2019. október 26., szombat

Őszi megjelenések külföldről

Szia Mindenki!

A változatosság kedvéért ezennel egyben hozok egy őszi megjelenések csokrot. Így tehát egészen szeptembertől novemberig megtalálhattok néhányat a 2019 őszi angol újdonságai közül. Nekem ezek a borítók tetszenek a legjobban, de persze ezeknél sokkal több könyv kerül a polcokra az ősszel, szóval ha még szívesen nézelődnétek, belinkelem a goodreadses havi listákat a poszt végére. Jó nézelődést!

S Z E P T E M B E R



O K T Ó B E R







N O V E M B E R
















GR listák:
szeptember
október
november

Nektek melyik a kedvenc borítótok? Melyik könyvnek a megjelenését várjátok a legjobban?

2019. október 24., csütörtök

Kemese Fanni - A ​napszemű Pippa Kenn

Kemese Fanni
A napszemű Pippa Kenn
Fülszöveg
Pippa bármit feláldozna az élő emberi beszédért, vagy egy érintésért.
Az erődházban a napok egyformák, és társaságot csak színes digitális magazinok adnak. Az erdőt a biológiai katasztrófa áldozatai uralják, akik gyűlölik a szépséget és emberséget, az elveszett életük nyomait. Bármikor megölnék Pippát.
Pippa tizenhetedik születésnapján döbbenetes dolog történik. Vajon megváltozhat az élete? Létezhet számára a szerelem egy ilyen zord világban? Mit jelent a társ? És mit jelent a bizalom?

Véleményem
A napszemű Pippa Kenn című regény volt az első, amit Kemese Fanni írónőtől olvastam. Már a megjelenése óta piszkálta a fantáziámat a könyv borítója, a címe és a tény, hogy egy magyar író tollából származik. Az érdeklődésem a történettel együtt halványodott el az évek során – fogalmam sincsen, hogy miért. Az egyik alkalommal, amikor a Kedves halottak című regényt vittem vissza a könyvtárunkba azzal az elhatározással, hogy ezúttal biztosan nem veszek ki könyvet, mert már szabályosan kezdek belefulladni az elolvasandó könyveimbe, megakadt a szemem a Pippa Kenn borítóján, akárcsak pár évvel ezelőtt. Kemese Fanni könyve ott helyben magához bilincselt, ezért az elhatározásomat keresztbehúzva végül kölcsönzött könyvvel a kezemben távoztam a könyvtárból. Köszönöm, köszönöm! Ne dicsérjétek túl a határozottságomat! Ugyan, semmi okotok pezsgőt bontani… Semmiség… Tehát így került hozzám ez a regény. Well, done!

Most biztosan felmerül bennetek a kérdés, hogy vajon érdemes volt-e időt szakítanom erre a történetre. Hogyha esetleg mégsem merül fel bennetek, akkor is elmondom. Abszolút! Őszintén bevallom, nem igazán olvastam még zombis könyvet, valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy ennyire magával tudott ragadni a koncepció atmoszférája, szereplői, és cselekménye egyaránt. Hogyha őszinték akarunk lenni, Kemese Fanni regénye nem tartogat túl sok újat, egészen sablonos kis sztorit nyújt a maga műfajában. Tehát részben a szerencsének tudható be, hogy ez a könyv nálam így működött. Egyáltalán nem szeretném Fanni érdemeit elvitatni, szerintem csodálatosan ír és világszínvonalon komponálta össze A napszemű Pippa Kenn című regényét, egyáltalán nem csalódtam benne! Viszont szívesen bíztatnám, hogy egy kicsit merészebben nyúljon a fejében megfogalmazódott történetek cselekményéhez, mutasson valami újat, hogy egy tehetséges íróból egy kedvenc lehessen belőle. Minden adottsága megvan hozzá.

Saját szerkesztés

A történet alaphelyzete egy átlagos zombisztori kezdő szituációja: az emberek közt felüti a fejét egy végzetes vírus, ami az emberiség nagy részét klopfolt agyú „sápadttá” változtatja.  A maréknyi túlélőcsoport igyekszik falak mögé rejtőzni, és berendezkedni a zombi támadások visszaverésére. Pippa Kenn a regény elején még egy kislány, aki az apukájával él az erdő mélyén egy bunkerként szolgáló hightech házban, ami védelmet nyújt a kéttagú családnak a végzetes sápadt támadások ellen. Egy napon egy rejtélyes idegen keveredik a házhoz, akit Pippa ment meg a sápadtak vadászatától. Még tudnám mesélni, mert a cselekmény pár sorban összefoglalható, de nem szeretnék „kötelezők rövidenként” szolgálni. Olvassátok el magatok, higgyétek el! Megéri.

Túl sok szereplőnk nincsen, ezért nem kell sok időt áldozni a nevek megtanulására. Bár a szereplők száma kicsi – izgalmas és erős karaktereket kapunk, igazi túlélőket, akiket más-más képességük segít a túlélésben és a sápadtak kiírtásában. A szerelmi szál a körülményekhez képest szépen kifejtett, könnyű elmerülni a fiú és a lány közt kialakuló kapcsolatban és végignézni, ahogyan a bizalmatlanság és az ellenséges viselkedés egyszer csak törődésbe fordul. Szeretem az olyan regényeket, ahol a szerelmesek kezdetben ellenszenveznek egymással, nem tudom, hogy ti hogyan vagytok ezzel… Szerintem aranyos és izgalmas. Nos, itt kiélhettem ezt a szeretetemet.


Kemese Fanni regénye elgondolkodtató, olyan élethelyzeteket mutat be, amikbe remélhetőleg mi sohasem kerülünk. Hogyan élnénk meg, hogyha minden nap a halállal néznénk farkasszemet, amikor elhagyni kényszerülünk a menedékünket? Hogyan viselnénk a szeretteink halálát? Szembetudnánk nézni egy olyan ellenséggel, akinek ereje a mienkhez mérten hatalmas és számuk végtelen? Tudnánk a biztonságérzetünk teljes elvesztése után élni? Torokszorító kérdések! Ahogyan Pippa Kenn életének minden egyes pillanata ezekkel a kérdésekkel telik meg, az egész regény egy háromszáz oldalas torokszorító élmény, amit minden olyan olvasómnak ajánlom, akik még nem olvastak zombis történetet. Szerintem ezzel nem nyúlhattok mellé…

Zombivadászatra fel! 
Ella Fisher

2019. október 7., hétfő

Sally Thorne: The Hating Game avagy a romantizált erőszak

Sally Thorne

The Hating Game



Véleményem
Nem tagadom, gyorsan beszippantott Sally Thorne debütáló regénye, a The Hating Game. Gyorsan ki lehet pörgetni a könyvet, nem igényel különösebb odafigyelést, és bevallom, pontosan erre volt most szükségem. Vagy mégsem? Hiába kapcsolt ki az agyam olvasás közben, azért egy-két ponton mégis megszólalt a vészjelző a fejemben.

Nem szeretnék sok időt tölteni a történet felvezetésével, hiszen a fülszöveg ehhez pont elég. Josh és Lucy élete a munkáról és a versengésről szól, de fő tevékenységük az egymás iránt érzett indokolatlan utálat gyakorlása a mindennapokban. A cím ezt jól tükrözi, ugyanis kettejük macska-egér játéka áll a regény középpontjában. Idő közben még nagyobb lesz a tét, ugyanis kettejük közül csak egyikük részesülhet előléptetésben. Azonban ekkorra már a "hating game" elég gyorsan az ellenkezőjére fordul, és a két karakter inkább a "how not to have sex just yet" játékba kezd. 

saját szerkesztés

Egy pillanatra kitérnék a manapság közkedvelt enemies to lovers trope-ra, mert itt igencsak aktuális. A regény végére érve rá kellett ébrednem, hogy ez a motívum nem nekem lett kitalálva, mert bár mindig izgatottan vágok bele, valahogy minden lovestorynak ugyanaz a vége. És itt nem arra gondolok, hogy happy enddel zárulnak, nyilván nem is várok mást. Arra gondolok, hogy az esetek többségében, mikor a pár végre összemelegedik, a pasi (mert általában a pasi) bevallja, hogy igazából már az elejétől kezdve rajong a lányért, csak nem tudott mit kezdeni a vonzalmával és inkább úgy tett, mintha gyűlölné a lányt. Én meg így forgatom a szemem, hogy aha ok, kösz a semmit. 
Elképzelhető, hogy én nem vagyok tisztában ennek a trope-nak az adottságaival, de akkor is csalódást érzek, mert ezzel a vallomással felülírják és megsemmisítik az egészet úgy, ahogy van. Miért nem lehet egyszer olyan kapcsolatot bemutatni, amiben eleinte valóban nem bírja az egyik karakter a másikat, de mondjuk idővel megtalálják a közös hangot és szép lassan szerelembe esnek?

Na de, visszatérve a regényre, volt egy másik alarming tényező, ami kicsit kiakasztott, ez pedig maga Josh. Joshról kiderül, hogy valójában egy introvertált pasas, aki szégyenlősségét bunkósággal leplezi. Ezzel még nincs is baj. A gond ott kezdődik, hogy ehhez még hozzátársul egy féltékenykedő, birtokló magatartás, ami bár nem hangsúlyos, mégis megmutatkozik pár részletben. SPOILER>> Lucy egy fontos projektjébe besegít Danny, az előző randipartnere, akivel, ha jól emlékszem, tisztázzák, hogy nem lesz köztük semmi. Azonban egyik telefonbeszélgetésük alkalmával Josh nem bírja türtőztetni magát, kikapja a lány kezéből a telefont, majd elküldi a búsba Dannyt, hogy többet ne merészelje keresni a lányt. Illetve több alkalommal ingerülten, sőt erőszakosan lép fel Dannyvel szemben. A csapatépítő paintball alkalmával Josh szándékosan meglövi Dannyt úgy, hogy nem is ellenséges csapatban játszanak. Nagyon érett vagy apukám, minden elismerésem. <<SPOILER


Ja, és még mindig tudom fokozni a dolgot, ugyanis Josh ezek mellett még egy creepy stalker is. Tudni kell róla, hogy egy rendszerető figura makulátlan öltözettel, aki a hét minden napján eltérő színű inget visel. Lucynak sikerül megfejtenie, hogy milyen sorrendben hordja az ingeket, arra viszont képtelen rájönni, hogy milyen elv szerint jelöl D vagy S betűt Josh a naptárában. Sokáig furdalja a kíváncsiság, de erre is fény derül a szerelmesek felelsz vagy mersz játéka közben. És itt kapaszkodjatok meg emberek. SPOILER>> “I record whether you’re wearing a dress or skirt. D, or S. I make a mark when we argue and I make a mark when I see you smile at someone else. Also, when I wish I could kiss you. The dots are just my lunch break.”<<SPOILER

Én csak azt nem értem, hogy lehet az ilyen nárcisztikus személyiségzavart még mindig romantizálni a romantikus szórakoztató irodalomban. Nem állítom, hogy a The Hating Game önmagában kártékony lenne, de pont attól, hogy az abuzív kapcsolatok romantizálása trendszerű a leányregényekben, nem árt ha józan ésszel állunk hozzá. Nem szabad komolyan venni ezt a regényt sem, példát pedig végképp ne vegyünk róla a való életünkben. 

És akkor így a végére még beszúrnám, hogy látszólag Sally Thorne is azon írók közé tartozik, aki az alacsony/törékeny nő vs. magas/erős férfi klisé párosát jeleníti meg, mert ugyebár még nem kaptunk ebből eleget. De ez már tényleg csak elenyésző probléma a fent említettek mellett.
Steph Pfeiffer

2019. szeptember 8., vasárnap

Olvasd kedvenced kedvencét - Spirit Bliss #24

Sziasztok! 
Haladunk tovább az Olvasd kedvenced kedvencét rovatunkkal és ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó figyelemreméltó magyar írónőjét vendégeljük meg a blogon: Spirit Bliss-tEddig megjelent hét kötete közül a Reményfosztottak címet viseli a legfrissebb, ami a A Szem trilógia első része. Remélhetőleg a rajongók mihamarabb a kezükbe vehetik a folytatást is. Ti már olvastatok Tőle? 😊 Fogadjátok sok szeretettel az írónő top öt könyves listáját!

Köszönjük, Spirit Bliss, hogy elfogadtad a felkérésünket!
.............................................

Amikor a blog készítői felkértek, hogy írjam meg a kedvenc könyveim top 5-ös listáját, azt gondoltam, hogy ez egy könnyű feladat lesz, de valójában nagyon nem az. Egyfelől, mert a kedvenceim listája folyton változik. Mindig olvasok új könyveket, amik a top 5-ös listán kiütik azokat, amik korábban felkerültek. Másfelől, mert rengeteg olyan történet tartozik a kedvenceim közé, amely nem egyetlen könyvből áll, hanem egy egész könyvsorozatból, és nehéz közülük kiválasztani, hogy melyik rész volt a kedvencem. A harmadik nehézség számomra az volt, hogy J. K. Rowling Harry Potter sorozata örök szívszerelmem marad, de mostanra már ez amolyan édes nosztalgia számomra, így a szívem egyik fele azt akarta, hogy tegyem fel a listára, a másik pedig azt, hogy inkább hagyjak teret más könyveknek. Végül a másik félre hallgattam, de Rowling sorozatát képzeljétek oda amolyan 0. könyvként a lista elejére. :)

Margaret Atwood- MaddAddam
A teljes MaddAddam-sorozatot imádom, de a 3. rész a kedvencem a trilógiából. Alapból nagyon bírom a jól megírt disztópiákat. Azokat, amelyekről simán el tudom képzelni, hogy egyszer a valóságban is megtörténhetnének, ez a disztópia pedig pont tökéletesen passzol a mostani klímaválságos világvége-hangulathoz, amellyel szembe kéne néznünk, de igazából nem tesszük. A MaddAddam-sorozat azért izgalmas, mert az emberiség kipusztítója őrült, mégis néha úgy érezzük, tökéletesen igaza volt. Állatfajokat irtunk ki, tönkretesszük a növényvilágot, nem a világ urai, hanem a világ pestise vagyunk. Ezért következik be a világvége ebben a történetben is. A harmadik rész pedig azért a kedvencem a sorozatból, mert imádom a guvatkákat benne, azokat a génmanipulált emberkéket, akik átvették az emberek helyét a bolygón, és akikből genetikailag kiirtották a gonoszságot, kapzsiságot, féltékenységet, kegyetlenséget. Nem mellesleg az emberi túlélők közül Tobyt kedvelem a legjobban, és ebben a kötetben ő az, akinek a szemén át megismerhetjük a múltat és a jelent.



Moskát Anita - Irha és bőr
Igen, egy újabb disztópia, bár ez teljesen más, mint az előző. Itt a politika és a társadalmi problémák kerülnek előtérbe méghozzá többféle módon és szinten. Az állatok hirtelen bebábozódnak, és amikor előbújnak, részben emberivé válnak, „fajzat” lesz belőlük. Nagyon izgalmas, hogy nem ugyanolyan mértékben. Van, aki külsőleg szinte embernek néz ki, de olyan is, aki megtartotta az állati kinézetét. Akad, aki embernek érzi magát, és olyan is, aki lelkileg és szellemileg az emberibb teste ellenére megmaradt az állati ösztönök szintjén. A történet elgondolkoztat egy csomó fontos dolgon. Mit is jelent vajon érző, értelmes lénynek lenni? Hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik valamiben mások? Mivel kell még a 21. században is megküzdenie azoknak, akik mondjuk valamilyen testi vagy szellemi betegséggel születnek, esetleg később rokkannak le valami miatt? Végigkövethetjük azt is, milyen könnyen lehet jó személyekből is szélsőséges nézeteket valló gyűlölködőt csinálni, mennyire befolyásolható minden egyes ember (vagy épp fajzat). Rengeteg jó magyar írótól olvastam már igazán jó könyveket, de Moskát Anita az első, akiről úgy gondolom, íróként a példaképemmé is vált ezzel a könyvével.


Anna Gavalda - Vigaszág
Vicces módon ez a regény egy középkorú férfiról szól, 30-as nő létemre mégis nagyon azonosulni tudtam vele. A férfi utálja a munkáját, szenved a sok stressztől, és attól, hogy a nő, akivel együtt él, már nem érdeklődik iránta. Aztán egy utazásnak, egy kivételes helynek és egy furcsa nőnek köszönhetően rájön, hogy nem kell boldogtalanul, egy pocsék munkahelyen és egy rossz kapcsolatban leélnie az életét. Joga van változtatni és boldognak lenni. Ha megkérdezik tőlem, van-e olyan könyv, amely tényleges kihatással volt az életemre, akkor biztos, hogy ezt mondom. Mert erőt adott ahhoz, hogy lelépjek egy rossz munkahelyről, megszabaduljak a stressztől, kizárjam azokat az embereket az életemből, akik rombolnak engem. És ennek köszönhetően van most egy klassz munkám, működöm minimális stressz-szinten és vannak olyanok körülöttem, akik építenek engem. Szóval ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, nem azt az életet éli, amit szeretne.


Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
Minden évben legalább egyszer elolvasom ezt a felnőtteknek való mesét. Vannak benne kedvenc részeim, de mindig találok új gondolatokat is, amelyeken olvasás után is rágódhatok még egy kicsit. Egész életemben azzal küzdöttem, hogy ne hagyjam a zombifelnőtteknek, hogy engem is zombifelnőtté tegyenek. Az ember szerintem csak akkor lehet igazán boldog, ha felnőttként is megtart valamit a belső gyermeki énjéből. Ez a könyv pedig segít abban, hogy újra és újra emlékeztessem magam erre, és ne hagyjam beolvasztani magam a nagy zombitömegbe.



George R. R. Martin - Királyok csatája
Nagyon érdekes a megismerkedésem ezzel a történettel. Már az első könyv magyarországi megjelenésekor hallottam Martinról és a zseniális történetéről, de az alapján, amiket mások meséltek nekem róla, úgy véltem, ez nem feltétlenül egy nekem való regénysorozat. Aztán néhány éve, amikor már mind az öt könyv kijött, és a filmsorozat is az 5. évadnál járt, a Könyvfesztiválon megláttam a Trónok harcát, és egyszerűen úgy éreztem, haza akar jönni velem. Szóval megvettem, elolvastam, néhány napra rá, bementem az egyik pécsi könyvesboltba, és felvásároltam a másik négy részét is. Ezek után belekezdtem a filmsorozatba, és beszippantott az egész történet. És hogy miért a második könyv a kedvencem? Nos, számomra az első ellenszenves benyomás után mégis Sansa lett a kedvenc karakterem a történetből, és odavagyok a közte és Sandor között szövődő „szépség és a szörnyeteg”-sztoriszálért. A filmsorozatban is egész jól összehozták, de a könyvből, főképp a második részből sokkal szebben kibontakozik az egész.

Ella Fisher

2019. augusztus 22., csütörtök

[Alkalmazottból Vállalkozó] Hogyan válj menőbb bloggerré?

Dallos Zoltán

Alkalmazottból Vállalkozó



Ez a könyv Neked (is) szól, ha:
aktívan bloggerkedsz, vloggekerdsz vagy instagrammer vagy
 csomó ötleted van, de még nem tudod, hogyan valósítsd meg őket
 szeretnél kitűnni a tömegből és nagyobb népszerűségre szert tenni a könyves világban
 akár még bizniszt is kovácsolnál belőle, de nem tudod hogyan indulj el ezen az úton

Dallos Zoltán személyi asszisztense kereste fel a blogunkat és ajánlott fel együttműködést, amire boldogan igennel feleltem. Úgy éreztem – nem véletlen ez a megkeresés, ugyanis az utóbbi időben egyre több változás köszöntött be az életembe, így több ponton is sikerült kapcsolódnom a könyvhöz, mind személyes mind szakmai szinten. A lehető legjobbkor talált meg az Alkalmazottból Vállalkozó, és ezért az élményért nagyon hálás vagyok. Nagyon köszönöm a kedves megkeresést és bizalmat!


Dallos Zoltán saját történetén keresztül kalauzol el bennünket a vállalkozóvá válás világában. Bár nem volt előzetes ismeretem az íróról, már az első pár fejezet után körvonalazódott előttem egy közvetlen, laza, ám a szakmában jártas ember képe. Érződött Zoltán egyénisége a sorok között, ezzel sikerült hamar szimpátiát ébresztenie bennem. Ennek köszönhetően nagyon személyes olvasási élményt kaptam tőle, szinte olyan volt, mintha itt ülne velem szemben és egy kávé mellett mesélne a tapasztalatairól. 

Az a jó ebben a könyvben, hogy akkor is találsz benne valami hasznosat, ha nem elsődleges célod egy vállalkozás felépítése. Ne egy száraz szakkönyvet képzelj el, hanem inkább egy jól felépített és témában gazdag útmutatót az élethez, legyen szó akár az egészség megtartásáról, a szellemi fejlődésről, kapcsolatok építéséről, hobbiról, kudarcokról vagy akár föld körüli utazásról. De ha mégis ragaszkodnánk a könyv elsődleges üzenetéhez, azaz hogy hogyan váljunk alkalmazottból vállalkozóvá, akkor is magunkra ismerhetünk benne, sőt akár még bloggerként is. Zoltán jó tanácsai és példái ugyanis jól alkalmazhatók egy blogger, vlogger vagy instagrammer életében is. Ezért arra gondoltam, hogy összegyűjtök néhány olyan idézetet a könyvből, amely hasznos üzenetet közvetíthet vagy szimplán csak inspiráló lehet.


 Kezdeti nehézségek, bizonytalanság: Lesznek-e olvasóim?
"Nemcsak a blogerrekre, youtuberekre és influencerekre, hanem bármilyen vállalkozóra érvényes, aki egy ötletet, elképzelést kommunikál a világ felé, hogy kialakul körülötte egy csendes követőtábor: akik látszólag nem reagálnak, nem lájkolnak, nem küldenek neki gratuláló e-maileket, de mégis jelen vannak. Ha koherens értékek mentén, transzparensen működsz, és hiteles az, amit kommunikálsz magadról, akkor ez a csendes követőtábor láthatatlan bázist képez körülötted." (51. oldal)

Zoltán ír a kezdeti akadályokról és félelmekről, amibe beletartozik a mások véleményétől való félelem is. Természetes, hogy tartunk a negatív visszajelzéstől, illetve szerintem mindegyikünkben ott volt a bizonytalanság is, hogy vajon olvassa-e majd egyáltalán valaki a bejegyzéseket. Ez a részlet engem nagyon megfogott, mert jól megragadta a párhuzamot egy vállalkozás és egy blog között ebben a kezdeti fázisban is.


▶ "Személyes márka", hiteles tartalomgyártás: Mi a célom, mit képviselek?
"Amikor tudatosan belefogsz a személyes márkád építésébe, tisztázd magadban, hogy milyen célt szeretnél elérni, hova szeretnél eljutni a márkáddal. [...] A célod határozza meg, hogy miről szólnak a tartalmaid, ez ad mélységet az üzeneteidnek." (79. oldal)

Bár időbe telhet, míg kiforr bennünk, hogy mit is szeretnénk valójában közvetíteni a külvilágnak, szerintem fontos, hogy már az elejétől kezdve tudjunk valami újat, valami egyedit mutatni. Egyre többen vágnak bele a blogger „karrierbe”, éppen ezért még nagyobb kihívás kiemelkedni a tömegből. Zoltán harmadik fejezete az egyik kedvenc részem a könyvből, ebből tudtam a legtöbbet meríteni, mint blogger. Olyan tippeket fogalmaz meg, amit szerintem mindannyiunknak érdemes szem előtt tartania.

"... vezérelvnek azt javaslom, hogy fókuszálj arra, hogy eredeti és hasznos tartalmakat ossz meg – ezek el fogják érni az érdeklődőket, és elkezd majd kialakulni körülötted egy csapat. Tartsd szem előtt azt az alapelvet, hogy értéket képviselj a tartalmaiddal, és ne ossz meg valamit csak azért, hogy meglegyen „a heti kötelező posztod”. (87. oldal)

 Kudarcok, tanulság: Hogyan tovább?
"Ez egy olyan műfaj, amelyben folyamatosan meg kell újulni és rugalmasan kell követni a változásokat. Talán te változtál, talán a körülmények. Az a tevékenység, ami két évvel ezelőtt még jól működött, talán mostanra kifutotta magát." (117. oldal)

Mindannyiunk élt már meg nehezebb időszakokat, ütköztünk már falakba, és volt már, hogy valami nem úgy sült el, ahogy azt terveztük. A kötet során Zoltán a kudarcok feldolgozására is kitér, ezekből ugyanis sokat tanulhatunk és profitálhatunk. Elképzelhető, hogy kevés kattintást kap egy-egy poszt, vagy a várthoz képest alacsonyabb a látogatottságunk, ezekből mind okulhatunk. Változnak a trendek, ezzel együtt változhat az olvasók érdeklődése is. Fontos, hogy időről időre meg tudjunk újulni.

▶ Követőtábor, közösségi média: Milyennek látnak mások?
"Javaslom, hogy csatlakozz az érdeklődésednek megfelelő szakmai csoportokhoz. Itt lehetőséged van bemutatkozni, részt venni szakmai témák megvitatásában, bekapcsolódni beszélgetésekbe, és ezáltal új emberekkel kapcsolatba kerülni. Fontos, hogy ne csak csendes megfigyelő légy, hanem írj hozzászólásokat, vagy ha felmerül benned egy téma, készíts róla posztot, nyugodtan dobj be a csoportba egy-egy kérdésfelvetést. A hozzászólásaiddal és a posztjaiddal egyaránt építed a rólad kialakult képet." (161. oldal)

Örülök, hogy külön fejezetet szentelt ennek az író, mert a közösség hatalmas szerepet tölt be a bloggerek életében is. A közösségi média szinte alapvető platformmá vált blogunk hirdetésében, hiszen itt tudunk kapcsolódni másokhoz és ismeretséget szerezni. Ha szeretnénk, hogy tágabb körben is felismerjék nevünket, aktív tagjaivá kell válnunk a közösségnek. Bár szerintem nehéz igazi és értékes kapcsolatra szert tenni, Zoltán elképesztő élményekről és az online és offline térből szerzett kapcsolatairól számol be.


A fentiekben csak pár pontot emeltem ki, de sokkal többet rejt magában az Alkalmazottból Vállalkozó. Bár hosszasra nyújt az olvasása (első leckém vállalkozóként tuti, hogy a hatékony időbeosztás és priorizálás lenne), minden egyes alkalommal örömmel vettem kézbe a könyvet.  Ez főleg Dallos Zoltán közvetlen stílusának és pozitív személetének köszönhető. Én magam inkább a pesszimisták csoportját erősítem, mégis képes volt biztatni vagy éppen megerősíteni egy-egy sorával.
Hálásan köszönöm ezt a lehetőséget, nagyon inspiráló olvasási élményben volt részem!

Ha szeretnél többet megtudni Dallos Zoltánról és az Alkalmazottból Vállalkozóról:

instagram: @zoltan.dallos
facebook: @zoltandallos.business

2019. augusztus 20., kedd

Olvasd kedvenced kedvencét - Mucha Dorka #23


Sziasztok! 
Zakatolunk tovább az Olvasd kedvenced kedvencét rovatunkkal és ezúttal a 21. Század Kiadó idei magyar felfedezettjét vendégeljük meg a blogon: Mucha Dorkát. Puncs című regénye idén júniusban a Könyvhéten debütált. Azóta egymás után jelennek meg a pozitív értékelések a kötet kapcsán. Ti már olvastátok? 😊 Fogadjátok sok szeretettel az írónő top öt könyves listáját!

Köszönjük, Dorka, hogy elfogadtad a felkérésünket!
.............................................

Egy megszállott olvasótól azt kérni, hogy válasszon öt könyvet olyan, mintha valami pszichopata azt kérdezné, hogy melyik öt testrészedet ne vágjam le? 😊 Mindegy, a lényeg, hogy elég hosszú listám van kedvencekből, ráadásul ez a lista mindig alakul és változik. Most éppen új regényen (titokban igazából egyszerre kettőn is) dolgozom, és most megpróbálom nektek megmutatni azt az ötöt, ami jelenleg a legnagyobb hatással van rám, és amiből tanultam valamit erről a szakmáról. 
(A listára gond nélkül tegyetek oda pár Szabó Magdát, Szerb Antalt, Garcia Marquez-t és Bret Easton Ellist.)

Sally Rooney - Normális emberek
Amikor a Puncsot először fogtam a kezemben, a 21. század kiadó sajtótájékoztatóján, Bárdos András azt mondta, hogy én vagyok a magyar Sally Rooney. Akkor még halvány lila semmim sem volt erről, és most, hogy elolvastam, talán kicsit megértettem: a Normális emberek két fiatal szerelmi története. Abszolút banális sztori, nap mint nap megtörténik körülöttünk. Megjelennek benne a mindennapi kis kegyetlenségek, a dolgok, amiket vagy jól dekódolunk egy kapcsolatban vagy nem, az állandó mi-lenne-ha kérdéssel a fejünkben. 
Azt hiszem, Rooney-t is ugyanaz érdekli egy könyvben, az alkotás során, ami engem: a hallgatás. Azok a dolgok, amiket nem mondunk ki, amiket igyekszünk elhallgatni, amikor tudatosan nem szólalunk meg. A csönd. Az a pillanat, amikor már az is felmerül bennünk, hogy ez a csönd most valakié. Az enyém, az olvasóé, a karakteré. Amikor írunk, ez válik igazán izgalmassá: hogy amit nem irok le, nem nyomom le direkt az olvasó torkán, az hogyan csapódik le az olvasóban, megérti-e az én csöndemet és az én elhallgatásomat. Rooney könyve tele van ilyen csöndekkel és elhallgatásokkal, nagyon sok sebet fel tud tépni. What a time to be alive, hogy Sally Rooney-val kortársak vagyunk!



Donna Tartt - A titkos történet
Ha kedvencekről van szó, akkor ez egyértelműen kedvenc. Egy nem hagyományos értelemben vett krimi, aminek az első pár mondatából megtudod, hogy ki fog meghalni és ki követi el. De annyira zseniális a stílus és a történetvezetés, hogy nem tudod letenni. Egyszerre fricska az egész sznob, elitista akadémiai világnak és valami egészen különleges, magával ragadó történet, ami eléri, hogy hirtelen te is klasszika-filológus akarj lenni egy isten háta mögötti egyetemen. Imádom benne az összes karaktert, azt a kibogozhatatlan szerelmi akárhányszöget, ami van, imádom a helyeket, az őrültségeket, a kattanásokat. 
Számomra az igazán jó könyv az, amit irigylek, hogy nem én írtam. Hát ez abszolút olyan.


Sylvia Plath - Naplók
Már korábban a kezembe került, és először, amikor csak beleolvastam, már tudtam, hogy mennyire meg fog viselni. Nem szeretek naplókat olvasni egyébként, egyszer követtem el korábban hasonlót és borzasztóan érintett (Szabó Magda: Liber mortis). Nagyon nehéz úgy olvasni valamit, hogy tudod, hogy igaz, és tudod, hogy mi történt azzal, aki írta. Olyan, mint amikor a filmben látod a szereplő háta mögött a gyilkost, kedved lenne rákiáltani, hogy vigyázzon. 
Plath élete nem volt sétagalopp, elég sok rész hiányzik, nagy ugrások vannak időben, és őszintén szólva, el sem merem képzelni, hogy mi történhetett vele olyankor. A mindennapi eseményeken túl iszonyatosan őszintén irt az alkotásról, és arról, mennyire összeegyezhetetlennek érzi a művészi létet a szerelemmel és családi élettel. Nem tudom eléggé ajánlani ezt a könyvet annak, írásra adja a fejét.


Margaret Atwood - A szolgálólány meséje
Órákig tudnék arról beszélni, hogy ez a mű minden tekintetben tökéletes. Politikai fantasztikum, amely nem csak megelőzte a korát, hanem konkrétan megjósolta, ami éppen körülöttünk zajlik. Nyilván ismeritek a belőle készült sorozatot, amely szerintem szintén zseniális, bár én inkább szeretek rá önálló alkotásként tekinteni, mint adaptációként. 
Atwood olyan komplexitással tud írni, olyan finom részletekkel alkot a műben újabb és újabb rétegeket, hogy az fenomenális. A szimbolika, a karakterek, a cselekményvezetés végig hibátlan. És amikor a végére érsz, olyan fricskát kapsz az utolsó fejezetben, hogy a fejed is kettéáll: egy konferenciát jó száz évvel későbbről, amikor is mindenki egyenrangú és tudósok poénkodnak Gileádon és az egész őrületen, ami ott megtörtént, sőt, még meg is kérdőjelezik, hogy igaz az, amit ez a nő elmond. (Mert ugye csak a sorozatban tudjuk azt, hogy June a neve a főszereplőnek!)




J. D. Salinger - Franny és Zooey
Nincs olyan Salinger mű, amit ne imádnék, komolyan. De ez az all-time kedvenc, és az a vicc, hogy meg sem tudtam évekig magyarázni, hogy miért. Testvérpár, kis korcs zsenik, akik nem tudnak beilleszkedni sehol sem, mert egész egyszerűen felfordul a gyomruk a világtól – úgy, ahogy pár évvel korábban Holden is mondja. 
Első olvasásra csak annyit fogtam fel belőle, hogy nagyon tetszik. Utána, amikor már kísértett pár mondat, és újra elővettem, már sokkal többet kaptam. Kicsit megtaláltam a helyem a világban, és azóta is, akárhányszor újraolvasom, azt érzem, hogy nem vagyok egyedül. (Állítólag ez magának az olvasásnak a lényege.) 
Úgy három éve félrészegen végül ki tudtam mondani, hogy miért is tetszik annyira ez a könyv: én vagyok Franny is és Zooey is egyszerre.

Ella Fisher

2019. augusztus 9., péntek

Olvasd kedvenced kedvencét - Mörk Leonóra #22

Sziasztok! 
Hosszú kihagyás után újra itt vagyok, és elhoztam nektek az Olvasd kedvenced kedvencét rovat legújabb számát. Célszemélyünk ezúttal nem más, mint Mörk Leonóra. Az írónő legújabb regénye: a Ködkirálynő a közelmúltban jelent meg a Jaffa kiadó gondozásában. Ezen kívül Leonóra nevéhez további hét kötet köthető, köztük olyan címekkel, mint például a A procelánlány és A papagájos ablak. Fogadjátok sok szeretettel az írónő top öt könyves listáját! 😊

Köszönjük, Leonóra, hogy elfogadtad a felkérésünket!
.............................................

Szeretettel üdvözlök mindenkit, és köszönöm a felkérést! Nehéz feladatot kaptam, mert ötre leszűkíteni a kedvenc könyveim listáját szinte a lehetetlenséggel határos. Azután úgy oldottam meg, hogy a könyves díjak kiválasztási folyamatának mintájára előbb készítettem egy hosszabb listát, és súlyos szívfájdalmak árán arról húzogattam ki a címeket. Így maradt végül ez az öt jelölt, csupa bátor, magával ragadó női hőssel.

Jessie Burton - A babaház úrnője
Az utóbbi néhány év könyves élményei közül ez mindenképpen a listám élére kívánkozik. Aki hozzám hasonlóan szereti Amszterdamot, a holland aranykort, a régi korokban játszódó történeteket és a mágikus realizmust, az ennél jobb olvasnivalóra nem is akadhat, nem véletlenül tarolt a szerző első regénye a bestseller-listákon. Ahogy a fiatal Nella belépett leendő férje csatornaparti házába és kezében a papagájos kalitkájával megállt a fekete-fehér kockás márványpadlón, én horogra akadtam. Jó néhányszor elolvastam a könyvet, és még mindig nem adtam fel a reményt, hogy talán jó véget ér. Azóta valahányszor Amszterdamban járok, szakítok időt arra, hogy elmenjek a Rijksmuseumba és megcsodáljam azt a 17. századi babaházat, amelyik megihlette az írónőt. Egyszer én is szívesen írnék egy hasonlóképpen csak a múltban játszódó regényt, a főszereplőjét már ki is találtam: egy, szintén a 17. században élt holland lány, akinek egészen különleges a foglalkozása.


Jacqueline Winspear - Maisie Dobbs
Többnyire a historical fiction kategóriába tartozó regényeket olvasok, és főleg angolul, az pedig nagy megelégedésemre szolgál, hogy számos, általam felfedezett művet később viszontlátok a magyar könyvpiacon, tehát az ízlésem jó irányba visz. Bár Maisie Dobbs még nem jött szembe velem a hazai könyvesboltokban, gondolom, ez csak idő kérdése, mert remek figura, a múltkor épp Chelsea Clinton mesélte egy interjúban, hogy őt olvassa. A szegény sorból kiemelkedet, szikrázóan okos és érzékeny Maisie mint fiatal lány pszichológusként és magánnyomozóként dolgozik az 1. világháború utáni Londonban, de miközben az adott rejtély ügyében nyomoz, mindig a saját életének valamilyen lelki feladatát is meg kell oldania. Mivel 17 évesen nővérként dolgozott egy frontkórházban, bőven akad feldolgozásra váró traumatikus élménye, ez dupla feszültséget ad az amúgy is fordulatos sztoriknak. A sorozat most tart a 15. kötetnél (eljutottunk a 2. világháborúig), és remélem, még jó sokáig folytatódni fog.



Kate Morton - Felszáll a köd
Szerencsés felfedezéseim között tartom számon az ausztrál írónőt is, akinek a regényei pontosan olyanok, mint amilyeneket én is szeretek írni: több idősíkon futó történetek, ahol a szálak végül összeérnek. Elsőként ezt olvastam tőle, és azonnal megragadott a hangulata. Főként a múltbeli sztorit követtem nagy izgalommal, amely a Downton Abbey-hez hasonlóan egy vidéki angol kastélyban játszódik, és a személyzet szempontjából meséli el az eseményeket. Azóta az írónő egyetlen, frissen megjelenő könyvét sem hagyom ki. Legutóbb Az órásmester lánya jött ki, már magyarul is láttam, ennél viszont már úgy éreztem, túlbonyolódott a cselekmény, túlságosan elszaporodtak az idősíkok és a szereplők, gyakran nem tudtam hová tenni, ki kicsoda. Az elbeszélő személye viszont nagyon jó ötlet, és hátborzongatóan meglepő.


Emily Brontë - Üvöltő szelek
Oly sok más klasszikus regényhez hasonlóan ezt is kamaszkoromban fedeztem fel véletlenül a szüleim könyvespolcán, és egy életre megjegyeztem az írónő nevét. Azonnal beszippantott a sztori, napokig félálomszerű kábulatban tévelyegtem (szerencsére mindez a nyári szünetben történt), annyira nem hagyott nyugodni Catherine és Heathcliff szenvedélyes szerelme. Mivel mások is jártak ezzel így, a könyvhöz időközben számos folytatás meg kiegészítés íródott (az egyik például Heathcliff feltételezett sorsát követi nyomon azokban az években, amikor távol járt Szelesdombtól), az eredeti regénnyel azonban egyik sem veheti fel a versenyt. Ha elsőre ilyen remekmű került ki a tollából, csak találgatni tudjuk, vajon mi mindent írt volna még Emily, ha nem viszi el a tüdőbaj harmincéves korában.


Szabó Magda - Régimódi történet
Szabó Magdától kamaszkori olvasmányélményem volt az Abigél (mint oly sok mindenki másnak), annak nyomán kezdtem el utánanézni a többi regényének. A Régimódi történetet egy kedves ismerősünk adta a kezembe, aki debreceni lévén különösen kötődött az írónőhöz, és kedves emlékként őrizte azt az alkalmat, amikor személyesen is találkozhatott vele. Mivel akkoriban én is éppen Debrecenben jártam egyetemre, felkereshettem a regény néhány helyszínét, és ettől a képzeletemben még elevenebben keltek életre az alakok, főleg az írónő édesanyja, a kisgyerek, majd fiatal lány Jablonczay Lenke. Azóta is az önéletrajzi ihletésű regényei a kedvenceim, a Régimódi történet mellett a Für Elise.

Ella Fisher