Francesca H. Nielk - Daniel

Francesca H. Nielk

Daniel

Fülszöveg Van ​esélyed megmenekülni? Mit tennél, ha ismét annak az embernek a karmai közé kerülnél, akitől egész életedben a legjobban rettegtél? És ha ő még korábbi énjénél is okosabb és kegyetlenebb lett? Mi történik, ha már a saját anyád sem hisz neked? Ha teljesen egyedül maradsz a rémisztő sötétségben? A tizenhét éves Daniel Monroe azt hitte, végre a háta mögött hagyhatja a sötét múltját. Azt remélte, soha többé nem kell azzal az emberrel találkoznia, aki tönkretette az életét. Ám pillanatok alatt elveszti a hitét, amikor visszakerül a pokolba. Vissza az apja házába. Vajon mennyire bízhat a feltevésben, amivel áltatják, hogy a régi vadállat, az igazi pszichopata mára már nem ugyanaz? Mikor bújik ki a szög a zsákból? Vajon ismét át kell élnie az agresszív kegyetlenséget, amit kisgyerekként kellett? Vagy talán képes lesz Daniel megmenekülni a vélt és valós félelmeitől egyaránt? Francesca H. Nielk első könyvében élethű közelségből mutatja be, milyen pusztító és lélekölő lehet a reményvesztettség, ugyanakkor arról is biztosít, hogy minden alagút végén ott pislákol a bizakodás fénye.

Véleményem

Sziasztok, kedves Olvasók! A mai nap egy pszicho-thriller kategóriába sorolható regénnyel érkeztem, mégpedig Francesca H. Nielk - Daniel-jével. Már a borító sejteti a könyv témáját, ami nem más, mint a családon belüli erőszak. A történet ismeretének fényében azt mondhatom, hogy ez a borító igencsak jó választás volt a kiadó részéről. Bár engem eleinte inkább elriasztott a képen lappangó brutalitás, végül győzött a kíváncsiságom és nekivágtam. Szeretem a pszichét előtérbe helyező történeteket, ezért a Daniel különösképpen megmozgatta a fantáziámat, amikor az írónő erről a regényéről mesélt az egyik Író – Blogger - Olvasó találkozón. A regényből csöpögnek az érzelmek, egyértelműen erre helyezte a hangsúlyt szerzőnk a történet megírása közben. Lássuk a Daniel történetét!

Főszereplőnk egy tizenhét éves srác, aki édesanyjával és mostohaapjával él egy házban, mostoha fiútestvérrel a nyakában. Daniel csapongó és merész srác, akit édesanyja nem képes kordában tartani, legalábbis külső szemlélőnek úgy tűnhet. A mostohatestvér, Zach, a fiú minden lépését követi, olyan balhékba keveri bele, amikhez Danielnek semmi közé és olyan dolgokat árul el róla mostohaanyjának, amik őt rossz színben tüntetik fel. Az anyuka bizalma egyre gyengül, mígnem arra az elhatározásra jut, hogy fiát visszaküldi édesapjához, ahol majd vélhetően rendet tanul. Már csak egy a bökkenő, Daniel akkor látta utoljára apját, amikor az korházba juttatta őt testi fenyítésével fiatalkorában. Nem egy gyümölcsöző fiú-apa kapcsolatra kell építkeznie főszereplőnknek, de nem ám… Hát... Sok sikert!

Saját szerkesztés

Daniel minden egyes otthon töltött perce felér a földi pokollal, és most nem viccelek.😐 A könyv olvasása közben eleinte idegesített a helyzet, aztán elborzadtam, majd az utolsó fázisban elkezdtem a hajamat tépni. Úgy vélem a karakterek abszurd viselkedésének célja az volt, hogy hasonlóan őrültnek érezzem magam, mint Daniel a történet végére. Hamar szinkronba kerültem Daniellel, arra vágytam, amire ő és megértettem, amikor ő maga folyamodott agresszív viselkedése formákhoz. Ez a könyv tökéletes példa arra, hogyan válhat valaki a körülmények miatt erőszakossá. Többször kívántam, hogy egyik délután Daniel átadva magát a sötét oldalnak egy kést rántson és az apja szívébe mártsa a megnyugvást jelentő pengét. Néha megijedtem magamtól, amit szerencsére ritkán élek át, szóval köszönöm szépen az idegőrlő élményt a kedves Írónőnek, aki olyat váltott ki belőlem, aminek a létezéséről sem tudtam. A regény lelki mélysége eszméletlen, a karakterek érdekesek. Készülj fel rá, hogy édesanyát ennél jobban még nem utáltál… Őszintén szólva én Daniel anyját jobban gyűlöltem, mint az apját, ami kicsit ellentmondásos. Vagy mégsem? Ti is így voltatok ezzel?

"Az anyád nekem adott, hogy megneveljelek, 
és én mindent meg fogok tenni, 
hogy így is legyen, erre mérget vehetsz."

Hogyha a lelki részét elengedjük, és vetünk egy pillantást a cselekményre, már több hibát találunk. Olyan logikai csavarok voltak, amik számomra valószínűtlenek. Voltak rejtélyek, amikre nem derült fény, nem kaptunk részleteket ezekről a momentumokról, és ez nagy hiányérzetet keltett bennem. Miért járkálnak késelésre szakosodott bandák bekamerázott helyeken? Mit tett a mostohaapa pontosan? Francesca kissé elveszett a könnyekben és a szenvedésben, ami egyrészt fantasztikus volt, másrészt kissé egyhangú. Daniel gyötrelmei töltötték ki a négyszáz oldalas könyv minden lapját, ezért több könnyel találkozunk, mint bármely másik regényben és kevesebb cselekvést, mint várhatnánk. Kinek mi, van akit ez nagyon is zavart, volt akit inkább megrendített.

Az apuka karaktere nagyon érdekes volt a számomra. Olyan tortúrát épített fel Daniel számára, ami tényleg figyelemre méltó! Ötletes volt és körültekintő, amiért jár neki egy virtuális pacsi mindannak ellenére, hogy egyesével tépném ki a fogait és etetném meg vele. Tudom, hogy az érdeklődésemet nem lehet épeszű keretek között kielégíteni, de szerettem volna többet megtudni arról, hogy hogyan jutott el erre a pontra, mikor érzett először vágyat más bántalmazása iránt. Az apuka személyét köd övezi, de igazából ettől csak még félelmetesebb lett ez a szereplő, ezért egyáltalán nincsen harag.

A sztori kapott egy hangyányi szerelmi szálat, ami hála a magasságosnak nem lett eltúlozva – köszönöm szépen. 👌Violet egy kedves lány a szomszédból, aki az első iskolai napon felfigyel főszereplőnkre. Pár beszélgetés után Daniel mesél neki az otthoni állapotokról, amit követően Violet a segítője és cinkostársává válik. A kislány nem tökéletes, megvannak a maga hibái és megbánnivaló cselekedetei, amitől csak még emberibb és hihetőbb az angyali külső mögött megbújó személyiség. [Bár egy „kicsit” sokszor ejtette ki a fiú nevét, nem haragszom rá, mert nálam is nagy kedvenc a Daniel férfinév.]

Összességében érdekes kalandként könyveltem el a Danielt. Voltak a regénynek erősebb és gyengébb oldalai, de ez egy első könyves írónál természetes szerintem. Annyi szent, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni ezt a kis történetet. Mély nyomot hagyott bennem, és úgy gondolom ez az egyik legfontosabb dolog egy történetnél. Hogy tanítson valamit… hogy emlékezzünk rá… hogy szórakoztasson… Köszönöm szépen ezt az élményt és a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Ella Fisher