Gabriella Eld - Emlékek Jordan számára

Gabriella Eld

Emlékek Jordan számára

Fülszöveg Jordan Norris senki. Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél jobban szereti őt a világon. De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.

Véleményem

Az Emlékek Jordan számára nem az a regény, amit a borítója alapján feltételezel, és Gabriella Eld nem az a kezdő írónő, akitől egy egyszer elolvasható regényt kapsz tele hibákkal. A csodálatos, türkiz színekben pompázó borító mögött egy olyan fenevad lapul, amilyennel én még nem találkoztam. A moly.hu rendszerében a regény ezeket a címkéket kapta: dark fantasy, emberi sorsok, fantasy, heroikus fantasy, high fantasy, ikrek, krónika, misztikus, regény, young adout (YA). Ezek közül a következőket emelném ki: dark fantasy, misztikus, high fantasy – ezek azok a címkék, amik feltétlen illeszkednek a történethez; és amik meghatározták az olvasási élményt. Tehát hogyha nem rajongsz ezek közül valamelyikért, akkor meglehet, ez nem lesz a kedvenced.

Gabriella Eld és az Emlékek Jordan számára

Jordan Norris narratívája egy egyszerű iskolai díszletben kezdődik. „Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos.” Kissé lecsúszott a maga módján, de ez ma már könnyen belefér az átlagos jelzőbe.  Mindaddig, amíg nem ismeretlen személyek jelennek meg az életében és egy olyan világról kezdenek el mesélni, amelyik Jordan tudta szerint nem is létezik. Ezek az emberek a segítségét kérik, és azt mondják, hogy Jordan az egyetlen, aki segíthet rajtuk és a világukon. Az emberek világában eltöltött rész egészen átlagos (ezzel együtt szerethető), úgy gondolom, jó felvezetése a regénynek. Ám onnantól, hogy Jordan átlép a másik (fantasy) világba, elszabadul a pokol. Különböző fantasy lények szabadulnak az olvasó nyakába, kezd értelmet nyerni a high & dark fantasy kategória. 💣🔪

Gabriella Eld felépített világa komplex, rengeteg lényt kreál, és rengeteg szereplőt mozgat egyszerre. A regény több szemszögből íródott, de nem… Nem a megszokott két főszereplős váltott szemszöget kapjuk az Írónőtől, amit már annyiszor láttunk. Dehogy! A történetet a szereplők mindegyike alkotja, tehát az összes szereplő kap egy szeletet a narrációból. Így egyszerre több helyen lehetünk jelen, több karakter bőrébe bújhatunk és megismerhetjük gondolkodásmódjukat. Ez egy nagyon izgalmas pontja volt a műnek 👌, ritkán olvasok ilyen megoldást, ám a szerző nem minden esetben használta ki teljesen. Gabriella Eld sokszor hagyatkozott tényszerű közlésekre a különböző szemszögekből, így kevésbé engedett be minket a szereplők lelki világába. Nem gondolom, hogy ez feltétlen hibája a regénynek, de számomra még izgalmasabbá válhatott volna ez a megoldás ezzel a kis plusszal.

saját szerkesztés

Az Emlékek Jordan számára nagyon egyedi elemeket kapott. A fantasy keveredik a misztikummal, a fekete humorral, morbid és groteszk elemekkel, abszurdummal. Az Írónő bizonyította, hogy fantáziájának semmi sem szabhat határt. Én személy szerint imádtam az abszurd elemeket, egyik kedvenc szereplőm lett Gok (aki egyszerre egy pokolfajzat és egyben tehetséges zongorista), de félek, erre nem mindenki lenne olyan nyitott, mint én. A vallást fenekestül fordítja fel Eld kisasszony megalkotott világában (a Biblia lapjainak kitépkedése humorforrás), ami meglehet újfent ellenérzéseket kelthet olvasójában. Meglátásom szerint az Emlékek Jordan számára egy sok értelemben formabontó alkotás, feltűnően egyedi stílusa van, ami vagy elkapja az olvasót és magához bilincseli, vagy ledarálja a húsdarálón. Ha a szereplőkön múlna, szó szerint. Pont a regény extrém oldala az, ami miatt az emberek vagy imádni, vagy utálni fogják ezt a regényt. Remélem, többen csatlakoznak majd az én oldalamhoz... Álljatok át a sötét oldalra! A leányregények ideje lejárt… 💀

Egy regény olvasása közben nekem roppant fontos az írói stílus, a megfogalmazás, amivel az író elénk tárja az adott világot. Egy írótól elvárom a választékos megfogalmazást, hiszen ettől lesz Ő az ÍRÓ, és nem én. Nos, jelentem: a mi Írónőnk stílusa kiemelkedő. Öröm volt olvasni a szöveget, ami nagyon igényes nyelvezetet kapott, meglepően lehengerelt egy első könyves íróról lévén szó. Ezúton is gratulálok az amúgy hihetetlenül fiatal Gabriellának, szerintem nagyon jó úton halad. Őszintén mondom, igényesebb szöveget kaptam, mint amire előzetesen számítottam. A szövegben előfordulnak szép számban trágár szavak, de ezek nem zökkentettek ki a regény olvasása közben. Én nem szeretem, hogyha felesleges trágárság van egy regényben, de itt ez maximálisan megállta a helyét - humort csempészett, az amúgy komor környezetbe. Sőt, mi több! Emberivé tette szereplőinket. Tetszett! ❤ Azonban sajnos a szöveggondozás hagyott némi kívánnivalót maga után, ejnye Colorcom kiadó. Félregépelt, rosszul elválasztott (hibásan szótagolt) szavakkal volt tele a szöveg, amik rontottak az amúgy szép összképen. Ezen javítani kellene a későbbi nyomtatások előtt. Ezek a hibák nem méltóak ehhez a könyvhöz. Kérem, valaki javítsa ki ezeket! Bárki.

A regény cselekménye izgalmas, a könyvben felépített világ képes beszippantani olvasóját. Ahogyan már említettem a történet kezdete jó felvezetése a cselekménynek, kimondottan élveztem a kosármeccset, szimpatizáltam Jordan barátaival, a másik világból érkező idegenek felkeltették az érdeklődésem, azonban a szerelmi szál több kifejtést igényelt volna, hogy az olvasó bevonva érezze magát ebbe a kapcsolatba. Az emberek világának elhagyása után viszont úgy éreztem, hogy egy kicsit megült a cselekmény. Történetünk főszereplőinek egyesülése után megállt a levegő és tétlenség következett. Nem értettem, miért akadt meg a történet, miután elviekben Jordant ádáz harcokra invitálták egy másik síkra, majd átlépve a sík küszöbét indokolatlanul hátradőltek szereplőink. Egyetlen dolog mentette meg a középjátékot, az izgalmas karakterek. Közelebbi bepillantást nyertünk a nyolcfős csapat tagjainak gondolataiba, miközben izgalmas dolgok derültek ki a Jordan és Nestor párosról – ez a vonal aztán extrémre sikeredett, nem igazán nyerte el a tetszésem, de nem szeretném elítélni előre, mert lehet még misztikus magyarázattal fog szolgálni az Írónő ezzel kapcsolatban. 😏 A regény második felében újra felpörögtek az események, több ízben kaptunk az adrenalinhullámból. Izgalmas jelenetek követtek még izgalmasabbakat, és itt kapott el engem igazán ez a regény, mint a gépszíj. Morbid szereplők, rengeteg vérengzés, meglehetősen emberi gondolatok... Ez tényleg nem egy leányregény! De ezzel együtt nagyon izgalmas olvasmány. Ilyet, még biztosan nem olvastál ezelőtt!

Biztosan folytatni fogom a trilógiát. Legújabb értesüléseim szerint a második rész éppen most fog megjelenni, szóval már tűkön ülök. Mindenképpen szeretnék venni majd egy példányt, már csak a fantasztikus borító miatt! Köszönöm szépen Gabriella Eldnek, hogy megtisztelt engem és a blogot egy példánnyal. Nagyon sokat jelent ez nekem. Hogyha sikerült felkeltenem a kedves érdeklődésedet a regény iránt, a kötet megvásárolható a https://shop.colorcom.hu/ 📖 webshop-ban! 

Ella Fisher