Finy Petra - Akkor is {Ella}

Finy Petra
Akkor is

Fülszöveg

Salamon ​Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez. Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni?
Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet.

Véleményem

Az utóbbi időben az olvasási válság különböző válfajaiban szenvedtem, és talán a mai napig tart ez a dolog. Aki már élt át ilyet – feltételezem a legtöbb könyvmoly – azok tisztában vannak vele, milyen félbehagyott könyveket tologatni a polcon és várni az igazira. Nos, ebben az állapotban sikerült rátalálnom Finy Petra – Akkor is című könyvére, aminek meglepő módon sikerült áttörni a válságomon. Már a kötet megjelenése óta szemezek vele, ezért úgy éreztem itt most az alkalom, hogy belevágjak ebbe a kicsit sem boldog történetbe. A könyv borítója számomra egyszerre figyelemfelkeltő és hétköznapi. A kép merengő hangulata megfogott, a színvilág szerintem nagyon kellemes, nyugalmat sugároz.

Finy Petra története első sorban a megcsalásról, válásról és a másik félről való lecsatlakozásról szól. A sztori főszereplője Sára egy tanárnő, aki egyik pillanatról a másikra marad egyedül két gyermekével, amikor férje kijelenti, hogy más nőbe szerelmes és már gyermeket is sikerült csinálnia a „szerencsésnek”. Az olvasó zsigeri szinten érzi a gyűlöletet a férfi iránt, azonban ezzel ellentétesek az asszony érzései, aki érzelmileg erősen kötődik a férjhez. Úgy gondolom, nagyon nehéz magunkat száz százalékosan belehelyezni az alaphelyzetbe. A megcsalás a köztudatban sokszor egy fekete-fehér szituációként él, ám megélve sokkal több a fekete és fehér közé eső árnyalat, mint kívülállóként. Mi nem érezzük azt, amit Sára, nem ismerjük azokat az édes emlékeket, amiket Sára, nem ragaszkodunk a férj karakteréhez úgy, ahogyan a nő. Ezek mind megnehezítik azt, hogy empátiát érezzünk Sárával szemben. Több értékelésben olvastam, hogy Sárát abszolút bolondnak nézték, amiért vissza akarja kapni a férjét és hisz még a kapcsolatukban. Nos, minden más, amikor az ember csak ideológia szintjén beszél valamiről, és amikor átéli azt annak minden aspektusával. A kényes téma miatt tehát nem könnyű szinkronban maradni Sárával, nem érezzük át igazán a fájdalmát.

A történet első fele a szenvedésről szól, a második egységben pedig már a külvilág felé nyitunk, elkezdjük elfogadni az életünket egyedül. A fájdalom feldolgozásában nagy szerepet kap Sára két gyermeke, Samu és Miri. A gyerekek megnyilvánulásai nagyon eredetiek, néhol talán meghazudtolják korukat, mégis rengeteg színt visznek a felnőttek világába. A kisfiú a regény egyik pontján felteszi anyukájának azt a kérdést, hogy vajon mit rontott el ő a kapcsolatukban, mi eshetett rosszul az apukának. Nem tudom, hogy egy kisiskolásban megfogalmazódnak-e hasonlóak, de zseniális volt látni, ahogy Sára felismerte saját tévedéseit és megpróbálta megérteni, hogyan jutottak el ideáig. Zseniális! Kedvenceim közé tartoztak tehát a gyerekek, ahogyan a zsémbes szomszéd, Őze bácsi is.

Őze bácsi eleinte ellenségesen lép fel főszereplőnkkel szemben, ám miután férje magára hagyja a nőt, a szomszéd viselkedése is megváltozik. Zsémbességéből bár nem veszít, védelmezően lép fel Sára mellett, segít neki túllépni az árnyain. A közösen töltött idő nagy részében vagy Sára gyermekeire vigyáz az idős úr, vagy éppen Sárával tesznek látogatást kómába esett fiánál a korházban. Együtt verseket olvasnak fel Picinek, reménykedve hogy meghallja és visszatér a mi világunkba. Sára magányos pillanataiban mélységesen megnyílik a kómában fekvő férfi előtt, elmeséli az életét és sérelmeit, amin nem tud túllépni. Nagyon izgalmas, lágy kötelék alakul ki köztük, amit eleinte nagyon nehéz definiálni, ám izgalmas végigkövetni.

A 2019-es határidőnaplóm és a könyv
Szerintem nagyon passzolnak.:)

Sára családi drámájáról az iskolában is tudomást szereznek, ahol a nő tanít. Tanártársainak és egyben barátainak reakciója a történtekre elég érdekes – egyáltalán nem erre számítottam. Nem éreztem úgy, hogy Sárának akár egyetlen igaz barátja lenne. Említésre érdemes azonban Bárdosi tanár úr, aki régóta őrzött érzelmei szép lassan előmerészkednek a szőrös páncél alól. A romantikus érzelmek és randevúk ellenére Bárdosi végig egy jelentéktelen mellékszereplő marad, aki képtelen kilépni a kedves barát szerepéből, bárhogyan is szeretne. Kicsit szomorúan figyeltem ezt a vonalat, aminek a végkifejlete egyenesen kaotikus lett szerintem. Én nem értettem. Ez így, túl szomorú és ellentmondásos.

A történet abszolút hétköznapi, nincsenek világmegváltó gondolatok vagy akciódús jelenetek. Mégis képes fenntartani a figyelmet, kiszámíthatatlan és nem utolsó sorban vigaszt nyújt azoknak, akik hasonló dolgokon estek keresztül. Engem képes volt kirángatni ez a könyv az olvasási válságból, szóval külön köszönet Finy Petrának ezért. Szívesen ajánlom nektek ezt a regényt, különösen azoknak, akiknek már volt hasonló tapasztalata. Engedjétek meg Sárának, hogy elmesélje élete legnehezebb időszakát.

Ella Fisher