Jenny Han - A fiúknak, akiket valaha szerettem

Jenny Han

A fiúknak, akiket valaha szerettem

Fülszöveg

Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük.

Véleményem 

Ez az értékelés nem jött volna létre Ella nélkül, ugyanis ő ajánlotta és adta kölcsön Jenny Han könyvét. Magamtól nem valószínű, hogy valaha kézbe vettem volna ezt a cukiságot. Innen is köszönöm Neked, Ella, mert nagyon kellemes élményben részesültem az ajánlásod által. Nem tudom, ez mit árul el rólam, de olyan fangirl üzemmódba kapcsoltam, hogy magamon is meglepődtem. Huszonhárom évesen egyfolytában jajdeédes-eztem (bocsánat a magyartalanságért) a regény olvasása közben. Üdítő kis olvasmány volt, ami aztán arra sarkallt, hogy mielőbb beszerezzem a trilógia további köteteit. Bookdepo, my dearest.

Ifjúsági regény lévén a tizenéves korosztály a célközönség, azonban én magam is szívesen evickéltem Lara Jean, a főszereplő lány tinédzser kalandjaiban. A sztori ugyan nincs túlgondolva, az alap koncepció mégis több bonyodalmat tartogat. Lara Jean édesapjával és másik két lánytestvérével egy fedél alatt éli megszokott hétköznapjait. A nyugalom egészen addig tart, míg nem titkos szerelmes levelei rejtélyes módon kézbesítésre kerülnek pont a címzett fiúkhoz. Ez a helyzet több meglepetést tartogat Lara Jean számára, mint azt gondolta volna. 

Mielőtt mindenki azt hinné, hogy ez a történet csak egy bugyuta kislány gyerekes megnyilvánulása, szeretném elmondani, miért gondolom mindennek az ellenkezőjét. A regény előtérbe helyezi a család és a hagyományok fontosságát a tinédzserek mindennapjaiban. Jenny Han nagy hangsúlyt fektet a lánytestvérek közti viaskodó, ám mégis szoros kapcsolat bemutatására, amit szerintem igazán egyedi módon valósított meg. Édesanyjuk elvesztése után Margotra, a legidősebb lányra hárult az anyai szerep, ettől ő válik Lara Jean és a legkisebb húg, Kitty példaképévé. Bevallom, a könyv nagy részében nem igazán szimpatizáltam az idősebbik testvérlánnyal, mert ridegnek és érzéketlennek tűnt. Így mikor külföldre utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, kissé fellélegeztem, mert végre Lara Jean került a középpontba. Innentől kezdve közelebbről megismerhetjük a lelki világát, az önmagával vívott harcait és ahhoz az öt fiúhoz fűződő érzelmeit, akiknek a leveleket címezte. Margot távolléte alatt Lara Jean szemmel látható jellemfejlődésen megy keresztül. Önálló és talpraesett lánnyá érik, aki szívén viseli húga sorsát, aki olykor azért rendesen feladta neki a leckét. Margot nyomába szeretne lépni és a lehető legjobbat nyújtani családjának. Fejlődése Margot hazatérésénél lesz igazán szembetűnő, ugyanis Lara Jean addigra már temérdek új tapasztalattal és élménnyel gazdagodik. Szó, mi szó, nekem nagyon szimpatikussá vált a lány a maga sajátos gondolkodásával és visszafogott, ugyanakkor belevaló viselkedésével. A végén Margotval is sikerült többé-kevésbé megbarátkoznom, a legkisebbik testvér, Kitty pedig a regény egészét megfűszerezte egyedi személyiségével. Ez a három lány nem mindennapi karakter, az biztos.

saját szerkesztés

A bájos borító egy ázsiai lány képét tükrözi, ami nem véletlen, hiszen a testvéreknek koreai vér csörgedezik az ereiben. Hány YA regény büszkélkedhet ehhez hasonló reprezentációval? Bár nem vonz az ázsiai kultúra, nagyon szívesen olvastam az olykor említésre kerülő családi hagyományokról, a tipikus koreai ételekről, amit Lara Jean készített. Egy igen sokoldalú könyvet adtál a kezembe, Ella. Imádtam. Függő és fanatikus lettem.

Most már ideje, hogy rátérjek a címben rejlő tartalomra, ami nem más, mint Lara Jean szerelmes levelei. Mivel öt fiúhoz szóló levélről van szó, azt hittem, hogy mind az öt fiú egyenként előkerül majd a regény során. Aztán kiderült, hogy két fiún lesz főként a hangsúly, amit tulajdonképpen nem is bántam. Az egyik Josh, a másik pedig egy Peter nevezetű fiú, kikhez más és más érzelmek fűzik Lara Jeant. Egyikükkel igencsak érdekes körülmények között kerül újra kapcsolatba, ami meghatározó pillanatokat nyújt a lánynak. Nagyon megkedveltem Josht és Petert is, de az egyikükért különösen rajongtam.  Ez a bizonyos srác egy csibész, mégis őszinte; érzelmes, mégsem egy tipikus hős szerelmes.

Bár már nem vagyok tinédzser, az ezt a korosztály érintő kérdések és problémák még mindig nagyon foglalkoztatnak. Lara Jean maga is sok kérdést felvet a fiúkkal való találkozása során. Mit gondolnak majd a kortársak, ha fiúval látják? Hogyan viselkedik egy barátnő egy kapcsolatban? Hogyan alakul ki önképe és önbizalma? Lara Jean gondolkodásmódja hozzám nagyon közel állt, sokszor magamra ismertem benne. Az én tizenéves énem is sokszor túlgondolt dolgokat, vagy inkább jobbnak látta eltitkolni az érzéseit, mert félt attól, hogy mit szól majd a másik. Ettől függetlenül nem voltak idegesítő tinidrámák… Na jó, a végén előfordult egy, ami nem annyira tetszett, viszont annak a jelenetnek köszönhetően Margotnak sikerült megnyílnia és feltárnia saját érzéseit. Ez a kis dráma nem vette el a kedvemet a sorozattól.

Ez a regény visszarepített a múltba, így Lara Jean bőrébe bújva újraélhettem az izgalmas, flörtös vagy éppen kínos pillanatokat. Igazi felfrissülés volt ez a cukiság, a fejem búbjától egészen a kis lábujjaimig magába szippantott. Már borzasztóan várom, hogy olvashassam a folytatást!

Steph Pfeiffer