Sziasztok, kedves Olvasók!
Az Olvasd kedvenced kedvencét rovat eheti számában egy olyan írót hoztunk el, aki a Könyvmolyképző kiadó égboltján ragyogott fel először és aki azóta is újabb és újabb regényeivel kápráztatja el az olvasóközönséget. Mai vendégünk Benina, akinek nevéhez hét kötet fűzödik, közülük legújabb a Mindig és Soha címen jelent meg 2017-ben. Az írónő nagyon kedvesen fogadta a megkeresésünket, hálásak vagyunk, amiért gazdagította rovatunkat.
Köszönjük Benina, hogy elvállaltad a felkérést! 💙
Borzasztó
nehéz öt kedvencet kiragadni a kedvenceim közül! Talán könnyebb dolgom lett
volna, ha témánként öt kedvencet sorolhattam volna. Igyekeztem megmutatni az
abszolút kiemelkedőket, akik valamilyen módon befolyásolták a világomat, a
gondolkodásmódomat, az íráshoz való hozzáállásomat. Minden könyv, melyet
elolvasunk, hatással van ránk, éppen ezért volt ennyire nehéz a választás.
Nalini Singh - Egy világ - Két faj - Állandó küzdelem sorozat
Úgy
döntöttem, a példaképemmel kezdem. Amikor példaképről beszélünk, elfogultak
vagyunk. Illető személy olyan mély hatást gyakorolt ránk, ami belénk vésődik,
megmásíthatatlanul, visszafordíthatatlanul. Amikor először olvastam Nalinitől,
úgy éreztem, nincs nála jobb. Senkit nem olvastam, aki úgy ki tudja fejezni az
érzelmeket, hogy közben illatokról, lehetetlen képekről írjon. Lehetetlen,
mégis mindenki számára érthető. A világfelépítései határtalanok, a karaktereit
egzaktul ábrázolja, és úgy alakítja a történetet, hogy nincs más választásod,
csak szeretni őket. Magával ragad az adott világba, ahonnan eszed ágában sincs
szabadulni. Csak remélni tudom, hogy egy nap én is ezen a különleges szinten
tudok majd írni. Két
sorozatát olvastam: Angyali vadász és az Egy világ-Két faj-Állandó küzdelem. Mindkettő
tökéletesen egyedi, és jól felépített. Utóbbi mégis jobban a szívemhez nőtt,
bármikor képes vagyok újraolvasni a mentálokról és alakváltókról. Megtanultam,
hogy egyetlen történetben sem léteznek végletes karakterek, mindenki okkal
teszi, amit tesz. Kivéve a pszichopaták…
Daniel Keyes - Virágot Algernonnak
Ezt
kötelező olvasmánnyá tenném, mindenkinek olvasnia kellene. Ez a könyv felkarol,
amikor nem hiszel magadban, és hitet ad. Megtanít, amikor már azt gondolod,
mindent tudsz. Megríkat, közben boldoggá tesz. Hiába írt olyan véget Keyes, ami
elkeserítő, kiábrándító, mégis felemelőnek érzem. Ez a könyv kortalan és
jellemépítő. Bepillantást enged, hogy bánnak a csökkent értelmi képességű
emberekkel, ahogy abba is, miként tudunk segíteni nekik. Nem az a végső cél,
hogy mindenkit meggyógyítsunk, hanem az, hogy emberségesen bánjunk azokkal,
akik másképp látják a világot, amelyben együtt élünk. Ahogy
mindenki, aki végére ér a könyvnek, úgy én is ellenállhatatlan késztetést
éreztem, hogy igenis vigyek virágot Algernonnak, megöleljem Charlie-t, és
megemeljem képzeletbeli kalapom Keyes előtt.
Jeaniene Frost - Első lobbanás
Frost
számomra hasonló, mint Nalini. Éppen úgy megragad, de nem a különlegesen
érzékletes leírásaival. A világfelépítés nála is egyedi és egzotikus, és
imádom, de nem is ezzel nyert meg magának. Frost zseniálisan alakítja a
karaktereit, valamint azok kapcsolatait. Első ránézésre erős női karakter,
mégis megbújik a kemény páncél alatt egy érzékeny forma, amit a férfi képes
meglátni. Kiszámítható, mivel mindenki tudja, ki kivel lesz, mégis, ahogy
végigviszi, szerintem fantasztikus. Olvastam az első részt magyarul, a
másodiknak muszáj volt nekilátnom angolul. Nem vagyok perfekt, nyelvvizsga
nélkül elég lassan haladtam vele, de megérte.
Charles Dickens - Karácsonyi ének
Ez
szintén klasszikus, és szintén mindenkinek olvasnia kell. Rengeteg
feldolgozását láthattuk filmekben, rajzfilmekben, mégis ez az eredeti, nincs
ennél jobb. Igazi jellemépítő könyv, ahogy egy igazán szemét főgonoszra
ráuszítják a múlt, jelen és jövő szellemeit, hogy felpiszkálják abból a
tévképzetéből, miszerint övé a világ, és ez örökké így is marad. Sok-sok
emberre ráférne ilyen „jótétemény”.
Julia Quinn - Bridgeton család sorozat
Szeretem
a középkori, történelmi romantikus könyveket. Ez nem afféle vallomás, hanem
tény. Abszolút kedvencem a Bridgerton család második része: A vikomt, aki engem
szeretett.
Emlékszem,
amikor először fogtam a kezembe ennek a sorozatnak az első részét,
idegenkedtem, túl sziruposnak, habosnak tűnt, amit viszont a legkevésbé sem
kedvelek. Aztán elkezdtem olvasni, és azon kaptam magam, hogy kuncogok…
Kuncogok! Én! Tovább olvastam, mert rájöttem, hogy olvasás közben nevetni jó. A
testvérek annyira igaziak voltak, jó volt olvasni róluk, különösen Kate-ről és
Anthonyról, meg a kutyáról és a vizes jelenetről, aminél tényleg jól
szórakoztam. Elismerem,
hogy a sorozat első öt része jobban lenyűgözött, mint a továbbiak, mégis kedves
a szívemnek a teljes széria.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése