2016. december 11., vasárnap

Robyn Schneider - Egy ​új élet reménye

Robyn Schneider
Egy új élet reménye
Fülszöveg
A fiatal Ezra Faulkner hisz benne, hogy mindenkire vár egy tragikus fordulat – azután történik meg minden, ami igazán fontos. Az ő tragédiája nem sokáig várat magára: egyetlen pillanat, és a fiú mindent elveszít. Egy cserbenhagyó gázoló egy rendkívüli estén törte össze Ezra térdét, a sportkarrierjét és a társasági rangját. Így kerül Ezra a bálkirályjelöltek élmezőnyéből a kirekesztettek asztalához, és így találkozik Cassidy Thorpe-pal, az új lánnyal. Cassidy senkihez sem fogható Ezra eddigi ismerősei közül. Irigylésre méltó könnyedséggel veszi az akadályokat, ragyogóan intelligens, és feltartóztathatatlanul repíti magával Ezrát egy végtelen kalandra. Ám miközben Ezra fejest ugrik az új kihívásokba, az új barátságokba és az új szerelembe, megtanulja, hogy a könyvekhez hasonlóan vannak emberek is, akiket félre lehet érteni. Fel kell tennie magának a kérdést: ha már történt egy tragédia, amely olyan sok mindent elrabolt tőle, mit veszíthet, ha még ezzel nincsen vége a balszerencsének?
A könyv egy lírai, szellemes és szívfájdító történet arról, milyen nehéz eljátszani a szerepet, amelyet mások elvárnak tőlünk, és hogy hirtelen, tragikus befejezésekből is kisarjadhat az új kezdet.

Véleményem
Ez a könyv kivételesen nem egy trilógia első része, ami ma kiváltmód divatos az írók körében, hanem egy önálló regény. Őszintén szólva én egy induri-pindurit jobban kedvelem a stand-alone könyveket, mint a trilógiákat, mert mindig olyan érzésem támad velük kapcsolatban, hogy az író ügyes! Ügyes, mert igyekszik egy kellően csavaros, komplex történetet kifejteni 300-600 oldalban, mindennemű sallang és töltelékgyártás nélkül. És ez nekem tetszik. Viszont mennyire egyszerű feladat ez egy író számára? Vagy jelen esetben mennyire sikerült Robyn Schneider-nek?

 Az Egy új élet reménye című könyv középpontjában az a gondolat áll, mely szerint minden emberre vár egy tragédia, ami gyökeresen megváltoztatja az életet, és amitől kezdve új gondolkodásmóddal tekint a világra. A történet közvetlenül egy tragédiával indul, ami Ezra Faulkner legjobb barátját, Toby-t éri a születésnapi partiján. Az ominózus eset nem csak Toby életét változtatja meg, hanem rendkívül közeli kapcsolatát Ezrával, aki az évek elteltével az iskola ünnepelt sportolójává növi ki magát, miközben megfeledkezik néhai barátjáról.

Ezra Faulkner az iskola nepszerű sráca, akinek az egyik legmenőbb csaj a barátnője, mindegyik menő, nagyszabású buliba hivatalos. Sokan lépnének a helyébe önkéntesen. Azonban az egyik házibuli után hazafele menet egy autóbalesetet szenved. Ezra tragédiája után minden megváltozik, búcsút kell intenie sportkarrierjének, barátnőjének, rangjának és népszerűségének. Mit kezd tehát a napjaival egy volt teniszező, aki hosszútávú terveket szőtt karrierjéről, amitől egyik napról a másikra kell búcsút intenie és új stratégiát felépítenie? Izgalmas kérdés!

Ezra újra rátalál segítőkész régi barátjára, Tobyra és az iskolai hierarchia alján elhelyezkedő bandájára, és a vitakörre, ahova beiratkozik. Ezeken a vitakör órákon ismerkedik meg Cassidy Thorpe-pal, az új lánnyal, aki már az első napon szemet szúr Ezrának fiús öltözködése és laza viselkedése révén. Tehát adott egy banda, egy legjobb barát és egy vonzó lány, aki kellően izgalmasnak mutatkozik a kezdetektől. A koncepció ezen része még mindig zseniális számomra, azonban a cselekmény, amit erre az írónő épített már kevésbé fogott meg. A szereplők közti párbeszédek sokszor érthetetlenek voltak számomra, ami részben a fordító félreértelmezéseinek is köszönhető. Nem tudom, ti hogy gondoljátok, de szerintem ez a fordítás sok helyen magyartalan és nagy valószínűséggel hibás. Ez elég illúzióromboló tud lenni az olvasó számára. Emellett sok nyelvi utalás volt a könyvben, amit érthető módon a fordító nem tudott átültetni a magyar nyelvbe, ezért viszonylag sok a lábjegyzet, ami számomra szintén rontott az összhatáson.


A szereplők közül igazából egyik sem lopta a szívembe magát, amit nagyon sajnálok, mert én eleinte szimpatizáltam Ezrával, ám idővel ez a szimpátia eltűnt. Sajnos az írónő túl keveset mutatott meg belőle, ezért a regény végére ellaposodott számomra. A karakterek átlagosak voltak, Toby kimondottan bolond, a szó rosszabbik értelmében, Cassidy pedig túl filozofikus ahhoz, hogy megismerjem és megszeressem.

Ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Főszereplőnknek ugyebár a mélypontról kell felállnia és molekuláról molekulára újraépíteni magát, ami egy szép ívet adhatna a regénynek. Ám ezt az ívelést nem kaptam meg. Ezra kipróbál új dolgokat, olyanokat, amiket eddig álmában sem tett volna, azonban mindezzel együtt egy átlagos kamaszéletet él, ami nem tartogatott túl sok érzelmi mélységet, gondolatokat. És ha már érzelmekről van szó, velem Ezra távolról sem tudta elhitetni, hogy szerelmes Cassidy-be. Ez pedig gond! Félreértés ne essék, a cselekmény szerethető, kiváltképp az eleje és a vége, azonban a közepe leginkább átlagosnak mondható. Nem dobogtatta meg a szívemet. Ezra szemüvegén keresztül a világ kevésbé színes, nincsenek elragadó érzelmek, megható vagy elgondolkodtató gondolatmenetek.

Mindent összevetve ez egy kellemes kamasz regény, aranyos szereplőkkel és érdekes cselekménnyel, ami bár nem tartogat lelki és szellemi mélységeket, kellően szórakoztatja olvasóját. Nem vésődött az emlékezetembe a regény írójának neve, se címe, de nem bántam meg, hogy lehetőséget adtam neki. Engem lekötött az elejétől, könnyed kikapcsolódásként tökéletes. Viszont a fordítás miatt nagyon szomorú vagyok, úgy gondolom, ebből többet is ki lehetett volna hozni. És ez részben igaz a címre is, mert nekem a magyar cím nem adja vissza igazán a könyv lényegét, ahogyan azt az angol cím teszi.

NAGY SPOILER: Nem tudom, ti hogyan vélekedtetek erről, de nekem nagyon tetszett, hogy a végén Ezra el tudta magát különíteni Cassidytől, és nem okozott neki problémát a lány elengedése. A regény a végére komolyan tudta magát venni, és meglépni az elválást, ezzel felvállalva a kevésbé happy-endet. Wow! Tetszett, komoly volt, a végén elégedetten tettem le a regényt az addig felhalmozott hibáit elfelejtve.

Ella Fisher

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése