Olvasd kedvenced kedvencét - Tomcsik Nóra #7

Sziasztok! 

Sokak kívánságára az Olvasd kedvenced kedvencét következő áldozata Tomcsik Nóra, aki szívesen vállalta, hogy megossza velünk legkedveltebb öt könyvét. Nórit nemrég ismertem csak meg A változások kora című regénye kapcsán, de engem már most lenyűgözött. Ha kedvelitek a történelmet és a Jane Austen jellegű történeteket, ajánlom nektek Nóri könyveit. Nos nézzük, milyen kedvenceket dédelget a lány, aki fegyverekkel álmodik!

Köszönjük Neked Nóri, hogy megosztottad velünk a személyes kedvenceidet! 💝

Tomcsik Nóra
top 5 könyves listája

...................................................

Antoine de Saint Exupéry - A kis herceg

Ez volt az első könyv, amit kiolvastam nyolc évesen. Konkrétan a szilveszter estémet töltöttem együtt a Kis herceggel, a rókával és a többiekkel.  Magával ragadott már akkor, és azóta többször újraolvastam, kamaszként és most huszonévesen is. Ez a történet zseniális, mert minden alkalommal felfedez benne az ember valami újabb tanulságot vagy útmutatást, miközben ez egész hihetetlenül egyszerű.

Szerintem ez a könyv örök darab, amit szerintem mindenkinek el kéne olvasnia, de főként a felnőtteknek, mert a Kis herceg igazából nekik szól. Ha mostanában néha túlságosan felnőtt vagyok, és megfeledkezem arról, milyen is volt gyereknek lenni, eszembe jut az elefántot lenyelt kígyó, ami emlékeztet rá, hogy nem szabad annyira felületesnek és komolynak lenni. 

Pierre La Mure - Moulin Rouge

Nagyon régóta Toulouse-Lautrec az egyik kedvenc festőm, és annak idején annyira magával ragadott ez az életéről szóló regény, hogy szerintem egy év alatt vagy háromszor olvastam el. Azóta már próbálkoztam életrajzi regényekkel, de egy sem tett rám ekkora hatást.

La Mure szerintem fantasztikusan ír. A hírhedten züllött életet élő, tragikus sorsú festőzseni valóban megelevenedett a könyv lapjain, ahogy a korabeli Párizs és az akkori társadalom is. Megindító, szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány, olyan, ami beszippant az első oldalakon, és nem enged, míg az utolsó lapjaihoz nem érsz.

Ez a könyv egyébként anno olyan hatást tett rám, hogy a saját történetem főszereplője is Henri de Toulouse Lautrec után kapta a keresztnevét. Beleszerettem Párizsba, az impresszionistákba. Olyasmiket adott ez a regény, amik a mai napig meghatároznak.

Csak ajánlani tudom. Ha valaki egy igazán olvasmányos életrajzi könyvre vágyik, ebben nem fog csalódni.

Jane Austen - Büszkeség és Balítélet

Néhány éve a híres Colin Firth féle Darcy-s változatot láttam, és a könyv csak utána került a kezembe. Az, hogy ez a történet, egy örök klasszikus, az vitathatatlan. Imádom Austen stílusát, az intelligenciáját, szellemes humorát. A karakterei egytől egyik élnek, szinte kilépnek a könyvek lapjairól. A leírásai részletesek, mégsem unalmasak, ami nálam fontos, mert nem szeretem, amikor egy író az utolsó csipke utolsó gyűrődéséről is képes fél oldalt írni. Ezt a könyvet ellenben élvezet olvasni. Ráadásul közel állnak hozzám az Elizabeth Bennethez hasonló eszes, modern gondolkodású női karakterek, akik próbálnak túllépni a társadalmi kötöttségeken, és bár ők is hibát hibára halmoznak, pont ettől lesznek nagyon szerethetők és nagyon emberiek. Na és ne feledkezzünk meg Mr. Darcy-ról sem, akiről biztosan mindannyian álmodozunk már egy picit.

Ernest Hemingway - Búcsú a fegyverektől 

Ez a könyv még nagyon friss élmény, és még most is érzem, hogy összeszorul a gyomrom, ha felidézem az egyes fejezeteit. Az utóbbi időben több háborús könyvet is olvastam, de Hemingway-től még semmit. Elsőre furcsa volt a stílusa. A nyers fogalmazás mód, a jelzők szinte teljes hiánya. Aztán hozzászoktam, és beszippantott az olasz front minden szörnyűségével és kilátástalanságával. A főhős, Frederic Henry, hamar belopta magát a szívembe, még ha nem is az a kifejezetten szerethető karakter, de remek mintaképe a háború alatt kiégett és önmagukkal meghasonlott fiatalembereknek. Aggódtam érte és drukkoltam, hogy ebben a kegyetlen zűrzavarban megtalálja a boldogságot az ápolónő, Catherine oldalán.

Bár nem voltak véres csatajelenetek, sőt alig kerültek a szereplők a frontvonalba, mégis nagyon érzékletes volt, különösen egy rész, aminél le kellett tegyem a könyvet, mert annyira elborzasztott, ami történt. Ha valaki egy csatáktól hemzsegő háborús regényre vágyik, ebben talán csalódni fog, de ha a dolog emberi oldala érdekel, akkor remek választás.

Ritka, amikor olvasás közben elsírom magam, és amikor egy könyv még napok után sem hagyja megnyugodni a lelkem. Így nem is volt kérdés, hogy a Búcsú a fegyverektől bekerüljön-e ebbe a listába. 

Rudyrad Kipling - A Dzsungel könyve

Először a Disney mesét ismertem, aztán volt szerencsém a színdarabhoz, végül ez utóbbi késztetett rá, hogy elolvassam a regényt. Fantasztikus és tanulságos történet a felnőtté válásról. Az egész dzsungel és a benne élő állatok mind-mint szimbólumai a valós életnek. Mauglinak ugyanazt az utat kell végigjárnia, mint minden gyereknek a felnőtt lét felé. Szerettem Bagira bölcs, anyai törődését, Balu derűs jellemét, az életrevaló és ravasz Ká-t. Mindannyian remek karakterek, de ez esetben nem összetettségükben rejlik a varázsuk, hanem abban, hogy szerintem mindannyian ráismerhetünk egy-egy szerettünkre, ismerősünkre, és ettől érezhetjük igazán magunknak ezt a történetet. Én szerettem a Dzsungelben kalandozni, tanulni és mókázni. Ráadásul a könyv végén írt búcsúverseket egyenesen imádom.

Klasszikus, amit valamilyen formán egyszer mindenkinek meg kell ismernie, de ha az ember teheti, akkor a regényt is olvassa el, mert az az igazán maradandó élmény.