Szaszkó Gabriella - Beszélj hozzám

Szaszkó Gabriella

Beszélj hozzám

Fülszöveg

Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.
Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?

Véleményem 

Aludnom kellett pár éjszakát, mielőtt megírtam ezt az értékelést. Mélyen felkavart ez a könyv és napokig nem hagyott nyugodni. Erre az érzelmi kavalkádra nem voltam felkészülve, az első rész ugyanis nem gyakorolt rám akkora hatást, mint a Beszélj hozzám. A Maradj velem számomra túl nyomasztó volt, az erőszakos múlt bemutatása olyan mélységekig ment, ami eltaszított a könyvtől, ezért igencsak lassan haladtam vele. Ezt a kötetet viszont pár nap leforgása alatt elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Megviselt ez a könyv, mégis imádtam minden sorát. Én ilyet még nem tapasztaltam, és ezt az élményt csakis Neked köszönhetem, Gabriella!

Az események ott folytatódnak, ahol a Maradj velem véget ér, azonban most Amy kalauzol bennünket a jelen és a múlt labirintusában. Ahogy a fülszöveg is sugallja, Amy a róla alkotott negatív vélemények hatására belekezd saját történetébe, s kiírja magából mindazt, amin keresztülment a Pennington testvérek mellett. Amy karakterét sok negatív visszajelzés illette a Maradj velem után, mind a történetben mind az olvasóközönség körében. Én ugyan nem ítéltem el őt, de bevallom, nekem sem lopta be magát a szívembe. Úgy éreztem, a lány nem igazán kiforrott személyiség, különösen nem David mellett. Aztán jött a Beszélj hozzám, és Amy mintha kilépett volna a sorok közül. Leült mellém az éjjeli lámpa fényébe és elmesélte a történetét. Minket, olvasókat szólított meg, és azt mondta: hallgass meg, hadd mondjam el én is, min mentem keresztül.  Szerintem ezzel egy nagyon bensőséges viszonyt teremtett az írónő szereplője és olvasója között.

A továbbiakban szeretném összefoglalni, miért is tartom kiemelkedőnek ezt a könyvet. Szerintem ritka az olyan regény, amely a bántalmazott egy hozzátartozójának szemszögéből íródik. Tehát egy harmadik személy nézőpontjából, melyen keresztül közvetetten láthatjuk, miként hat – jelen esetben – egy hányatott sorsú férfi múltja párkapcsolatára. Hogyan birkózik meg a nő párjának tragikus múltjával? Hogyan hat kapcsolatukra a meggyötört férfi előélete? Miként éli meg a nő a boldog és a szomorú pillanatokat a férfi mellett? Ez a megközelítés rám nagyobb hatással volt, mint az első rész, melyben ugye David és Chris gyötrelmes gyerekkorába már testközelből betekintést kaptunk. Itt viszont Amy az, akit szenvedni látunk. Egyre közelebb kerültem a lányhoz, megértettem őt és átéreztem a helyzetét. Mi több, szerettem volna, hogy boldog legyen.  Feltárult előttem, hogy mennyire mély érzésű, kitartó és odaadó személyiség is valójában. Amy visszaemlékezései által Christ is közelebbről megismerhetjük. Látjuk őt felnőni, kitartani, majd megtörni. Chrishez hasonló férfi karakterrel még nem találkoztam. Istenem, akárhányszor rá gondolok, összeszorul a szívem. Szinte látom őt a lelki szemeim előtt, csakúgy, mint Amyt és Davidet is. Gabriella három olyan egyedi karaktert alkotott, akiket kívülről-belülről megismer az olvasó. Mindannyian a szívembe költöztek, sosem felejtem el őket. A barátaimmá váltak, és még ha fájó szívvel is, de gondolok rájuk nap, mint nap.

saját kollázs

Jöjjön a következő pont a „Miért is zseniális mű a Beszélj hozzám?” című képzeletbeli diskurzus sorában. Egyedülállónak tartom azt a reprezentációt, melyben egy jóképű és sikeres férfi kerül bemutatásra, aki viszont problémákkal küzd a szexualitás terén. Manapság a szex igencsak gyakori eleme a new adult és romantikus írásoknak, de főként a nőkre gyakorolt hatását célozzák meg. Sőt, a mélyebb témákkal, mint például nemi erőszakkal foglalkozó regények is inkább a nőket ért borzalmakra koncentrálnak. A Beszélj hozzám azonban egy olyan férfi karaktert tár elénk, akit olyan lelki trauma és megaláztatás ért, ami a párkapcsolatára is rányomja a bélyegét. Szerintem ezzel rendkívül egyedit alkotott Szaszkó Gabriella. 

Annyira valóságos minden sora ennek a regénynek. Szinte tapintható a feszültség Amy és Chris között. Átéreztem Chris félelmeit, de közben Amy vágyait is teljesen megértettem. Chris bezárkózik, Amy többet akar. Kit hibáztatsz? Kinek az oldalára állsz? Kit értesz meg jobban? Egyszerűen képtelenség volt állást foglalnom. Mikor Chris beszélt, minden egyes szavát értettem. S mikor Amy gondolataiban jártam, az ő helyzetét is teljes mértékben átéreztem. Ha ezt a regény olvasod, készülj fel, mert két tűz közt fogsz hánykolódni. Mit kettő, három! David és Amy kapcsolata is megpróbáltatás elé kerül. Értük is izgulni fogsz. Mi lesz Daviddel és Amyvel? David csalódik és bűntudata van. Megértem. Amy hosszú éveken keresztül elfojtotta a vágyait. Megértem.
Én komolyan mondom ilyet még nem éltem át. Sodródtam egyik szereplőtől a másikig, s közben egyikükre se tudtam volna haragudni. Mert bár megbántották a másikat, mindenkinek igaza volt és igazak voltak az érzéseik. De ilyen az élet, nem? Semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Én mindebből azt tudom leszűrni, hogy az írónő elképesztő profizmussal írta meg ezt a regényt. Nem bánt elfogultan egyik karakterével sem, miközben mind a hármukba lelket öntött. Minden tiszteletem a Tiéd, Gabi! A Beszélj hozzám három darabra törte a szívemet, ami mindhármukért egyszerre dobogott. 

Azt hiszem, jobb, ha befejezem ezt az értékelést, mert ez a könyv így is nagyobb hatással volt rám, mint azt szerettem volna. Kissé eltávolítva magamat az érzelmektől, annyit el szeretnék mondani, hogy a jelenben játszódó fejezetek főként átvezető szereppel bírnak két múltbéli visszaemlékezés között. Ezért ezek a részek kevésbé eseménydúsak, de ugyanúgy lendítenek a sztorin, nincs felesleges rész. Még egy apróságot megjegyeznék, ám ezt semmiképpen sem negatív kritikának szánom, csak egy észrevétel. Az "elcsigázott" szó gyakran ismétlődött, ami nem volt zavaró, csak feltűnő. Szerintem ez egy olyan szó, amit talán lehet más szinonimákkal helyettesíteni, így nem veszít a jelentéséből. Ez az apróság azonban semmit sem változtat azon, hogy a regény felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Még egy könyv sem ríkatott meg eddig. A Beszélj hozzám-nak sikerült.  
Most mondjam, hogy köszönöm? Csak annyit mondok, hogy idén nagyon várom a decembert…

Ha még közelebbről meg szeretnéd ismerni a három karaktert, olvasd el a velük készült interjút.

David

Amy

Chris

Steph Pfeiffer