Ryan Graudin - Invictus {Ella}

Ryan Graudin
Invictus

Fülszöveg

Lélegzetelállító ​kaland, mely dacol térrel és idővel.
Farway Gaius McCarthy az időn kívül született egy XXIV. századi időutazó anyától és egy ókori gladiátor apától, így egész léte dacol a természet törvényeivel. Álma, hogy ő is időutazó lehessen, de megbukik a záróvizsgán, így be kell érnie a kapitánysággal egy kalózhajón, amellyel a feketepiacra szánt kincseket rabolja össze a múltból. Vele tart legjobb barátja, a zseni és kocka mérnök, Gram, a színes hajú történész, Imogen – akik titkon szerelmesek egymásba –, és az orvos Priya, akitől pedig Farway lélegzete akad el minden pillanatban. Egyik bevetésükön, a süllyedő Titanicon találkoznak egy Eliot nevű titokzatos lánnyal, aki mintha mindig előttük járna egy lépéssel, és drámai titkokat őriz, amelyek az első perctől meghatározzák Far életét. Eliot, aki pontosan tudja azt, hogy a történelem nem olyan megváltoztathatatlan, mint amilyennek látszik, őrült vágtába kezd Farwayjel és legénységével az időn át, hogy helyrehozzanak bizonyos dolgokat, amíg még van rá lehetőség.

Véleményem

Ez az első alkalom, hogy egy időutazásról szóló könyvet vettem a kezembe, ezért nagyon izgatott voltam, hogy vajon milyen lesz a sci-fi és történelem ilyen típusú találkozása. Az alapkoncepció szerintem egész gondolatébresztő és talán azokhoz is közelebb hozhatja a történelmet, akiket kevésbé érdekel a mindennapokban. Személy szerint én sem vagyok egy történelemkedvelő egyed, ezért csodálatosnak tartom, amikor regényírók képesek akár egy pillanatra megszerettetni velem a témát. Ha őszinte szeretnék lenni, éppen ezt vártam az Invictustól, ám ez nem igazán jött össze. Miről is szól ez a regény? Kik képezik a célközönséget? Milyen irányba próbálja terelni Ryan Graudin (kép alul) a történetet? Nézzük. Figyelem! Az értékelésben nagyon szigorú leszek, alapvetően a könyv tetszett, de vannak hibái, amiket le szerettem volna írni nektek.

Ryan Graudin (a szerző)

Az utóbbi időben olvastam pár hozzászólást, amiben arról panaszkodtak a blogolvasók, hogy nem szeretik az értékelésekben újraolvasni a fülszöveg tartalmát, ezért átugrom ezt a részt - hogyha még nem olvastad, akkor fent erre lehetőséged van természetesen. Nem tudom, hogy az MML olvasóknak erről mi a véleménye, de szívesen fogadok kommenteket tőleket ezzel kapcsolatban: hogyha javaslataitok lennének, kérlek osszátok meg velünk a komment szekcióban vagy akár e-mailben 📧(mymoonlightlibrary@gmail.com).

Hogyha választanom kellene, hogy ez a könyv inkább a sci-fi vagy a történelmi fikció sajátosságait hozta erősebben, a sci-fi mellett tenném le a voksomat. Ezt alátámasztják a regényben fellelhető részletes leírások az idősíkokról, a multiverzum elméletről és hasonló fizikába hajló témákról. A történet főszereplői az Invictus nevezetű időhajó személyzete, akik négyen mind fontos szerepet töltenek be. Kikből tevődik össze a legénység? Kell egy Mérnök, aki a landolásokért és az időugrásért felelős, egy Történész, aki a bevetés feltérképezéséért és a korhű ruhákért felel, illetve egy Orvos, aki a fedélzet épségéről gondoskodik, és nem utolsó sorban egy Kapitány, aki jelen esetben a küldetések megvalósításában vesz részt, ő az akit álruhába öltöztetve bedobnak a történelem színpadára. Szereplőink egyszerű és ismert sztereotípiákra épülnek (mint pl. az okos, de félénk fiú vagy éppen a magamutogató és bátor srác..), nem találtam kimondottan érdekesnek őket. A történetet feldobta Imogen, aki minden nap más színűre színezte haját szivárványszínű krétáival, illetve Eliot, akinek különleges betegsége miatt egy szőrszáll sem nőtt a bőrén, ami nőként sok problémát jelent neki. Picit kínosnak éreztem, hogy Farway Gaius McCarthy, a kijelölt főszereplő üres volt, ezért a mellékszereplőknek kellett elvinni a sztorit a hátukon. Persze ez így is döcögött néhol, de a csajok mindent megtettek, hogy jobb legyen, de tényleg.

Saját szerkesztés

Tisztességes YA könyvhöz méltóan a regényben volt romantikus szál, nem is egy. Olyan érzetem volt, mintha a szerző kényszeredetten nyomta volna tele a történetet romantikus viszonyokkal, hogy a fiatal lányoknak legyen min izgulniuk. Nem éreztem a szereplők közötti kémiát, inkább mondvacsinált kapcsolatokat láttam, amik kimerülnek néhány szerelmesnek tűnő gondolatban vagy frázisban. Mostanság kevésbé vagyok vevő a romantikára, lehet ez rátett egy lapáttal a negatív véleményre, de nekem tényleg nem jöttek át a puha és vanília illatú pillanatok, amiknek kellett volna ilyen szituációban. Sajnáltam ezt.

Az Invictus egy végtelen vágta az idővel és dimenziókkal, amibe a történet végére szépen bele tud gabalyodni az olvasó. Az idősíkok közti kapcsolatokat jelenleg nem tudjuk definiálni, mivel még nem tart ott a tudomány, azonban én úgy gondolom, hogy Ryan Graudinnak sem sikerült maradéktalanul felállítania azt a fizikai szabályrendszert, ami alapján az olvasó tisztába kerülhetne a működéssel. A kötet témájában sokat markol, és az elvárásainál kevesebbet fog. Az időhajhászás a regény végére olyanná válik, mint leugrani a boltba fél kiló kenyérért. Nem kapunk képet arról, milyen következményekkel jár, ha valaki belerondít a történelem fonalába (bezzeg megtörténik), elvarratlan szálakba botlunk lépten nyomon. No de, semmi sincs veszve, hogyha a sztori pörgős és olvastatja magát, nemde? Hát... engem többször ledobott a történet magáról, nem tudta hosszútávon fenntartani az érdeklődést valamiért. Sajnálom srácok, de nem érdekelt, hogy elvesztek-e az idő hurrikánjába vagy sem. Juj, úgy érzem, most vétkeztem. Megyek is a gyóntatófülkébe! ⛪

Az a helyzet, hogy ezek után valószínűleg azt gondoljátok, hogy utáltam ezt a könyvet. Bezzeg igazából nem éreztem magam olyan rosszul az Invictus utazáson. Voltak izgalmas részek és kedves karakterek, akiknek szívesen lennék a barátnőjük, még akár egyentetkót is csinálnék velük, de természetesen hibákkal is találkoztam olvasás közben. Ryan Graudin írói stílusára láttam, hogy mások panaszkodtak, nekem ezzel ellentétben nagyon tetszett, ahogyan a mondatokat formálta. A történet vezetése, a kidolgozottságon és a karakterek megálmodásán még lehetne csiszolni, de ez még így is elég korrekt regény lett, amit egy esős napon szívesen vesz a kezébe az ember. Nem ez lesz életetek olvasói élménye, de hogyha érdekel titeket az időutazás ⌛, akkor ez a könyv egy egész jó kezdet lehet. 

Ella Fisher

John Marrs - A tökéletes pár

John Marrs
A tökéletes pár

Fülszöveg

Meddig ​mennél el, hogy megtaláld az igazit?
Nem kell hozzá más, csak egy egyszerű DNS-teszt. Csak gyorsan mintát vesz az ember a szájából, és már össze is párosítják a DNS-párjával – azzal, aki genetikailag neki rendeltetett.
Ezt ígéri a DNSPárod. Egy évtizeddel ezelőtt egy vállalat bejelentette, hogy megtalálták azt a gént, ami párosítja az embereket a lelki társukkal. Azóta világszerte emberek milliói találták meg a DNS-párjukat. De ennek a felfedezésnek is megvannak az árnyoldalai: a teszteredmények miatt számtalan párkapcsolat bomlott fel, és a feje tetejére állították a hagyományos értelemben vett randevúzást, románcot, valamint szerelemet. Öt nagyon különböző ember kap értesítést arról, hogy megtalálták a DNS-párjukat. Mindegyikük hamarosan találkozni fog az igaz szerelmével. De nem mindenki fog „boldogan élni, amíg meg nem hal.” Mert még a lelki társaknak is vannak titkaik. És némelyik bizony sokkolóbb, mint a többi…
Az Egyesült Királyságban szájhagyomány útján híressé vált The One című lebilincselő regény bemutatja, hogy még a legegyszerűbb felfedezéseknek is lehetnek súlyos következményei.

Véleményem

Most vállalom a lehetetlent és megpróbálok ajánlót írni John Marrs – A tökéletes pár (The One) című könyvéről. A történet nagyon titokzatos, a fülszöveg is éppen csak annyit árul el a történetről, amennyit nagyon muszáj. Plusz pont a fülszövegért, hogy nem próbál meg semmit sem lespoilerezni az amúgy hihetetlenül rejtélyes sztoriból. Az idei év olvasmányok terén eddig elég gyér volt számomra, de szerencsére Mr. Marrs műve sikeresen felrázott a melankóliából. Gyerekek, ez a thriller valami eszméletlen volt! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a regény az idei év egyik kedvence eddig. A szereplők, a fordulatok, a cselekmény vezetése, a fejezetek váltakozása – mesterműhöz illően szerkesztett. Nagyon örülök, hogy a Maxim kiadó eladóinak sikerült rábeszélniük erre a könyvre, abszolút megérte a pénzét.

John Marrs - Az író

A történet középpontjában a DNSPárod nevezetű program áll, aminek keretei között DNS mintád alapján képesek megtalálni azt a személyt, akit genetikailag hozzád rendelt az ég. A DNS párok villámcsapásszerűen szeretnek egymásba, és élik tovább csodálatos életüket együtt. Az idea gyönyörű, ám a valóságban nem minden alakul éppen úgy, ahogyan azt előre eltervezték. A történetben megismerkedhetünk öt különleges ember (két férfi és három nő) még különlegesebb esetével. Egy biztos: egyiküknek sem alakul minden éppen zökkenőmentesen. A karakterek többször kerülnek zavarba ejtő helyzetbe a DNS párjuk kapcsán, még a nemi beállítottság is megkérdőjeleződik néhol, ami igen érdekes kérdéseket vet fel.

Én az a típusú ember vagyok, aki nem igazán hisz az „Igaziban”, sem a szerelem első látásra jelenségben. Véleményem szerint egy emberhez többen is passzolnak, mást és mást tanulhatunk különböző kapcsolatainkból és partnereinktől. Az végképp scifi a számomra, hogy a génjeink alapján összepárosíthatók lennénk, hiszen az ember amúgy sem egy monogámiára szakosodott faj, de nyitott vagyok a témában, szívesen ismerkedtem a koncepcióval. Tudományos alapokra helyezni egy tündérmesét nem a legszimpatikusabb lépés, de nem is igazán ez adja a fő esszenciáját a regénynek. Hogyha esetleg valakit ez riasztana vissza a könyv olvasásától, azt tanácsolom, adjon neki egy esélyt. Ahogyan az esetek többségében itt is csak egy fikcióról beszélünk, ami elsősorban szórakoztatni és felrázni szeretné olvasóját, nem pedig elkápráztatni tudományos elmélkedésével.

Szereplők a fejemben - saját szerkesztés

Ahogy az értékelés elején említettem, nehéz erről a regényről írni anélkül, hogy ne lőjek le pár fordulatot teljesen feleslegesen, de megpróbálkozok vele. A történet rövid fejezetekből épül fel, amit öt szereplőnk váltakozó szemszögéből követhetünk végig. A szereplők sorrendje végig megmarad, így előre látható, mikor melyik storyline-nal haladhatunk előre. A történetvezetés zsenialitása, hogy a fejezeteket sokszor zárja az író függővéggel vagy csattanóval, amitől nagyon dinamikussá és izgalmassá válik a cselekmény. Ha olyan könyvet szeretnél, amit nehéz letenni, hát ez ilyen: tipikus „egy nap alatt kiolvasható” regényről beszélünk. Ez volt az első könyvem John Marrs-tól, de valószínűleg nem az utolsó. A fordítás mesteri volt, akárcsak az alapmű. Örülök, hogy profi kezekben landolt A tökéletes pár szövege! Kár lett volna elrontani az alapanyagot egy pocsék fordítással.

Hangyányi spoilerrel: A karakterek más-más árnyékokkal küzdenek jelenlegi életükben, és más a párkapcsolati státuszik is: van köztük házas és szingli is. Szó esik elvetélésről, pszichopatákról, halálos betegségről és biszexualitásról is. A történet scope-ja nagyon tág, szereplőink élettörténete teszi igazán változatossá a regényt. Minden fejezet rövid, így egyik szálra sincsen időnk ráunni szerencsére. Valószínűleg ha elkezded, neked is lesz kedvenc vonalad és kevésbé preferált, én például Christopher és Ellie részeit jobban szerettem olvasni, mint a többit, de ez nem azt jelenti, hogy a többi rosszabb lett volna. Érdekelne, hogy nektek volt-e kedvenc szereplőtök? Tanultatok valamit a könyvből? Melyik rész hökkentett meg leginkább titeket?

Kiknek ajánlom A tökéletes pár című kötetet? Azoknak, akik szeretik a pörgős thrillereket, színes szereplőket, futurisztikus elképzeléseket és persze a szerelmet. Ajánlom kicsiknek és nagyoknak, fiúknak és lányoknak, és minden olvasni tudó embernek. Úgy gondolom, hogy ez a sztori sok meglepetést tartogathat mindenkinek, szóval ajándéknak sem utolsó a könyvmolyok körében. 

Ella Fisher

Szaszkó Gabriella - Beszélj hozzám

Szaszkó Gabriella

Beszélj hozzám

Fülszöveg

Amy ​Forester élete nem könnyű; úgy tűnik, senki sem érti meg tetteinek mozgatórugóit. Amy a híres íróval, David Penningtonnal él párkapcsolatban. A férfi nem olyan régen publikálta gyerekkori memoárját, amiből ország-világ számára kiderül, hogy Amy korábban az író bátyjával, Chrisszel járt jegyben. David testvére öngyilkosságát követően határozza el, hogy megosztja mindenkivel gyermekkora borzalmait, alkoholista édesanyjuk bántalmazásait és zűrös kapcsolatát Amyvel.
Amy a rágalmazások után dönt úgy, hogy megírja a saját történetét, és elmélyed a múlt eseményeiben. Emlékeit a Pennington fiúkról egészen a megismerkedésüktől kezdi, majd elmeséli Chrisszel való kapcsolatát, és azt, hogy milyen is volt egy súlyosan önbántalmazó fiú és drogfüggő testvére mellett élni. Bár az írás ad némi megkönnyebbülést neki, de a visszaemlékezés és Chris halálának közelgő évfordulója feltépi a fájó sebeket. Vajon sikerül majd Amynek a felszín felett tartania Davidet? Túlélheti szerelmük a próbatételt? Egyáltalán lehetséges egy elvesztett személy árnyékában felépíteni egy párkapcsolatot?

Véleményem 

Aludnom kellett pár éjszakát, mielőtt megírtam ezt az értékelést. Mélyen felkavart ez a könyv és napokig nem hagyott nyugodni. Erre az érzelmi kavalkádra nem voltam felkészülve, az első rész ugyanis nem gyakorolt rám akkora hatást, mint a Beszélj hozzám. A Maradj velem számomra túl nyomasztó volt, az erőszakos múlt bemutatása olyan mélységekig ment, ami eltaszított a könyvtől, ezért igencsak lassan haladtam vele. Ezt a kötetet viszont pár nap leforgása alatt elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Megviselt ez a könyv, mégis imádtam minden sorát. Én ilyet még nem tapasztaltam, és ezt az élményt csakis Neked köszönhetem, Gabriella!

Az események ott folytatódnak, ahol a Maradj velem véget ér, azonban most Amy kalauzol bennünket a jelen és a múlt labirintusában. Ahogy a fülszöveg is sugallja, Amy a róla alkotott negatív vélemények hatására belekezd saját történetébe, s kiírja magából mindazt, amin keresztülment a Pennington testvérek mellett. Amy karakterét sok negatív visszajelzés illette a Maradj velem után, mind a történetben mind az olvasóközönség körében. Én ugyan nem ítéltem el őt, de bevallom, nekem sem lopta be magát a szívembe. Úgy éreztem, a lány nem igazán kiforrott személyiség, különösen nem David mellett. Aztán jött a Beszélj hozzám, és Amy mintha kilépett volna a sorok közül. Leült mellém az éjjeli lámpa fényébe és elmesélte a történetét. Minket, olvasókat szólított meg, és azt mondta: hallgass meg, hadd mondjam el én is, min mentem keresztül.  Szerintem ezzel egy nagyon bensőséges viszonyt teremtett az írónő szereplője és olvasója között.

A továbbiakban szeretném összefoglalni, miért is tartom kiemelkedőnek ezt a könyvet. Szerintem ritka az olyan regény, amely a bántalmazott egy hozzátartozójának szemszögéből íródik. Tehát egy harmadik személy nézőpontjából, melyen keresztül közvetetten láthatjuk, miként hat – jelen esetben – egy hányatott sorsú férfi múltja párkapcsolatára. Hogyan birkózik meg a nő párjának tragikus múltjával? Hogyan hat kapcsolatukra a meggyötört férfi előélete? Miként éli meg a nő a boldog és a szomorú pillanatokat a férfi mellett? Ez a megközelítés rám nagyobb hatással volt, mint az első rész, melyben ugye David és Chris gyötrelmes gyerekkorába már testközelből betekintést kaptunk. Itt viszont Amy az, akit szenvedni látunk. Egyre közelebb kerültem a lányhoz, megértettem őt és átéreztem a helyzetét. Mi több, szerettem volna, hogy boldog legyen.  Feltárult előttem, hogy mennyire mély érzésű, kitartó és odaadó személyiség is valójában. Amy visszaemlékezései által Christ is közelebbről megismerhetjük. Látjuk őt felnőni, kitartani, majd megtörni. Chrishez hasonló férfi karakterrel még nem találkoztam. Istenem, akárhányszor rá gondolok, összeszorul a szívem. Szinte látom őt a lelki szemeim előtt, csakúgy, mint Amyt és Davidet is. Gabriella három olyan egyedi karaktert alkotott, akiket kívülről-belülről megismer az olvasó. Mindannyian a szívembe költöztek, sosem felejtem el őket. A barátaimmá váltak, és még ha fájó szívvel is, de gondolok rájuk nap, mint nap.

saját kollázs

Jöjjön a következő pont a „Miért is zseniális mű a Beszélj hozzám?” című képzeletbeli diskurzus sorában. Egyedülállónak tartom azt a reprezentációt, melyben egy jóképű és sikeres férfi kerül bemutatásra, aki viszont problémákkal küzd a szexualitás terén. Manapság a szex igencsak gyakori eleme a new adult és romantikus írásoknak, de főként a nőkre gyakorolt hatását célozzák meg. Sőt, a mélyebb témákkal, mint például nemi erőszakkal foglalkozó regények is inkább a nőket ért borzalmakra koncentrálnak. A Beszélj hozzám azonban egy olyan férfi karaktert tár elénk, akit olyan lelki trauma és megaláztatás ért, ami a párkapcsolatára is rányomja a bélyegét. Szerintem ezzel rendkívül egyedit alkotott Szaszkó Gabriella. 

Annyira valóságos minden sora ennek a regénynek. Szinte tapintható a feszültség Amy és Chris között. Átéreztem Chris félelmeit, de közben Amy vágyait is teljesen megértettem. Chris bezárkózik, Amy többet akar. Kit hibáztatsz? Kinek az oldalára állsz? Kit értesz meg jobban? Egyszerűen képtelenség volt állást foglalnom. Mikor Chris beszélt, minden egyes szavát értettem. S mikor Amy gondolataiban jártam, az ő helyzetét is teljes mértékben átéreztem. Ha ezt a regény olvasod, készülj fel, mert két tűz közt fogsz hánykolódni. Mit kettő, három! David és Amy kapcsolata is megpróbáltatás elé kerül. Értük is izgulni fogsz. Mi lesz Daviddel és Amyvel? David csalódik és bűntudata van. Megértem. Amy hosszú éveken keresztül elfojtotta a vágyait. Megértem.
Én komolyan mondom ilyet még nem éltem át. Sodródtam egyik szereplőtől a másikig, s közben egyikükre se tudtam volna haragudni. Mert bár megbántották a másikat, mindenkinek igaza volt és igazak voltak az érzéseik. De ilyen az élet, nem? Semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Én mindebből azt tudom leszűrni, hogy az írónő elképesztő profizmussal írta meg ezt a regényt. Nem bánt elfogultan egyik karakterével sem, miközben mind a hármukba lelket öntött. Minden tiszteletem a Tiéd, Gabi! A Beszélj hozzám három darabra törte a szívemet, ami mindhármukért egyszerre dobogott. 

Azt hiszem, jobb, ha befejezem ezt az értékelést, mert ez a könyv így is nagyobb hatással volt rám, mint azt szerettem volna. Kissé eltávolítva magamat az érzelmektől, annyit el szeretnék mondani, hogy a jelenben játszódó fejezetek főként átvezető szereppel bírnak két múltbéli visszaemlékezés között. Ezért ezek a részek kevésbé eseménydúsak, de ugyanúgy lendítenek a sztorin, nincs felesleges rész. Még egy apróságot megjegyeznék, ám ezt semmiképpen sem negatív kritikának szánom, csak egy észrevétel. Az "elcsigázott" szó gyakran ismétlődött, ami nem volt zavaró, csak feltűnő. Szerintem ez egy olyan szó, amit talán lehet más szinonimákkal helyettesíteni, így nem veszít a jelentéséből. Ez az apróság azonban semmit sem változtat azon, hogy a regény felejthetetlen élményt nyújtott számomra. Még egy könyv sem ríkatott meg eddig. A Beszélj hozzám-nak sikerült.  
Most mondjam, hogy köszönöm? Csak annyit mondok, hogy idén nagyon várom a decembert…

Ha még közelebbről meg szeretnéd ismerni a három karaktert, olvasd el a velük készült interjút.

David

Amy

Chris

Steph Pfeiffer 

Szaszkó Gabriella - Maradj velem

Szaszkó Gabriella

Maradj velem

Fülszöveg

David ​Pennington a saját szabályai szerint él: sikeres író és öntörvényű alak, aki mindenkit távol tart magától, a bátyját, Christ kivéve. David élete azonban teljesen felborul, amikor Chris, a sikeres manhattani ügyvéd öngyilkosságot követ el a saját lakásában. Látszólag semmi sem indokolja a szörnyű tragédiát, hiszen a testvére mindig rendezett életet élt, sikeres volt a munkában és a magánéletben egyaránt. David úgy dönt, megírja családjuk történetét, és megpróbál válaszokat találni Chris tettére. A nyugodt visszaemlékezést azonban bátyja volt menyasszonya, Amy megjelenése szakítja félbe. Ahogy David egyre mélyebbre merül a múlt sötét bugyraiban, és szembenéz a családjában történt szörnyűségekkel, Amy és ő egyre közelebb kerülnek egymáshoz… Túl lehet-e lépni a múlt sebein és fájdalmain egy új élet reményében? Fel lehet-e dolgozni egy szeretett testvér halálát? Lehet-e jövője egy olyan kapcsolatnak, mely egy ilyen tragédia árnyékában születik? Vajon David képes lesz lezárni a múltat, vagy örökre a szörnyűségek rabjává válik?

Véleményem

Sziasztok, Kedves Olvasók! Újabb értékeléssel érkezem a blogra, történetesen a 2018-as első olvasmányommal, ami nem más volt, mint Szaszkó Gabriella – Maradj velem című regénye. Már régóta terveztem olvasni ezt a könyvet, úgy körülbelül egy éve csücsül a polcomon. Sajnos mára sikerült masszív várólistát összeszednem magamnak, így simán előfordulhat, hogy könyvek éveket húznak ki nálam olvasatlanul. Vezetni se merem már ezeket a regényeket molyon, szóval gondolhatjátok, milyen érzékeny pont ez nálam. Steph-fel úgy gondoltuk, hogy tartunk nektek egy Szaszkó Gabriella hétvégét, amiben értékeléseket hozunk az írónő eddig megjelent könyveiről, illetve megosztjuk veletek Gabriella kedvenceit az „Olvasd kedvenced kedvencét” rovat keretei közt. Felkészültetek? Hát akkor vágjunk bele!

Ez a regény kívülről egyszerűen gyönyörű. Olyan jó érzés volt a kezembe fogni és simogatni a fedőborítót. A magyar könyveknél mindig van bennem egy kis félsz a borítót illetően – például a Könyvmolyképző gondozásában megjelent történetek az utóbbi időben elég kiábrándító borítóképeket kaptak, amik egyáltalán nem figyelemfelkeltőek. Ezért nagyon hálás vagyok a Maxim kiadónak, akik egy minden szempontból igényes formába tudták önteni ezt a szomorú történetet. Igen, ez egy szomorú történet – ne engedjétek, hogy ez a kép megtévesszen titeket és egy könnyed romantikus sztorit várjatok Gabriellától. Ó, nem! Itt sokkal többről fog szó esni, mint csupán felhevült érzelmekről. Gabriella egy marok Poklot hintett a lapokra, és csupán egy kis adag romantikával fűszerezte.

Szaszkó Gabriella - Az írónő

Történetünk főszereplője egy testvérpár: Chris és David Pennington, két szörnyű sorsú kölyök, akik a Pokol köveit járják végig mániákus depresszióban szenvedő édesanyjuk mellett, miközben édesapjuk a megélhetés érdekében üzleti utazások sorait bonyolítja le, így sajnálatos módon kevés ideje marad arra, hogy kontrollt gyakoroljon az otthoni helyzet felett. A báty, Chris igyekszik megóvni kistestvérét a terrortól, ám egy idő múltán ez lehetetlenné válik, és David is kap egy kis ízelítőt a testi erőszakból. Szaszkó Gabriella tehát két hányattatott sorsú fiú életét mutatja be két szálon – a jelen és a múlt dimenziójában. A múltra vonatkozó részekben figyelemmel kísérhetjük, ahogyan a fiúk felcseperednek, a jelenben pedig kapunk egy végkifejletet: Chris öngyilkos lett – és ezt David felfogni sem teljesen képes, nemhogy feldolgozni. Imádom a jó testvérekről szóló történeteket, mert nekem is van egy nővérem, akit imádok, és tudom mennyi melegséget és izgalmat tartogat egy szépen gondozott testvérkapcsolat. Remek választás volt ilyen perspektívából bemutatni az anya kegyetlenségeit.

A történet harmadik főszereplője Amy, aki alapvetően nem túl szimpatikus karakter. Ez a nő az, aki Chris barátnője és később menyasszonya, majd a férfi halála után David ágyában köt ki. Hogy mi? Valljuk be, ez mindenhol kiverné a biztosítékot. Nem érzem jogosnak, hogy David és Amy a körülöttük lévő karaktereket hibáztatják, amiért nem képesek elfogadni a köztük alakuló románcot – jó érzésű ember rakétával lőné fel Amy-t az űrbe. Ez a pont engem sajnos túlságosan felbosszantott, ezért a jelenben játszódó részek nem tartoztak a kedvenceim közé. A jelen keserves, szomorú és elég statikus a regény első felében. Persze értem a funkcióját, de a mozgalmas múltbeli egységek után mindig elkedvtelenedtem, amikor újra a jelenbe kellett csöppennem. Valószínűleg ezért is tartott két hétig, míg kiolvastam ezt a könyvet. Most nem azt szeretném mondani, hogy itt bármi el lett volna rontva az írónő részéről – csupán az érzéseimet szerettem volna megosztani veletek, mert valljuk be ez is hatással van ránk olvasás közben.

Szereplők ihlette collage

Mostanság egyre több reflektorfényt kapnak a „rossz” karakterek – akiknek sok hibája van és a való életben az ember elítélné őket, amiért olyanok amilyenek. Ez volt talán az első olyan regény, ami úgy tudott nekem bemutatni egy „rossz” karaktert – gondolok itt David-re, hogy megértsem őt és szimpátiát érezzek iránta. Végre! Erre vártam! Mutassa meg nekem az író, hogy az a személyiség mitől vált ilyenné, miért vett fel rossz szokásokat és viselkedési jegyeket. Szaszkó Gabriella teljes történetet írt David köré, és nem hagyott maga mögött kérdéseket, amiket utólag kellene megválaszolni. Annyira örülök, hogy valaki képes volt ilyen összetett történet megírására, ahh. Komolyan egy nagy vágyamat váltotta valóra Gabriella – köszönöm szépen Neked, Gabi! Hihetetlen, amit ezzel a könyvvel elértél, és amilyen érzéseket keltettél bennem. Képes voltál bemutatni a rossz mögött álló okokat és lerángattál engem is egy kicsit a Pokolba.

Meg kell említenem, hogy a regény nyelvezete nagyon kellemes, igazából olvastatja magát, simán nevezhető világszínvonalú könyvnek minden tekintetben. Egy dolog zavart engem, az is formai – egy kicsit nagyobb sorközt el tudtam volna viselni, mert néha már úgy éreztem, hogy pillanatokon belül kifolyik az amúgy is könnyes szemem olvasás közben és végigsiklik a padlón, majd leveti magát a harmadikról. Gondolom miattam ezen nem fognak változtatni, de gondoltam megemlítem, hátha.

A folytatást illetően olyan jó lett volna, hogyha Chris szemszögéből íródott volna, mert nem titkolom tovább: nekem igazából ő volt a kedvenc karakterem és imádnám, hogyha a fejébe szállhatnék egy kicsit és fészket verhetnék ott, mondjuk négy-ötszáz oldal erejéig. Ettől függetlenül kíváncsi leszek a folytatásra, mert sok kérdőjel maradt bennem Amy karakterével kapcsolatban – és titkon reménykedek, hogy a lányon keresztül még sok Chris pillanatban lesz részem a következő részben. Remélem, ti is tervezitek elolvasni Szaszkó Gabriella könyvét srácok, mert tényleg érdemes! Nagyon ajánlom nektek ezt a könyvet, hogyha szeretitek a tragédiákat és a lelki témájú regényeket.

Ella Fisher