Gabriella Eld
Játékok unatkozó felnőtteknek
Fülszöveg
Cadie Gerwulfé az egyik legveszélyesebb adottság a világon.
Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.
Ám addig, amíg viseli a kesztyűt, nincs mitől félni.
Amikor Herr Wulf megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, a fiúk ijedtség nélkül mondanak igent. Elvégre mi baj lehet egy dacos tizenhat évessel?
Ám a dolgok gyorsan visszájukra fordulnak, amikor kiderül, hogy Cadie-nek esze ágában sincs együttműködni a két idegennel, akiknek a nyakába sózták
Alaska és Igor számára megelevenedett rémálom kezdődik, halálból visszatért szeretteikkel, hús-vér tükörképekkel és démoni bestiákkal, amikor védencük lehúzza a kesztyűjét, és olajra lép. Csak egy dolgot tudnak biztosan: Cadie nem juthat ki az Impériumba, mert akkor mindennek vége.
De ezt megakadályozni egy megelevenedett rémálomban, ahol mindenki ellened játszik, nem a legkönnyebb feladat.
Véleményem
Sziasztok,
kedves Olvasók! Itt Ella, készen arra, hogy írjon pár szót Gabriella Eld Játékok unatkozó felnőtteknek című könyvéről. Tegnap jártam a könyvhéten és sikerült beszereznem az írónő legújabb kisregényét, amit már az előző kötét óta vártam. Nagyon tetszik, hogy a Legendák a Bagolyvárosból sorozat átlagos oldalszáma 140, ami olyan kihívást állít Gabi elé, amit az írók ritkán vállalnak. Annyi könnyebbséget kaptunk a második részre, hogy a szereplőket már ismertük az előző részből, szóval könnyen koncertálhattunk a történetre. A Talpig Feketében című kezdőkötethez képest most viszont úgy éreztem, hogy ennek a történetszálnak még mindenképpen kell folytatást adni, mert az egésznek "csupán" bevezető jellege volt. No de nézzük, miről is beszélünk.
"A német szavak nyugtalanítanak."
Történetünk úgy kezdődik, hogy Herr Wulf 👴 megkéri Alaskát és Igort, hogy vigyázzanak egy napig különc unokagyerekére, Cadie Gerwulf-ra. Adott tehát egy zabolázatlan tini, akiről még azt sem tudják eldönteni főszereplőink, hogy fiú-e vagy lány. Ez a kérdés végighúzódik a sztorin és több poént is kapunk ezt illetően - biztosan láttatok már ti is ilyen bizarr személyeket az utcán. 👀 Alaska és Igor könnyedén vállalja a bébiszitter feladatkört. Mi baj lehet? Ő csak egy 16 éves, rózsaszín hajú nemtelen egyed. Ők is voltak már ennyi idősek, és tudják mivel állnak szemben. Aha, mi sem állhatna távolabb a valóságtól. Őszintén szólva egy ilyen helyzetben mindenki ugyanarra számít: a fiúk eltolják és a tini megszökik a hatalmas városban, így eluralkodik a pánik Igoron és Alaskán. Ti is erre számítottatok, nem?
Ez is történik... viszont ennél többet nem is igazán szeretnék a cselekményről írni. Néhány pontján a kisregény kiszámítható, viszont okozott meglepetéseket is Gabriella Eld. Én más cselekményre számítottam, mint amit végül kaptam. Alapvetően nyugisabbra sikeredett az egész a fejemben pattogó elképzelésekhez képest, viszont nem mondanám, hogy csalódtam a történetben. Jó érzés volt újra Igor és Alaska között lenni, már hiányoztak a srácok agyament párbeszédei és gondolatai. A Játékok unatkozó felnőtteknek-ben kapunk egy új szereplőt, Cadie-t, akinek a múltjáról és jövőjéről is szívesen olvasnék még - mivel nagyon izgalmas háttérsztorit és fordulatot kaptunk az oldaláról. Olyan volt ez a kis kötet, mintha a rózsaszín hajú eredettörténetét olvasnánk - ennél többre ne is számítsatok most. Cadie képessége új távlatokat nyit, amiket egy közelgő háborúban is szívesen fogadnánk az Adottsághasználók sorai között. Csak én érzem úgy, hogy Gabi tökéletes alapszituációt teremtett egy háborúhoz? Elnyomottak, képességek, inkvizíció... Mi kéne még?
A kötet borítója ismételten nagyon egyedi lett. Első ránézésre azt éreztem, na igen: ez aztán 100%-ig Gabriella Eld kreálmány. Nagyon hűen tükrözi ennek a világnak az atmoszféráját és badass attitűdjét. 💀🚬Amint fellapoztam az első oldalnál, már nem tudtam letenni, így olvastam ki pár óra leforgása alatt (oké, ebédeltem közben egyet🍜 - ennyi talán még belefér). Gabi írói kvalitásai már bizonyítottak előttem többször, természetesen hozta azt az egyedi és kellemes hangot, amihez már hozzászoktatott minket. Azt mondanám olyan az ő sorait olvasni, mint egy szivárványszínű borzalmasan savanyú cukrot szopogatni. Egyszerre vibráló, izgalmas és felrázó élmény. Már most várom a következő legendát a Bagolyvárosból.
Összességében azt mondanám, hogy ez egy korrekt kis sztori lett tele rémálmokkal, szörnyekkel és rejtélyekkel. Kicsit kevesebb akciót kaptunk, mint amire számítani lehetett, de most nem is ezen volt a hangsúly igazán. Bizonyos pontokon úgy éreztem magam, mintha egy videójátékban lennék, szóval vadulásra azért nyugodtan számítsatok a könyv bizonyos pontjain. Apropó, a könyv mellé kaptam egy Bagolyváros témájú könyvjelzőt a könyvhéten, ami nagyon tetszik. Köszönöm szépen! Várom a következő részt. 👏
Ella Fisher
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése