2018. július 19., csütörtök

10+1 érdekes tény Colleen Hoover-rel kapcsolatban


1. Írói karriere előtt szociális gondozóként dolgozott.
2. Az írónő első kötete a Slammed (Szívcsapás) volt, ami magánkiadásban jelent meg.
3. A Confess (Vallomás) és az It Ends With Us (Velünk véget ér) elnyerte a Goodreads Choice Award-ot 2015-ben és 2016-ban.


4. Kedvenc itala a Diet Pepsi, jéghidegen.
5. Colleen első éves egyetemistaként egy tárgy kivételével az összes tantárgyból megbukott, mert nem járt be rendszeresen az órákra.
6. A Point of Retreat (Visszavonuló) eredeti címe Afflicted volt.
7. Az írónő December 11-én született, tehát a horoszkópja Nyilas.


8. Colleen szívesen kipróbálná magát a thriller műfajban is.
9. Ha az írónő bármelyik szereplőjének bőrébe bújhatna, Lily-t (Velünk véget ér) választaná.
10. Legújabb kötete, az All Your Perfects idén július 17-én jelent meg.


10+1. A Never, never cselekményét az írók (Colleen Hoover & Tarryn Fisher) nem tervezték el előre, fejezetről-fejezetre alakult a történet.


2018. július 16., hétfő

Marie Lu - Az ifjú kiválasztottak

Marie Lu
Az ifjú kiválasztottak



Fülszöveg
Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.
Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.

Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.
Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.
Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.
Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.
Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.

Véleményem

Szép napot minden kedves olvasónak! A mai nap egy nagy kedvencem legfrissebb megjelenéséről szeretnék írni nektek. Marie Lu a Legenda című trilógiájával teljesen lenyűgözött, ezért már izgatottan vártam a legújabb: The Young Elites néven futó sorozatát. Marie Lu pinterest oldalán már párszor végigpörgettem az írónő számára inspirációt nyújtó képeket, amíg várakoztam a magyar megjelenésre. A képek persze csak tovább csigáztak, ezért nagyon megörültem, amikor végre a kezemben tarthattam a saját példányomat. A kiadó előző év végére ígérte ezt a regényt, de szerencsénkre nem csúsztak vele túlságosan sokat. Most már csak abban bízok, hogy a folytatásokra sem kell majd egy évnél többet várnunk. Szóval amint megérkezett hozzám a könyv én (hatalmas elvárásokkal) bele is vetettem magam a történetbe.

A könyv elolvasása után elsőként az fogalmazódott meg bennem, hogy én a Legenda trilógia részeit jobban szerettem, viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy Az ifjú kiválasztottak merőben más hangulatot és témát kapott. Ha elemezni akarnám, mondhatnám, hogy a szereplők egyedibb tónusúak, a cselekmény viszont helyenként vontatottabb a most megjelent könyvben. Valószínűleg nincs is okunk arra, hogy összehasonlítsuk a kettőt, mert tényleg teljesen más vonalon mozognak. Én inkább nevezném Az ifjú kiválasztottakat egy sötét, kalandos fantasy-nak, míg a Legendát egy igazi társadalmi téziseket felvető disztópiának. Személy szerint én a disztópiákat jobban kedvelem, lehet ezért is érzek úgy, ahogy a két sorozatot illetően.

http://adelinaxmouteru.tumblr.com/

A történet főszereplője Adelina Amouteru, egy malfetto lány, akit a birodalmon végigsöprő vérláz nem csupán sebekkel, de egy különleges képességgel is megáldotta: képzeteket tud az emberek fejébe ültetni. A reneszánsz Olaszországot idéző birodalom népességét megtépázó vérláz rengeteg ember halálát okozta, ám akadtak néhányan, akik túlélték a halálos kórt, és páran közülük nem csupán hegekkel gazdagodtak. Ők az Ifjú Kiválasztottak. A túlélő malfetto gyermekek a társadalom szégyenfoltjaként cseperedtek fel bujkálásra ítélve a malfettok ellen indított inkvizíció elől. A Tőr Társasága jelenti az egyetlen reményt a halálraítélt fiatalok számára. A titkos társaság tagjai mind különleges képességgel rendelkező malfettok, akik fontos céljuk beteljesítésén munkálkodnak. Amikor Adelina képessége megmutatkozik, elsődleges célponttá válik az inkvizíció számára, ám a társaság megmenti őt a máglyahaláltól.

Szerintem már az alaptörténeten is látszik, milyen sötét hangulat jellemzi ezt a regényt. Aki leányálmokról szeretne olvasni, az tegye le szépen ezt a könyvet, mert itt csak vérrel és kegyetlenséggel találkozhat. De tényleg. Nem tudhatod, melyik sarkon leselkedik rád a veszély, éppen a barátaid vagy ellenségeid keze által talál majd rád a halál. Az ifjú kiválasztottak egyik legizgalmasabb oldala a karakterek felépítése. Nincsenek klasszikus értelemben vett jó és rossz emberek, itt érdekek vannak, amikért a szereplők mindent megtesznek, legyen az éppen erkölcsileg vállalható vagy sem. És valljuk be, ez jellemzi leginkább az emberiséget: az érdekek és a haszon. Ettől kegyetlen igazán ez a könyv, egyetlen reménysugárként tündököl előttünk a Tőr Társaságának vezetője: a Kaszás, eredeti nevén Enzo.

A szerelem bár nem kap túl nagy hangsúlyt, azért megbújik a lapok között. Adelina és az egyik szereplő közt kibontakozó romantikus viszony színesíti, és egyben bonyolítja a cselekményt. A Legenda után meglepett, hogy ennyire keveset kaptunk férfi és nő közti kémiából, ám az írónő most más vizekre evezett. A szerelem helyett ezúttal valami még izgalmasabb került előtérbe és ez nem más, mint a testvéri szeretet. Nagyon tetszett, ahogy az írónő kibontotta Adelina és Violetta múltját és kapcsolatát, ahogy együtt felfedezik egymás rejtett szándékait. A két lány titkos szövetséget köt, hogy védelmezzék egymást zsarnok apjuk elnyomása ellen. Valószínűleg sokan preferálják a hős szerelmeseket a szövetséges testvérekkel szemben, de én örülök, hogy Marie Lu emellett döntött.

http://grishae.tumblr.com

A cselekményt két fontos szereplő szemszögéből követhetjük nyomon. Egyikük Adelina, a történet igazi főszereplője, aki egyáltalán nem az a pozitív karakter, akire az elején számítunk. Adelina megtört, a szívében ott lobog a sötétség és a bosszúvágy. A lány úgy érzi, őt mindenki csak kihasználja különleges képessége miatt, amiben nem is téved túl nagyot. Adelina erejével egyre erősödik benne a sötétség és az őt bántalmazók elpusztítása iránti vágy. Én nem szívesen tennék keresztbe neki, az már biztos. A másik fő szemszögünket a főellenségtől, Teren Santoro-tól – az inkvizíció vezetőjétől kaptuk. Teren egy érdekes, már-már szimpatikus karakter, akit nem vérszomj vagy hatalomvágy vezérel, hanem valami egészen más. Nem egy tipikus főgonosz és ezért képtelenség utálni őt.

A hangulatfestés, az alaptörténet, a karakterépítés csillagos ötös, viszont maga a cselekmény már egyértelműen gyengébb volt. A történet közepe lassú, kiszámítható és unalmas – vagyis számomra az volt. Inkább az eleje és a vége volt a sztorinak pörgős, a befejezés viszont irtó kemény volt. Ritkán olvasok mostanság ütős befejezéseket, hát most kifogtam egy zseniálisat. A történet vége lenyűgözően sokkoló volt. Úgy tettem le a könyvet, hogy már viszketett a tenyerem a folytatásért, mint általában a Marie Lu regények esetében. Remélem, mihamarabb megjelenik magyarul is a The Rose Society.

Összességében azt mondanám, hogy Az ifjú kiválasztottak remek választás számodra, ha szereted a sötét fantasy történeteket, ahol fekete-fehér karakterek helyett árnyalt személyiségek töltik meg a cselekményt. Marie Lu rajongóknak természetesen kötelező olvasmány. Bár nem voltam érte úgy oda, mint a Legenda trilógiáért, nem szeretném elvitatni ennek a regénynek a különlegességét. Abszolút elégedett voltam a könyvvel, nyugodt szívvel ajánlom olvasóimnak és ismerőseim. Remélem, minél többekhez fog eljutni ez a könyv.

Ella Fisher

2018. július 7., szombat

Cluedo Book Tag

Sziasztok, kedves Olvasók!

Köszönöm szépen a kihívást Blue Nadine-nak, aki még hónapokkal ezelőtt hívott ki erre a book tag-re. Sajnos teljesen megfeledkeztem a book tag-ekről, amikre az utóbbi fél évben hívtak ki, ezért igyekezni fogok, hogy bepótoljam az összeset. Sok időt tud igénybe venni egy ilyen kitöltése, ezért általában nehezen állok neki. Nos, fogadjátok szeretettel az én válaszaimat. 😊

...................................

Miss Scarlett – A végzet asszonya
» Egy könyv, amit csak azért akartál elolvasni, mert gyönyörű a borítója, de később a tartalmát is imádtad:
Ha őszintén szeretnék válaszolni, én alapvetően minden könyvet a borítója miatt veszek meg. Nekem fontos, hogy a regény külseje igényes legyen, kellemes legyen ránézni. Az egyik kedvencem Kiera Cass – Párválasztó című könyvének borítója, amit abszolút a külcsín miatt vásároltam meg, de végül a történet is megfogott. A kedvenceim között tartom számon, mert America Singer története újra gyerekké változatott és elkápráztatott, amiért nagyon hálás vagyok.


Mrs. Peacock – A társasági asszony
» Egy könyv, ami kezdetben visszafogottan indult, nem igazán tetszett, de végül elég jól kiforrta magát, és most már bármikor újraolvasnád:
Ha valaki már olvasta Tahereh Mafi – Ne érints! című könyvét, az tudhatja, milyen melankolikus és szenvedő hangvételben kezdődik a történet. A trilógia első része összességében nem egy jó kötet, mert nem igazán fogja meg olvasóját. A regény vége felé kezdenek csupán felpörögni a dolgok, amik némi kíváncsiságot keltenek a közönségben. Én csupán ebbe a kicsi szalmaszálba kapaszkodtam, amikor beszereztem a második részt, ami szerencsére az elsővel ellentétben fenomenális volt. Azóta is a fejemben él a történet és az élmény, amit az olvasása jelentett.

Plum professzor – A szellem embere
» Egy könyv, aminek igazán érdekes, egyedi, elvont és kissé különc a témája:
Elsőként ugrott be Gabriella Eld – Emlékek Jordan számára című könyve, ami egyrészről nagyon szép, imádom a kötet színét. Másrészről a történet sem semmi, nagyon egyedi Eld kisasszony műve, több szempontból formabontó, izgalmas utazás egy fantasy világban. Jordan élete egyik pillanatról a másikra változik egy éhes szörnyeteggé, amit olvasóként végignézni a fotelből nagy élmény. Hogyha szereted a szelidítetlen fantasy sztorikat, akkor szerezz be belőle egy példányt.

Mustard ezredes – Az alfahím
» Egy könyv, amit szinte mindenki imád, de Te valamiért mégsem szeretted:
Erre is elég könnyű volt könyvet választanom. Igazából rengeteg ilyen történet létezik, de ezúttal Elle Kennedy - Az üzlet című kötetét jelölöm. Már a borítóval sem szimpatizáltam, mert nem szeretem a manapság igencsak divatos férfi felsőtestekből álló borítókat, amik egyrészről már unalmasak, másrészről nem esztétikusak. Elle Kennedy könyve egy egyszerű, klisékkel felpumpált és erotikus jelenetekkel megfűszerezett történet, ami sajnos nekem nem csúszott. Lehet rosszkor került a kezem közé, vagy egyszerűen csak nem az én esetem.


Green atya – Az aranyifjú
» Egy könyv, ami nem az, aminek látszik (értsd: sokkal több van benne, és sokkal több meglepetést vagy éppen titkot rejt, mint ahogyan azt mondjuk a fülszöveg alapján gondoltad volna):
Stephanie Tromly - Csak ​a bajt hozod rám című műve itthon más borítót kapott, mint külföldön. Részben ez a felelős azért, hogy a történet gyerekesebbnek tűnik annál, mint amilyen valójában. A kötet a Kossuth kiadó ajánlása révén jutott el hozzám, és szerelem volt első olvasásra. Azóta várom már a második rész megjelenését, de sajnos eddig semmi hír felőle, miközben külföldön most jelent meg a harmadik rész. Ajvéé!

Cluedo – A klasszikus rejtélyek játéka
» A kedvenc krimi/nyomozós/misztikus vagy rejtélyes könyved:
Kevés krimit olvasok az őszintét megvallva. Azonban akadt egy krimi-thriller, ami nagyon megfogott, ez pedig nem más, mint Karen Rose - Számolj ​tízig című műve. Ez a sötét történet egy gyújtogató merénylőről szól, aki sorra szedi áldozatait, mígnem jó krimihez méltóan el nem fogják. Érdekes kémiai és biológiai tényeket ismerhetünk meg a nyomozás során, amik segítenek közelebb kerülni a tetteshez. Bátran ajánlom bárkinek ezt a könyvet a maga hétszáz oldala ellenére is. 

Dr. Orchid – A zseni
» Egy végtelenül okos és körmönfont könyv, ami végül téged is meglepett, rászedett:
Szerintem az, aki már olvasta Jessica Park – Szeretni bolondulásig (Flat-Out Love) című könyvét, az tudja, milyen váratlan információk derülnek ki a történet végén, amik teljesen átértelmezik a történetet. Jessica Park regénye engem lenyűgözött, egyszerre volt kedves, izgalmas és váratlan a cselekmény. A karaktereket családtagokként szerettem, mire a végére értem. Egyik nagy kedvencem ez a sztori. Sajnálatos módon az írónő másik regényéről (Lélegezz velem!) már nem tudok ilyen szépeket mondani. 


Dr. Black – A méltatlanul elfeledett áldozat
» Egy könyv, amit sokan mellőznek, esetleg nem igazán szeretnek, de Te olvastad, és valamiért mindig emlékezni fogsz rá:
Sokszor nem értek egyet az általános vélekedéssel könyvek terén, így erre sem nehéz példát említenem. Az én egyik rejtegetett kincsem Sara Raasch – Hó mint hamu című kötete, aminek az értékelése molyon nem a legfényesebb. Én személy szerint imádtam ezt a fantasy regényt, olvasás közben többször elgondolkodtatott bizonyos morális kérdéseken. Pörgős cselekmény, hősies karakterek, mi kéne még?


Ella Fisher

2018. június 30., szombat

Rácz-Stefán Tibor - Túl szép

Rácz-Stefán Tibor
Túl szép


Fülszöveg
A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?
Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Véleményem

Majdnem két hónap is eltelt már a Túl szép olvasása óta, szóval joggal mondható, hogy nem friss az élmény. Azonban hiába az eltelt idő, ez a regény azóta is sokszor eszembe jut, úgyhogy éppen itt az ideje már, hogy összefoglaljam a gondolataimat. Múlt alkalommal Ella értékelését olvashattunk Rácz-Stefán Tibor legújabb regényéről, a Mikrofonpróbáról, most pedig a Túl szépen a sor. Én is szeretném megköszönni a kedves felajánlást és együttműködést az író részéről. Köszönjük, Tibor, nagyon hálásak vagyunk.

A Túl szép, ahogy a címe is sugallja, egy túl szép történet két fiú szerelméről, akik a végletekig különböznek egymástól. Egyszer itt van Márk, az elhízással küszködő visszahúzódó fiú, akit szinte mindennapos megszégyenítés ér, másszor pedig itt van Olivér, a híres-hírhedt sportoló, aki tökéletes testi adottságokkal rendelkezik és minden fiút az ujja köré csavar. Míg Márk önbizalomhiánnyal és önsanyargatással küzd, addig Olivér magasról tesz a világra és a saját szabályai szerint él. Kettejük története egy közös diákmunkával veszi kezdetét, és ahogy egyre több időt töltenek együtt, akaratuk ellenére egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Nos, lényegében ez a könyv tartalma, ami valljuk be, nem egyedülálló az ifjúsági regények körében. Számtalan könyvben olvashattunk már a dögös rosszfiú és az ártatlan jókislány, ez esetben kisfiú párosáról. Ettől fogva tipikusnak nevezhető az alaptörténet és a karakterisztika. Bár hozzáfűzném, hogy Olivér háttértörténete az olvasás előrehaladtával egyre érdekesebbé vált számomra. Ahogy többet megtudtam a múltjáról, kezdtek szépen lassan összeállni a puzzle darabkák a karakterében. Márk életének bemutatásához képest Olivér szemszöge kidolgozottabbnak tűnt a szememben. Olyan érzésem volt, mintha Márk karakterét csak a külseje határozná meg. Minden tulajdonsága, akár a félénksége vagy akár még a kedvessége is, a kövérségéből adódna. Bár, Olivér külsejére is nagy hangsúly került, vele kapcsolatban mégis több minden kiderült a regény során. A sport iránti szeretete, a múltbéli botrány részletei és az anyjával való kapcsolata. A regény végén Márk történetébe is próbált beleszőni valami hasonlót az író, mégpedig akkor, mikor az apjával leélt szörnyű évei kerültek említésre. Szerintem kicsit hirtelen jött ez az utalás, hiszen nem igazán kaptunk ezzel kapcsolatos információt a regény során. Talán ettől éreztem kissé csapongónak a cselekményt, legfőképpen Márk fejezeteiben. Ez a szál több átgondolást igényelt volna véleményem szerint, ez viszont nem vette el a kedvem az olvasástól, hiszen nagyon gördülékeny és könnyed a könyv szövege. 

saját szerkesztés
Azonban el szeretném mondani, hogy pont Márkhoz fűződik egy olyan momentum, ami emlékezetessé tette számomra ezt a könyvet. A történet vége felé Olivér és Márk veszekedését követően Márk szájából elhangzik egy olyan mondat, ami nagyon megfogott. Az író az ő hangján szólt és felvetette azt a kérdést, hogy vajon teljesen más emberek lennénk-e, ha más külsővel rendelkeznénk? Ez a téma azóta teljesen befészkelte magát a gondolataimba és további kérdéseket generált. Mennyire befolyásolja külsőnk a belső értékeinket? Milyen kölcsönhatás van testünk és személyiségünk között? Melyik az elsődleges, ami meghatározza, hogy kik is vagyunk valójában. Számomra ekkor vált érdekessé Márk karaktere, ezért szívesen olvastam volna még az elképzeléseiről. Sajnos nem mélyedt el jobban ebben a témában az író, pedig, ha a mélylélektan kicsivel több hangsúlyt kapott volna a romantika mellett, szerintem kiemelkedő lehetne a magyar ifjúsági irodalomban. Inkább könnyebb síkon maradt, amivel szintén nincs probléma. 

Rubin pöttyös mivoltából kiindulva, erotika is társult a romantikához, ami viszont nem igazán adott hozzá a történethez. Nem vagyok prűd, de szerintem a részletes szexjelenetek úgy általában véve sem lendítenek a sztorin, kivéve, ha a szex, mint témakör az alapkövét képezi. Félreértés ne essék, nem az egyneműek szexualitása zavart, a hetero erotikával telezsúfolt regények sem a kedvenceim. Csak azt mondom, hogy a regényben leírt szexjelenetek nem feltétlenül illeszkedtek bele ebbe a tündérmesébe. De nyilván minden írónak megvan a joga ahhoz, hogy eldöntse, milyen tartalommal tölti meg a lapokat. 

Összefoglalva, a Túl szép egy kissé túlidealizált történet, amiről a mai világban talán már nehéz elhinnünk, hogy létezik. A két főszereplő és a köztük lévő barátság-szerelem azonban élvezhetővé varázsolta ezt az olvasmányt. Külön plusz pont jár azért, mert a kapcsolatuk szépen lassan bontakozott ki, nem egyik pillanatról a másikra. Nem hinném, hogy újraolvasom a jövőben, de így is sikerült maradandó élményt nyújtania a számomra, hiszen a mai napig elgondolkodtat, amit igazán nagyra értékelek. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik esetleg még nem olvasták Rácz-Stefán Tibor könyvét, és érdeklődnek az LMBT témájú sztorik iránt. Köszönöm a lehetőséget, és azt, hogy megismerkedhettem a munkásságoddal, Tibor.


A  történethez tartozó kiegészítő
novellához kattints a képre!

Steph Pfeiffer

2018. június 24., vasárnap

Rácz-Stefán Tibor - Mikrofonpróba

Rácz-Stefán Tibor
Mikrofonpróba


Fülszöveg
Hanna, ​a magányos könyvmoly tragédiaként éli meg, amikor a tanár bátyjával egy vidéki kollégiumba költöznek. Ám ott két fiú is megdobogtatja a szívét.
Lehet-e választani álmaid pasija és életed legnagyobb meglepetése között?
Mátét a zene éltette, de egy szörnyű eset miatt vége mindennek. A fiú keserűségében másokat sebez, de amikor megismeri Hannát, a szócsatáik közben elfeledett érzések ragadják magukkal.
Bunkó srácból is lehet álompasi?
Dávid és Áron túléltek egy iskolai lövöldözést, és már két éve együtt vannak. A problémáik viszont egyre égetőbben törnek a felszínre, miközben elkeseredetten próbálják a kapcsolatukat egyben tartani.
Az első szerelem tényleg az utolsó marad?
A kínai származású Xiara egyetlen menedéke a tánc, ahol mindig békére lel a szülei vagy éppen a társai meggondolatlan szavai elől.
De vajon képes lesz valaha elfogadni önmagát?
Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival, és összefognak, amikor szeretett kollégiumukat a bezárás fenyegeti.

Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…

Véleményem

Sziasztok, könyvmolyok! Ella a klaviatúra mögött. Már egy hete húzom Rácz-Stefán Tibor – Mikrofonpróba című könyvének az ajánlójának megírását… Néha úgy érzem, hihetetlenül nehéz időt és energiát találni az életemben huszonhárom évesen, ami nem tudom mennyire egészséges, de már kutatom a megoldást. Szóval a mai kiszemeltünk egy magyar ifjúsági regény lesz, aminek öt fiatal a főszereplője. Izgi! A könyvért már itt az elején szeretnék köszönetet mondani az írónak, aki felajánlott belőle egy példányt a blognak. Nagyon megtisztelő, amikor egy ilyen sikeres íróval kerülhetünk kapcsolatba. Köszönjük, Tibor! A könyv borítójával amúgy már régóta szemezek, mert szeretem a zene köré épülő történeteket, Tibor munkássága pedig már a Fogadj el! óta érdekel, ami anno nagyon izgalmas reklámvideókat kapott. Ha esetleg valaki szintén az én cipőmben jár, azt ajánlanám neki, hogy elsőként a Fogadj el! című kötetet szerezze be, és csak utána olvassa el a Mikrofonpróbát, mert az utóbbi szépen lespoilerezi az első cselekményét. Kicsit szomorú vagyok, hogy én molyon sem láttam összekötve a két könyvet (értékeléseket nem olvasok), mert ha tudom, hogy ez valamilyen értelemben egy második rész (vagy spin-off), akkor lehet nem ezzel kezdtem volna. No, de ezen már felesleges sajnálkozni, vágjunk bele!

Történetünk alaphelyzete elég tipikus: Hanna bátyja vidéken kap új, jól fizető állást szállással, ezért a lánynak Budapesten kell hagynia eddigi életét és egy újat kezdeni vidéken. Hanna egyik pillanatról a másikra az új lány szerepébe csöppen, és új barátokat kell szereznie, ami köztudottan nem mindenkinek megy zökkenőmentesen. Ebben segít szobatársa neki, Xiara, az iskola népszerű diákja. Így ismerkedik meg Hanna Dáviddal, Áronnal és Mátéval. A kollégiumban élő srácok hamar megkedvelik egymást, ám a konfliktus hamar berobban: az iskola bizonytalan anyagi helyzete nem teszi lehetővé a kollégium üzemeltetését, ami főszereplőinknek bizonyos okokból nagyon kellemetlen. Ilyenkor pattan ki Hanna fejéből az ötlet, indulni kellene az országos énekversenyen, ahol a győztesek pénzjutalomban részesülnek. Megkezdődnek a próbák, a csapatot a közös munka csak még jobban összekovácsolja. De vajon sikerül a győztesek közt végezni?

Saját szerkesztés

Történetünk szereplőiben van valami közös, mindannyian megtörtek bizonyos szempontból. Sőt, Dávid tragédiájával a Fogadj el! című regényben közelebbről is megismerkedhetünk. A leírtak alapján a banda mindegyik tagjának megvan az oka, hogy a kollégium falai közt éljen, csak hogy ne kelljen a szüleivel lennie. Tudom, a mai világban sokaknak rosszabb a családi helyzete, mint kellene lennie, de úgy gondolom a mai YA irodalom felnagyítja ezt a jelenséget. Amikor egy YA regényt fogok a kezembe, előre tudom, hogy halott vagy zűrös szülőkkel fogok találkozni, akikre főszereplőnk nem tud felnézni. No, hát ebből könnyen kaphatsz túladagolást itt a Mikrofonpróba szereplőgárdájának megismerése után. Ez nekem inkább egyhangúvá tette a szereplők hátterét, amit sajnálok, mert amúgy Dávidot leszámítva, mindannyian szimpatikusak voltak nekem. Kedvencemmé vált Máté, aki bunkó beszólásokkal hívta fel Hanna figyelmét minden alkalommal, amikor találkoztak. Hogyan lehet, hogy kódolva van a lányokban a bunkók iránti vonzalom? Valaki szedje ki belőlem ezt, mert már kezd ijesztő lenni néha. Máté csipkelődései jólesően fájtak, egyszerűen nem lehetett őt nem szeretni. Máté elveszettsége és céltalan bolyongása nagyon izgalmasan párosult a lazasággal, azt a tipikus megmentésre váró rosszfiút kaptuk a képében, akikre a lányok iszonyúan rá tudnak függni. És még zongorázik is... A fantáziáimból szedték ki őt, tényleg.

"Ahogy a srác szemtelenül vigyorog, megjelennek azok a hülye gödröcskék az arca két oldalán. Jesszus, ez meg mi? Bunkópasi-tartozék?"

Hogyha valaki megkérdezne, hogy vajon öt szereplő szemszögéből megírni egy regényt jó öltet-e, valószínűleg leinteném. Nagyon nehéz öt személyiség szemén keresztül egy érthető, konzisztens történetet végigvezetni. Nos, az írónak nem okozott problémát ez, nagyon szépen váltogatja a szemszögeket, mindenkinek a lelkivilágába bevezet minket, olyan közelségből mutatja be a fiatalokat, ami egészen intim és bizalmas. Ez a közelség nagyon tetszhet azoknak, akik szeretik pszichológiai tényezők alapján is megismerni az adott regényt. Olyan témákat boncolgat a Mikrofonpróba, mint például az alkoholizmus, rasszizmus, homofóbia, homoszexualitás és a testi erőszak. A cselekmény ezzel ellentétben nem sodor úgy, mint szerettem volna – nincsenek meglepő fordulatok, túl izgalmas jelenetek, megmaradunk a kényelmes hétköznapok talaján. Azért is lep meg ez engem, mert a Fogadj el! egy eseménydús, merész történetnek tűnik az eddigi információim alapján. Úgy tűnik a Mikrofonpróba a szereplők megismerésére helyezi a fókuszt, de majd meglátjuk mit hoz még a folytatás – mert a befejezést elnézve, itt biztosan lesz még második rész is. A váratlan lezárás egyértelműen sugallja, hogy itt még egy újabb kötetnyi izgalom vár szereplőinkre.

Az író Hanna személyében egy blogger hangján szólal meg, amit nagyon közel éreztem magamhoz. Olyan regények kerülnek megemlítésre, amiket ismerek és szeretek, vagy amikkel már évek óta szemezek. Könyvmolyoknak úgy gondolom, tetszhetnek ezek az utalások. Hanna kezében mindig van egy könyv, amit nem csak az interneten, de közvetetten nekünk is ajánl elolvasásra, ami szerintem nagyon klassz. A lány könyvszeretetére a többiek is felfigyelnek és beszélni kezdenek róla: mi is a jó benne, és mi a hátránya annak, ha az ember lánya mindig csak olvas… A mértékletesség mindenben fontos, ezért örültem, hogy előkerült ez a kérdés is.

Összességében azt mondanám, hogy a Mikrofonpróba egy könnyed olvasmány, amiben közelebbről megismerkedhetünk a sorozat öt főszereplőjével, akik közeli barátságot kötnek a gimnázium falai között. Nem mondanám, hogy egy tipikus tini sztoriról van szó, szóval ha eddig ettől tartottál, ez ne tántorítson el a Mikrofonpróbától. Ha te is szereted a középsulis, zenés történeteket, akkor bátran vesd rá magad erre a Magyarországon játszódó történetre, szerintem te is találsz majd benne olyan témát, ami a te gondolataidat is megindítja. Ajánlom, hogy a Caramel dalokat, amik helyet kaptak a sztoriban, hallgassátok olvasás közben - már ha szeretitek az előadót persze - mert egész jó feelinget tud adni az egésznek. Még egyszer köszönöm Tibornak az élményt, valószínűleg nem ez volt az utolsó könyvem tőle - már várom a folytatást! ❤ 

Ella Fisher

2018. június 17., vasárnap

Top 10 dolog, amitől rákattanunk egy könyvre


Sziasztok, kedves Olvasók!

Még hónapokkal ezelőtt foglalkoztunk a top tíz idegesítő könyves divathullámmal, amitől a szőr is feláll a hátunkon, karunkon, kisujjunkon. Igen, a könyves piac rendelkezik pár bosszantó trenddel, ám ne feledkezzünk meg a jó könyvekről sem, amiket pár nap leforgása alatt képesek vagyunk bepuszilni. Nem egy olyan regénnyel találkozunk mi is, aminek zseniálisan felépített világa egyszerűen úgy szippantott be minket, mint szerencsétlen hangyát a porszívó. Összeszedtünk tehát tíz olyan dolgot, amitől számunkra egy könyv közelebb kerül a szívünkhöz. Fogadjátok sok szeretettel a mi kis listánkat!



Szép borítók
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen könyvmoly, aki az élete során már vásárolt könyvet csupán a borító szépségére alapozva. Rám általában véve jellemző, hogy nem ápolok jó barátságot a fülszövegekkel, mert úgy gondolom, sok esetben többet árulnak el a kelleténél, ezért nálam bevett gyakorlat, hogy nem olvasom el őket. Részben ezért az egyik legjobb támpont számomra a borító, ami mellé társul egy enyhe klinikailag is igazolt borítómánia nálam. De most komolyan? Ki tudna ellenállni egy kötetnek, aminek a borítóképe egyenesen cirógatja a lelket? Ez az én függőségem – szép könyveket veszek, nézegetek, keresek, szagolgatok. Szerintem egy regény elsődleges és legfontosabb marketing tényezője a borítója – felőlem lehet egy könyv kevésbé ismert, származhat ismeretlen kiadótól, ha a külcsín megragad, én beszerzem, efelől semmi kétség.

Humor
Egy dolog van, amit jobban szeretek a szomorú történeteknél, és azok a vicces sztorik. Egyre kevesebb manapság az olyan regény a piacon, ami a humorával próbálja lekötni olvasóját. Nagyobb divatja van a komoly, érzelmes, szomorú könyveknek, amik ledöbbentenek, vagy éppen elringatnak minket. A tavalyi olvasmányaimat elnézve kevés okom volt felnevetni a buszon olvasás közben, persze ez lehet inkább az olvasmány választásaimat minősíti, de mégis. Olyan jó érzés, amikor egy történet szereplője, akár egy jó barát a rossz napjaidon mosolyt csal az arcodra és felvidít. 😊Nincs is szüksége másra az embernek a munkahelyi stressz után, mint egy kis humorra, ami egy percre képes elfeledtetni vele a fáradalmakat. Én vagyok depis? Vagy ti is szoktatok így érezni? Nekem szükségem van az ilyen regényekre és szereplőkre, szóval hogyha esetleg Neked lapul egy kötet a tarsolyodban, ami humoros szófordulatokban gazdag, szívesen használnám fel a mosolyterápiámhoz a mindennapokban. 

Pszichés betegségek
Korunk egyik legizgalmasabb témája a psziché, ami jelenleg még feltérképezésre vár. Léteznek különböző teóriák a psziché és a test kapcsolatáról, illetve a kölcsönhatásokról, amik közöttük zajlanak, de ezek még csupán halvány skiccként hatnak a valóság viszonylatában. Személy szerint én rajongok a pszichológiáért, a pszichológia szak volt kitűzve a jelentkezési listám első helyére, ám az utolsó pillanatban letoltam a lista aljára valamilyen égi sugallatnak köszönhetően. Viszont azóta is érdekel a téma, főként a pszichét érintő betegségek, amilyen például a bipoláris zavar, borderline személyiségzavar, pánikbetegségek… 2017-ben több olyan könyvhöz is volt szerencsém, ami hasonló témával foglalkozik, köztük megismerkedtem Matt Haig memoárjával, ami igen megviselt akkoriban. Egy ilyen könyv olvasása előtt mindig felkészülök a fulladásra, hogy utána tovább bírjam a fullasztó mélységekben, amik félelmetesen igaziak. 

Zene a könyvekben
Azt már tudjátok rólam, hogy szeretek olvasni, de vajon arról meséltem már mennyire szeretem a zenét? A zene igazi transzba tud ejteni engem, már kis korom óta imádom – bár manapság már nincsen annyi kötődésem hozzá, mint hajdanán. Ha már szeretem a klassz történeteket, és az ütős zenéket, miért ne lehetne összeilleszteni a kettőt? Nagyon tetszett Colleen Hoover – Egy nap talán🎼 című kötete, ami zseniálisan vegyítette ezt a kettőt és valami olyat hozott létre, ami sokkal több az alkotóelemek összességénél. Szeretem, amikor a regények szót ejtenek zenéről, az író csatol lejátszási listát történetéhez, vagy éppen valamelyik karaktere zenél. Igen, jól gondoljátok, a klasszikus rocker srácról íródott sztorik a kedvenceim, mert a való életben is elolvadok, amikor egy fiú képes egyedül zenét előállítani. Valószínűleg ezzel nem vagyok egyedül, sok zenerajongó van itt rajtam kívül, ugye?

Geek pasi a láthatáron
És a legnagyobb gyengepontom nem más, mint… A „geek pasi szemüveggel és tudálékos megjegyzésekkel”. A barátom a mai napig nem képes igazán megérteni a programozók iránti vonzalmamat, de nem is baj, amíg elvisel. Szóval a szívem koronázatlan hercegei a geek srácok a regényekben. Ilyen számomra például a Szeretni bolondulásig Matt-je, aki hatalmas rajongásra talált nálam, illetve a Lélektársak sorozat Yves-e, akit szintén szívesen megölelgetnék, ha létezne. Vannak, akik az erős, sármos pasikra buknak – én az intelligens, humoros fiúkra inkább. Hogyha esetleg tudtok olyan könyvről, ahol megbújik ilyen típusú fiúkarakter, akkor kérlek, írjátok meg nekem! Köszönöm szépen előre is! ❤



Barátságból szerelem
Ha romantikáról van szó a barátságból szerelem témájú regényekkel lehet engem teljesen levenni a lábamról. Pontosan azért vagyok oda ezért a trendért, ha lehet így hívni, mert ez totál az általam nem kedvelt insta-love ellentéte. Nincs is szebb annál, mint mikor végigkövethetjük a főszereplők kapcsolatát, a baráti bizalomtól egészen az egymásba habarodásig. Talán azért is a gyengéim a barátságból szerelem sztorik, mert az igaz szerelem szerintem barátságon alapszik. Mindig elolvadok, ha olyan párosról olvashatok, akik még maguk sem tudják, mennyire összeillenek. Fejezeteken keresztül szurkolhatok a boldogságuknak vagy kiabálhatom a lapok közé, hogy „vedd már észre, hogy odavagy érte!”. Ilyen élményt nyújtott számomra Matt és Julie párosa (Flat-out Love) Lara Jean és Peter (A fiúknak, akiket valaha szerettem).
 
Plot twist, ami újraértelmezi az egész sztorit
Ezzel a trenddel szerintem nem leszek egyedül, de azért kifejtem, hogy én mire kattanok pontosan. Imádom az olyan történetet, ami az elejétől a végéig az orromnál fogva vezet, majd egy olyan csattanót vág az arcomba, hogy a fal adja a másikat. Szeretem a kiszámíthatatlanságot és a gyanútlanul elhintett jeleket. Kalapomat emelem az ilyen sztorik előtt, mert kiváló kivitelezésről és jól átgondolt felépítésről adnak tanúbizonyságot. Aki olvasta Dennis Lehane Viharsziget című thrillerjét vagy Zakály Vikitől az Egyszeregyet, az szerintem tudja, mire gondolok. Az ehhez hasonló regények elolvasása után késztetést érzek, hogy azonnal újraolvassam a könyv et, és rábukkanjakminden lehetséges nyomra, ami a végkifejletre utalt. Imádom!

Szarkazmus és irónia
Mivel magam is a szarkazmus leszármazottjai közé tartozom, imádom, ha egy könyv kissé élces nyelvezetű, legyen szó írói stílusról vagy egy-egy karakter megszólalásáról. Személy szerint nagy élvezettel olvasok olyan regényeket, melyben a szereplők csipkelődnek egymással vagy éppen a gúnyosság határát súrolják. Akár egy romantikus főhős vagy akár egy gonosz antihős szarkasztikus megnyilvánulása számomra különösen szórakoztatóvá tudja varázsolni az olvasás élményét. Ez valószínűleg azért van, mert a való életben én is szeretek az irónia eszközével játszani, és tetszik, ha valaki szintén hasonló ízléssel van megáldva. Ez alól a szórakoztató irodalom sem kivétel.

Tánc a könyvekben
Rajongok az olyan történetekért, melyben a tánc bármely műfaja előtérbe kerül. Fiatalabb koromban a tánc nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. Aztán egy idő után sajnos abbahagytam, nem igazán tudtam kiadni magamból azt, ami legbelül pedig úgy tombolt bennem. Talán éppen ez lehet az oka, hogy mágnesként vonzanak a tánc köré épülő regények. Lenyűgöz az az életvitel, amit a táncosok képviselnek. Legyen az klasszikus balett, hip-hop vagy éppen kortárs tánc. Imádom, ha egy olyan karakterről olvashatok, kinek életére és egyéniségére hatással van ez a mozgáskultúra. Szeretnék sok-sok ilyen regény olvasni! A Könyvhéten szereztem be Kun Mia - A pillangó útja című regényét, aminek pont a balett miatt nem tudtam ellenállni. Már nagyon kíváncsi vagyok rá, és nem mellesleg, ez a borító irtó édes! Ha Neked is hasonló kattanásod van, és esetleg ismersz még igazán jó táncos könyveket, ne habozz, írd meg!

Férfi kapcsolatok
Utóbbi időben talán az a legnagyobb kattanásom, hogy két férfi kapcsolatáról olvassak, legyen az testvériség, barátság vagy éppen szerelem. Különlegesnek találom a másik nem érzelmi világát, éppen ezért nagy kíváncsisággal olvasok fiúkról, férfialról. Régről ered a testvérek iránti rajongásom, ugyanis gimis éveimben imádtam az Odaát című sorozatot (Ellával együtt). Ezért nagyon örültem, mikor megismerkedtem Szaszkó Gabriella Maradj velem című regényével. Le a kalappal előtte, hogy ilyen érzékkel és szívvel nyúlt a testvéri szeretet témaköréhez. Ha barátságról van szó, a fiú haverság hozzám általában közelebb kerül, mint két lány kapcsolata. Legutóbb Brigid Kemmerer More Than We Can Tell regényét olvastam és imádtam, amihez nagyban hozzájárult a Rev és Declan közt lévő szoros, szinte már testvéri kapocs. Végül pedig a két férfi közötti románc az, amire mostanában egyre gyakrabban felkapom a fejem. Ugyan nem olvastam még sok LMBT témájú könyvet, de nagy hatással volt rám a Call Me By Your Name, illetve tervben van még a History Is All You Left Me Adam Silverától és a Simon és a Homo sapiens-lobbi Becky Albertalli tollából. Itt is jöhetnek az ajánlások, ha ismersz hasonló könyveket.