Robyn Schneider
Egy új élet reménye
A
fiatal Ezra Faulkner hisz benne, hogy mindenkire vár egy tragikus fordulat –
azután történik meg minden, ami igazán fontos. Az ő tragédiája nem sokáig várat
magára: egyetlen pillanat, és a fiú mindent elveszít. Egy cserbenhagyó gázoló
egy rendkívüli estén törte össze Ezra térdét, a sportkarrierjét és a társasági
rangját. Így kerül Ezra a bálkirályjelöltek élmezőnyéből a kirekesztettek
asztalához, és így találkozik Cassidy Thorpe-pal, az új lánnyal. Cassidy
senkihez sem fogható Ezra eddigi ismerősei közül. Irigylésre méltó
könnyedséggel veszi az akadályokat, ragyogóan intelligens, és feltartóztathatatlanul
repíti magával Ezrát egy végtelen kalandra. Ám miközben Ezra fejest ugrik az új
kihívásokba, az új barátságokba és az új szerelembe, megtanulja, hogy a
könyvekhez hasonlóan vannak emberek is, akiket félre lehet érteni. Fel kell
tennie magának a kérdést: ha már történt egy tragédia, amely olyan sok mindent
elrabolt tőle, mit veszíthet, ha még ezzel nincsen vége a balszerencsének?
A könyv egy lírai,
szellemes és szívfájdító történet arról, milyen nehéz eljátszani a szerepet,
amelyet mások elvárnak tőlünk, és hogy hirtelen, tragikus befejezésekből is
kisarjadhat az új kezdet.
Véleményem
Ez a könyv kivételesen nem egy trilógia
első része, ami ma kiváltmód divatos az írók körében, hanem egy önálló regény. Őszintén szólva én egy induri-pindurit jobban kedvelem a
stand-alone könyveket, mint a trilógiákat, mert mindig olyan érzésem támad
velük kapcsolatban, hogy az író ügyes! Ügyes, mert igyekszik egy kellően
csavaros, komplex történetet kifejteni 300-600 oldalban, mindennemű sallang és
töltelékgyártás nélkül. És ez nekem tetszik. Viszont mennyire egyszerű feladat
ez egy író számára? Vagy jelen esetben mennyire
sikerült Robyn Schneider-nek?
Az Egy új élet reménye című könyv
középpontjában az a gondolat áll, mely szerint minden emberre vár egy tragédia,
ami gyökeresen megváltoztatja az életet, és amitől kezdve új gondolkodásmóddal
tekint a világra. A történet közvetlenül egy tragédiával indul, ami Ezra
Faulkner legjobb barátját, Toby-t éri a születésnapi partiján. Az ominózus eset
nem csak Toby életét változtatja meg, hanem rendkívül közeli kapcsolatát
Ezrával, aki az évek elteltével az iskola ünnepelt sportolójává növi ki magát,
miközben megfeledkezik néhai barátjáról.
Ezra Faulkner az iskola nepszerű sráca,
akinek az egyik legmenőbb csaj a barátnője, mindegyik menő, nagyszabású buliba
hivatalos. Sokan lépnének a helyébe önkéntesen. Azonban az egyik házibuli után
hazafele menet egy autóbalesetet szenved. Ezra tragédiája után minden
megváltozik, búcsút kell intenie sportkarrierjének, barátnőjének, rangjának és
népszerűségének. Mit kezd tehát a
napjaival egy volt teniszező, aki hosszútávú terveket szőtt karrierjéről,
amitől egyik napról a másikra kell búcsút intenie és új stratégiát felépítenie?
Izgalmas kérdés!
Ezra újra rátalál segítőkész régi
barátjára, Tobyra és az iskolai hierarchia alján elhelyezkedő bandájára, és a
vitakörre, ahova beiratkozik. Ezeken a vitakör órákon ismerkedik meg Cassidy
Thorpe-pal, az új lánnyal, aki már az első napon szemet szúr Ezrának fiús
öltözködése és laza viselkedése révén. Tehát adott egy banda, egy legjobb barát
és egy vonzó lány, aki kellően izgalmasnak mutatkozik a kezdetektől. A
koncepció ezen része még mindig zseniális számomra, azonban a cselekmény, amit
erre az írónő épített már kevésbé fogott meg. A szereplők közti párbeszédek
sokszor érthetetlenek voltak számomra, ami részben a fordító
félreértelmezéseinek is köszönhető. Nem tudom, ti hogy gondoljátok, de
szerintem ez a fordítás sok helyen magyartalan és nagy valószínűséggel hibás. Ez
elég illúzióromboló tud lenni az olvasó számára. Emellett sok nyelvi utalás
volt a könyvben, amit érthető módon a fordító nem tudott átültetni a magyar
nyelvbe, ezért viszonylag sok a lábjegyzet, ami számomra szintén rontott az
összhatáson.
A szereplők közül igazából egyik sem lopta
a szívembe magát, amit nagyon sajnálok, mert én eleinte szimpatizáltam Ezrával,
ám idővel ez a szimpátia eltűnt. Sajnos az írónő túl keveset mutatott meg
belőle, ezért a regény végére ellaposodott számomra. A karakterek átlagosak voltak,
Toby kimondottan bolond, a szó rosszabbik értelmében, Cassidy pedig túl
filozofikus ahhoz, hogy megismerjem és megszeressem.
Ambivalens érzéseim vannak a könyvvel
kapcsolatban. Főszereplőnknek ugyebár a mélypontról kell felállnia és
molekuláról molekulára újraépíteni magát, ami egy szép ívet adhatna a
regénynek. Ám ezt az ívelést nem kaptam meg. Ezra kipróbál új dolgokat,
olyanokat, amiket eddig álmában sem tett volna, azonban mindezzel együtt egy
átlagos kamaszéletet él, ami nem tartogatott túl sok érzelmi mélységet,
gondolatokat. És ha már érzelmekről van szó, velem Ezra távolról sem tudta
elhitetni, hogy szerelmes Cassidy-be. Ez pedig gond! Félreértés ne essék, a
cselekmény szerethető, kiváltképp az eleje és a vége, azonban a közepe leginkább
átlagosnak mondható. Nem dobogtatta meg a szívemet. Ezra szemüvegén keresztül a
világ kevésbé színes, nincsenek elragadó érzelmek, megható vagy elgondolkodtató
gondolatmenetek.
Mindent összevetve ez egy kellemes kamasz
regény, aranyos szereplőkkel és érdekes cselekménnyel, ami bár nem tartogat
lelki és szellemi mélységeket, kellően szórakoztatja olvasóját. Nem vésődött az
emlékezetembe a regény írójának neve, se címe, de nem bántam meg, hogy
lehetőséget adtam neki. Engem lekötött az elejétől, könnyed kikapcsolódásként
tökéletes. Viszont a fordítás miatt nagyon szomorú vagyok, úgy gondolom, ebből
többet is ki lehetett volna hozni. És ez részben igaz a címre is, mert nekem a magyar cím nem adja vissza igazán a könyv lényegét, ahogyan azt az angol cím teszi.
NAGY
SPOILER:
Nem tudom, ti hogyan vélekedtetek erről,
de nekem nagyon tetszett, hogy a végén Ezra el tudta magát különíteni
Cassidytől, és nem okozott neki problémát a lány elengedése. A regény a végére komolyan
tudta magát venni, és meglépni az elválást, ezzel felvállalva a kevésbé
happy-endet. Wow! Tetszett, komoly volt, a végén elégedetten tettem le a
regényt az addig felhalmozott hibáit elfelejtve.
Ella Fisher
