Marie Lu - Született tehetség

Marie Lu
Született tehetség

Fülszöveg Miután sikerül megszökniük a Köztársaság hadseregének Los Angeles-i erődítményéből, June és Day megérkezik Vegasba, és ekkor megtörténik, amire senki sem számított: az Első Polgár meghal, és a fia, Anden veszi át a helyét. Miközben a Köztársaság egyre közelebb sodródik a káoszhoz, hőseink csatlakoznak a lázadó Patriótákhoz, akik segítenének Daynek megmenteni az öccsét, és átjuttatnák őket a Kolóniákba. Cserébe egyetlen dolgot kérnek: June és Day ölje meg az új Elsőt. Esélyt kapnak rá, hogy megváltoztassák a nemzet sorsát, hogy hangot adjanak a túl rég óta hallgatásra kényszerített nép óhajának. Ám June hamarosan rájön, hogy az új Első Polgár egyáltalán nem olyan, mint az apja volt. Így hát döntenie kell. Mert mi van, ha Anden valami újnak a kezdete? Mi van, ha a forradalom többről szól, mint veszteségről és bosszúról, haragról és vérről? Mi van, ha a Patrióták tévednek?

Véleményem

Marie Lu már a Legenda című regényével bebizonyította, hogy milyen zseniális írónő Ő valójából. Őszintén imádtam a Legenda trilógia első részét, ezért izgatottan vártam már a sorozat második részét, a Született tehetséget. Az első rész, a Legenda izgalmai után volt bennem egy kisebb félelem, hogy esetleg a történet ellaposodik, vagy legalábbis kevésbé lesz képes lekötni engem, mint ahogy az első tette. És bár a félelmem némiképp beigazolódott, úgy gondolom, hogy a második rész még így is tartogat kellő izgalmat és fordulatot az olvasók számára. Tehát, hogyha tőlem kérdeznétek, hogy érdemes-e folytatni a sorozatot, egy határozott igennel felelnék. A Született tehetségnek nem sikerült beverekednie magát a kedvenceim közé, de egyáltalán nem bántam meg a regény elolvasását, sőt… Úgy gondolom, így is kiemelkedőt alkotott Marie Lu. 💗

A Legenda a Köztársaság Los Angeles-i erődítményéből való megszökéssel zárult, innen veszi fel a Született tehetség a fonalat. A regény a sérelmek feldolgozásával és a Vegasba tartó utazással indul. Főszereplőink célba veszik a Patrióták központját, hogy segítséget kérjenek a lázadóktól. Day vállát két teher súlya is nyomja: egyrészt súlyos lábsérülése sürgős orvosi ellátásra szorulna; másrészt kisöccse, Eden – aki a Köztársaság rabságában senyved – megmentésre vár. June és Day a Patriótáktól remél segítséget, ennek érdekében kénytelenek csatlakozni a csapathoz. Mindeközben a hajdani Első Polgár meghal, akinek a fia veszi át a hatalmat, így A Köztársaság helyzete pillanatnyilag meggyengül. Ezt tervezik kihasználni a Patrióták Day és June közreműködésével. June feladata az új Első Polgár meggyilkolása, Day küldetése pedig felkorbácsolni a tömegek indulatát.

A történet cselekménye nehezen indult be. Főszereplőink Vegasig vezető útja eseménytelenül telt, inkább belső monológok és gondolatok színesítették a kezdeti részeket. Az első részben, Legendában megszokott pörgős eseményeknek itt nyoma sincs, ami engem személy szerint meglepett (nem okozott csalódást – csupán meglepett). A cselekmény a Patriótákhoz való csatlakozás után kezd csak beindulni. Az Írónő ekkor rúgja be a motort, ami a regény végéig robogni fog, viszont csak félgőzzel. A Született tehetség című folytatórészt egy sokkal lassabban folyó cselekmény jellemzi. Kevesebb akció és több politikai vonatkozás kerül előtérbe. Persze izgalmakban és elgondolkodtató kérdésekben itt sincs hiány, azonban aki azt az akciót keresi majd a második részben, amit az elsőben tapasztalt, az nem fogja megtalálni. Vagy szóljon, ha esetleg mégis rátalált. 👀

A Legendában kicsit elhanyagoltnak éreztem a szerelmi vonal kidolgozását. Ezzel szemben a Született tehetség pontosan annyit ad nekünk June és Day szerelméből, ami szükséges. A fiatalok virágzó kapcsolata hamar nehézségekbe ütközik, az Marie Lu nem kezd idealista szerelmet fonni közéjük teljesen érthető módon. Day szüleinek elvesztése, June árulása, a kettejük közt feszülő rangbéli különbségek olyan súrlódási pontokat képeznek a főszereplők közt, amikkel külön-külön kell megküzdeniük és kiküszöbölni őket. A Patrióták más-más szerepet szántak a lánynak és a fiúnak, ezért útjaik már a kezdetekben külön válnak. Az élet próbára teszi June és Day szerelmét, mind a két vonalon olyan emberekkel találkoznak főszereplőink, akik megkérdőjelezik kapcsolatuk helyénvalóságát. Ezek a dilemmák még színesebbé tették June és Day szinte kimondatlan szerelmét.

Nem saját szerkesztés

June oldalán több izgalmas jelenetet olvashattunk, mint Day-én, kisebb örömömre. Azonban mind a két karakter nagy szerepet kapott a lázadásban, az „új Köztársaság” megteremtésének tervében. Főhőseink a Köztársaság mellett a Kolóniák társadalmi berendezkedésébe is kisebb bepillantást nyerhettek, illetve egy rövid jelenetben a Patrióták a Köztársaság külpolitikai helyzetéből is adnak egy kis ízelítőt. Az olvasó számára kezd kitágulni a világ, könnyebb kontextusba helyezni a Köztársaság államformáját, amihez kisebb történelmi leírásokat is kapunk. Ezek a társadalmi, illetve politikai leírások az én tetszésemet maximálisan elnyerték, örülök, hogy több információt kaptunk a Köztársaság és annak környezetének helyzetéről – részben emiatt vált most a Legenda trilógia egy megalapozottabb disztópiává számomra.

Én a végkifejletet, az utolsó csattanót nem felesleges drámai elemként éltem meg, mint páran mások. Teljesen hitelesnek és reálisnak tartom az események magyarázatát, ezért még nagyobb hatással voltak rám a fejlemények. Konkrétan sokkolt! 😞 Bár könnyeket nem tudott előcsalogatni belőlem ez a regény, teljesen át tudtam érezni a szereplők helyzetét, ezért sem vált idegesítővé számomra Tess, hiszen az ő szemszögéből nézve érthető volt a viselkedése. Tetszett, hogy az Írónő a lehető legtöbb módon tette próbára főszereplőinket. Minden elismerésem Marie Lu-é, aki egy ilyen izgalmas világot tudott felépíteni, emberi, mégis zseniális karakterekkel, lenyűgöző cselekménnyel. ❤ Külön köszönet AncsaT-nek az igényes fordításért, öröm volt olvasni ezt és az Angelfall első részét úgyszintén (a minap jöttem rá, hogy a hölgy minden létező fordítása a birtokomban áll: Legenda sorozat, Angelfall sorozat, aminek nagyon örülök, egy ilyen tehetséges fordítóról lévén szó).

Összegzésképp csak annyit mondanék, hogy szerintem mindenféleképpen érdemes elolvasni a Született tehetséget, ami egy önálló regényként is szépen megállná a helyét. Nem csupán az összekötés szerepét kapta a második regény, hanem egy önálló cselekményt a maga tetőpontjával és fordulataival. Köszönöm, hogy olvashattam!

Ella Fisher