ez egy nagyregény, és anélkül is értékes, élvezetes, hogy az olvasó egyáltalán érdeklődne Beethoven iránt. Ugyanis olyan hiteles és részletes korrajzot ad, hogy az ember szinte ott találja magát a XVIII. század végén, majd a XIX. század első felében, átlátja az akkori társadalmi berendezkedést, a mindennapi élet problémáit, melyek közül sok csak akkoriban, de még több a mai napig is érvényes. A cselekmény izgalmas, szövevényes, akár egy valódi ember életútja, és végig fenntartja az érdeklődést. Épp ezért meg sem éreztem a kicsivel több, mint hétszázötven oldalt, annyira sodort magával a cselekmény, és az író tökéletesen gördülékeny stílusának köszönhetően olyannyira beleéltem magam, hogy teljesen megszűnt számomra a külvilág. Azon ritka könyvek egyike ez, ami nem csak az olvasás közben foglalkoztat, hanem utána is. Belefészkeli magát a fejembe, kérdéseket szül, gondolkodásra késztet, és érzelmeket ébreszt. Ritkán olvasok el egy könyvet többször, de ez azok között lesz, melyeket még elő fogok venni, hogy újra meg újra átélhessem.


Markus Zusak - A könyvtolvaj
A téma a II. világháború és annak borzalmai, de mindezt főként egy kislány és az őt körülvevő gyerekek szemén keresztül ismerhetjük meg. Tulajdonképpen így még tragikusabb az egész, hiszen egy gyermek világában nem kéne, hogy szerepeljen a háború, a nélkülözés, a család és a barátok elvesztése. Sokkal inkább az élet felfedezése, a kis csínytevések, a játék, a nevetés… De miközben ez magától értetődően zajlik – barátságok és szerelmek születnek, kalandokba keverednek főhőseink, és végigjárják a mindannyiunk számára ismerős lépcsőfokokat – mégis belopakodik a háború réme, és magával hozza az elkerülhetetlen szörnyűségeket. Maga az írás irodalmi szempontból szerintem mestermű. Hihetetlenül eredeti és egyedi, ahogy Markus Zusak forgatja a szavakat. A hasonlatai elképesztőek, minden érzékszervünkre hatnak. Láttatja, érezteti, amit leír. Külön élvezet, hogy a halál narrálja a könyvet. Ilyen különleges nézőpontválasztással még nem találkoztam eddigi olvasmányaim során, és nagyon tetszett! Igaz, a szerző “Halála” emberi és emocionális, mégis bölcsen vezeti végig az olvasót ezen az általa választott történeten.


Ray Bradbury novellák
Nem hiszem, hogy nagyon részleteznem kéne: imádom Bradburyt. Eddig még egyetlen könyve sem okozott csalódást; ez sem volt kivétel. Amit művel, az maga a szépirodalom és a határtalan fantázia tökéletes párosítása. Gyönyörködöm a hasonlataiban, a leírásaiban, abban a különleges ábrázolásmódban, ahogyan megjeleníti a tájakat, a tárgyakat és az érzéseket. És bár nem különösebben kedvelem a sci-fit – és emiatt van is jó pár történet, ami amúgy nem kötne le – az írás minősége feledteti velem mindezt. Bradburyt olvasni olyan, mintha az ember egy különlegesen finom, egzotikus ízvilágú csokoládét enne: nem habzsolja be egyben, hanem ízlelgeti, kóstolgatja, és hagyja, hogy minden komponense külön-külön csiklandozza az érzékeit.

Ella Fisher

2018. szeptember 8., szombat

Külföldi megjelenések szeptemberben {{Egymondatos ajánlók}}

Sziasztok Kedves Olvasók!

Az augusztusi külföldi borítóesős poszt nyomán arra gondoltam, hogy csokorba szedem a szeptemberben megjelenő angol nyelvű könyveket is. Ezennel nem csak az esztétikára helyeztem a hangsúlyt, hanem a könyv tartalmára is, amit egy-egy mondatban próbáltam összefoglalni a fülszöveg alapján. Bár továbbra is a szemet gyönyörködtető könyveket választottam ki, a történet maga is érdekessé vált számomra. Remélem, sikerült megragadni a lényeget, és, hogy Ti is találtok pár figyelemfelkeltő történetet.
Írjátok meg, melyik a kedvencetek az alábbiak közül, ha pedig van olyan könyv, amit nagyon vártok és most szeptemberben lát napvilágot, ne habozzatok megosztani velünk!
......................................................................................................................................................................

Marci Lyn Curtis - The Leading Edge of Now 
2018. szeptember 4. || ya / kortárs || 336 oldal
Grace árvaként próbál életben marani mindaddig, amig visszatérni nem kényszerül oda, ahol mindent elveszített. 

McCall Hoyle - Meet the Sky 
2018. szeptember 4. || ya / kortárs || 256 oldal
Hurrikán csap le Észak Karolina partjaira, ami szétválaszt egy családot, de egymáshoz sodor két ismerőst a múltból.

Akemi Dawn Bowman - Summer Bird Blue 
2018. szeptember 11. || ya / kortárs || 368 oldal
Hawaii szigete nem szórakozást, hanem száműzetést jelent Rumi számára, viszont az ott töltött idő alatt visszatalál élete értelméhez, a zenéhez. 



Courtney Summers - Sadie 
2018. szeptember 4. || ya / misztikus || 320 oldal
Sadie útnak indul, hogy felkutassa húgának gyilkosát, mit sem sejtve arról, hogy mindeközben valaki az ő nyomába eredt. 

Miranda Asebedo - The Deepest Roots 
2018. szeptember 4. || ya / mágikus realizmus || 320 oldal
Rome, Lux és Mercy legjobb barátok és szoros kötelék fűzi őket össze, ami a velük született különleges képességükből fakad.

Stuart Turton - The 7½ Deaths of Evelyn Hardcastle 
2018. szeptember 18. || misztikus / fantasy || 512 oldal
Aidan csak akkor menekül, ha megakadályozza Evelyn Hardcastle halálát, ami nap nap után megismétlődik. 

......................................................................................................................................................................
...Most pedig jöjjön három olyan kötet, ami egy-egy sorozat része. Szerintem többen is várják ezeket a folytatásokat, hiszen igencsak népszerűvé vált sorozatokról van szó...




Kerri Maniscalco - Escaping from Houdini 
(Stalking Jack the Ripper #3)
2018. szeptember 18. || történelmi / misztikus || 416 oldal

V.E. Schwab - Vengeful 
(The Villains #2)
2018. szeptember 25. || fantasy / sci-fi || 400 oldal

Marie Lu - Wildcard 
(Warcross #2)
2018. szeptember 18. || ya / sci-fi || 352 oldal
......................................................................................................................................................................
Ismerj meg még több szeptemberi megjelenést ITT!
Steph Pfeiffer

2018. szeptember 2., vasárnap

Rachel Van Dyken - A csábítás szabályai

Rachel Van Dyken
A csábítás szabályai



Fülszöveg
Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.
Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.
A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!
Frappáns és szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a férfi és a női gondolkodás különbségeire.

Bájos, pajkos, humoros.

Véleményem

Néha engedem, hogy a sors vezessen és ő ajánljon nekem könyveket. Vannak olyan kötetek, amikbe különböző úton-módon belebotlok, és valamiért elfog az az érzés, hogy mindenképp bele kell kukkantanom az adott regénybe. Valahogy így történt ez Rachel Van Dyken - A csábítás szabályai című kötetével is. Ezek a random könyvválasztások néha valami egészen új élményt nyújtanak, ám akadnak melléfogások is. Nos, ez az utóbbi kategóriába tartozik. Gyerekkorom óta érzem belül, hogy más vagyok, mint a többi ember, ezért igazából meg sem lep, hogy annyi magasztaló molyos értékelés után ez a könyv engem csak kiakasztani tudott. Fogalmam sincs, mit esznek ezeken az NA könyveken könyvmoly társaim, de egyre több példát látok a hasonló könyvek népszerűségére. Miért? Mi ezekben az élvezetes?



Főszereplőnk, Ian egy szárnysegéd, aki arra adta a fejét, hogy elesett, önbizalomhiánnyal küszködő lányoknak nyújt segítséget életük szerelmének meghódításában. Ez az egész segítség persze nem ingyen jár, de nem ám! Szép summát kell fizetned a Bt-nek, ami Ian és Lex tulajdona. A vállalat missziója bár fennkölt és felebaráti, azért a dörzsölt fiúk tudják, hogyan lehet a segítségnyújtást jövedelmezővé tenni. Főszereplőnk legjobb barátja: Lex egy számítógép zseni, aki leprogramozott egy alkalmazást, ami százalékos értékben képes kikalkulálni, mennyi esélye van az adott párnak a hosszú távú kapcsolatra. A fiúk igazi csibész módjára falják a lányokat, csoda, hogy nem kaptam el semmilyen nemi betegséget csupán a könyv olvasásától. A srácok gondolatai a nőkről érdekes módon nem konzisztensek, néhol tárgyiasítva vannak, néhol felmagasztalva. A könyvet több ponton jellemzik az ellentmondások, Ian karaktere pedig olyan amatőr módon lett végigvezetve, hogy leginkább tizenöt éves próbálkozásaim jutottak eszembe az olvasása nyomán.

 

Ian ingadozik a bunkó helyes srác és a kedves, önfeláldozó fiú karaktere között. Személyisége gyanúsan ingatag, lehet nem ártana, ha egy pszichiáter vetne egy pillantást rá. Hozzá képest Lex már stabilabb, ő szépen illeszkedik a bunkók sztereotípiájához. Blake, az a lány, akibe Ian a szárnysegéd program keretei között szeret bele. A kisfiús lány leginkább szürke, akit edzett teste különlegessé varázsol szereplőink szemében. Push-up Julcsi és Bicepsz Jancsi kapcsolata és érzelmeik kifejlődése nincsen szépen kifejtve, egyik pillanatról a másikra lesznek egymásba szerelmesek. Hogy Ian jégszívét mi melengette fel? Hát a leírások alapján főként a lány melle, formás popsija és szűk ruhái. Igazán romantikus. Csak én éreztem azt, hogy a könyv és a szereplők egyaránt a külsőségekre koncentrálnak? Nem tudom, nekem végig ez volt a benyomásom.



Ez a regény leginkább „Az üzlet” című kötetet idézte fel bennem. Anno hasonlóan jártam azzal a történettel is: sokak magasztalása ellenére, én főként a hibáit láttam, amik végig zavartak az olvasása közben. Igazából sok közös van ebben a két könyvben: elcsépelt alap sztori, unalmas szereplők, sivár lelki világ, egyszerű írói stílus. Megjegyezném, A csábítás szabályai még két kategóriával rosszabb, mint Az üzlet nevezetű társa, amiben azért logikai buktatók nem voltak. Az üzlet untatott és kicsit fárasztott, ehhez képest A csábítás szabályai egyenesen kiakasztott és szemrángásokat idézett elő. Ez a műalkotás megtalálta a bennem rejlő rejtett gombocskát, ami beindítja az idegösszeomlás funkciót. Ez azért már teljesítmény, azt kell, hogy mondjam. Régóta nem borzasztott el így könyv.



Egyetlenegy dolgot tudtam néhol élvezni, a relatíve vicces párbeszédeket, amiben azért bővelkedett a történet. Ian nagymenő dumái és a lánnyal levágott flörtöléshez hasonlító mutatvány vicces pillanatokat tudott eredményezni. Ezekre a humoros részekre volt szükségem ahhoz, hogy ne hagyjam félbe a történet olvasását. Bezzeg olyan lelkes voltam az alaptörténet miatt, annyira szerettem volna, ha valami értelmes kerekedik ki ebből az egész egyetemi kalandból. Félre ne értsetek, sok könyv esetében szidom az elcsépelt alapsztorit. Szerintem a rongyosra használt alap történetekkel nincsen gond addig, amíg az író valami újat tud kihozni a témából. Azonban szerintem Rachelnek nem ez volt a célja itt. Sötét szándékai ezzel a regénnyel mai napig ismeretlenek.



Összességében A csábítás szabályai egy tökéletes példa arra, hogy milyen egy rossz könyv. Hogyha érdekel az ellentmondások, idegesítő karakterek, vicces párbeszédek és kiszámítható cselekmények világa, akkor ajánlom neked Rachel Van Dyken regényét. A sztorit befejezve akadtam rá a filmadaptációra, ami már most ijesztően történet hűnek tűnt. Ami talán emel kicsit a film fényén, hogy valószínűleg ott kevesebbet kapunk Ian belső monológjaiból, ami őszintén üdítő lehet a könyvhöz mérten. Én nem fogom megnézni, mert éppen elég volt ez írásos formában is, de aki esetleg fan, annak mindenképp ajánlom.

Ella Fisher

2018. augusztus 19., vasárnap

10 érdekes tény Jenny Han-nel kapcsolatban


1. Jenny Han 1980-ban született Richmondban, Virginia államban.
2. A horoszkópja szűz.
3. Első debütáló regénye a Shug volt, amit még a főiskolán írt.


4. A kedvenc desszertje az áfonyás pite.
5. Jenny azt mondta, hogyha egy gyümölcs lehetne, akkor barack lenne.
6. Kedvenc időpontja a napban az este nyolc óra.
7. Rajong a Buffy, a vámpírok réme sorozatért.


8. Az írónő szeret kávézókban, metrón és mások házában írni.
9. Kedvenc könyvei: Dodie Smith - Enyém a vár, Kazuo Ishiguro - Ne engedj el..., Daphne du Maurier - A ​Manderley-ház asszonya, Eleanor Estes - The Hundred Dresses.
10. Jenny Han a Mardekár házba tartozik.