Rácz-Stefán Tibor - Túl szép

Rácz-Stefán Tibor
Túl szép

Fülszöveg

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.

Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?

Képes lesz elfogadni önmagát?

Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.

Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?

Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?

A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?

Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Véleményem

Majdnem két hónap is eltelt már a Túl szép olvasása óta, szóval joggal mondható, hogy nem friss az élmény. Azonban hiába az eltelt idő, ez a regény azóta is sokszor eszembe jut, úgyhogy éppen itt az ideje már, hogy összefoglaljam a gondolataimat. Múlt alkalommal Ella értékelését olvashattunk Rácz-Stefán Tibor legújabb regényéről, a Mikrofonpróbáról, most pedig a Túl szépen a sor. Én is szeretném megköszönni a kedves felajánlást és együttműködést az író részéről. Köszönjük, Tibor, nagyon hálásak vagyunk.

A Túl szép, ahogy a címe is sugallja, egy túl szép történet két fiú szerelméről, akik a végletekig különböznek egymástól. Egyszer itt van Márk, az elhízással küszködő visszahúzódó fiú, akit szinte mindennapos megszégyenítés ér, másszor pedig itt van Olivér, a híres-hírhedt sportoló, aki tökéletes testi adottságokkal rendelkezik és minden fiút az ujja köré csavar. Míg Márk önbizalomhiánnyal és önsanyargatással küzd, addig Olivér magasról tesz a világra és a saját szabályai szerint él. Kettejük története egy közös diákmunkával veszi kezdetét, és ahogy egyre több időt töltenek együtt, akaratuk ellenére egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Nos, lényegében ez a könyv tartalma, ami valljuk be, nem egyedülálló az ifjúsági regények körében. Számtalan könyvben olvashattunk már a dögös rosszfiú és az ártatlan jókislány, ez esetben kisfiú párosáról. Ettől fogva tipikusnak nevezhető az alaptörténet és a karakterisztika. Bár hozzáfűzném, hogy Olivér háttértörténete az olvasás előrehaladtával egyre érdekesebbé vált számomra. Ahogy többet megtudtam a múltjáról, kezdtek szépen lassan összeállni a puzzle darabkák a karakterében. Márk életének bemutatásához képest Olivér szemszöge kidolgozottabbnak tűnt a szememben. Olyan érzésem volt, mintha Márk karakterét csak a külseje határozná meg. Minden tulajdonsága, akár a félénksége vagy akár még a kedvessége is, a kövérségéből adódna. Bár, Olivér külsejére is nagy hangsúly került, vele kapcsolatban mégis több minden kiderült a regény során. A sport iránti szeretete, a múltbéli botrány részletei és az anyjával való kapcsolata. A regény végén Márk történetébe is próbált beleszőni valami hasonlót az író, mégpedig akkor, mikor az apjával leélt szörnyű évei kerültek említésre. Szerintem kicsit hirtelen jött ez az utalás, hiszen nem igazán kaptunk ezzel kapcsolatos információt a regény során. Talán ettől éreztem kissé csapongónak a cselekményt, legfőképpen Márk fejezeteiben. Ez a szál több átgondolást igényelt volna véleményem szerint, ez viszont nem vette el a kedvem az olvasástól, hiszen nagyon gördülékeny és könnyed a könyv szövege. 

saját szerkesztés

Azonban el szeretném mondani, hogy pont Márkhoz fűződik egy olyan momentum, ami emlékezetessé tette számomra ezt a könyvet. A történet vége felé Olivér és Márk veszekedését követően Márk szájából elhangzik egy olyan mondat, ami nagyon megfogott. Az író az ő hangján szólt és felvetette azt a kérdést, hogy vajon teljesen más emberek lennénk-e, ha más külsővel rendelkeznénk? Ez a téma azóta teljesen befészkelte magát a gondolataimba és további kérdéseket generált. Mennyire befolyásolja külsőnk a belső értékeinket? Milyen kölcsönhatás van testünk és személyiségünk között? Melyik az elsődleges, ami meghatározza, hogy kik is vagyunk valójában. Számomra ekkor vált érdekessé Márk karaktere, ezért szívesen olvastam volna még az elképzeléseiről. Sajnos nem mélyedt el jobban ebben a témában az író, pedig, ha a mélylélektan kicsivel több hangsúlyt kapott volna a romantika mellett, szerintem kiemelkedő lehetne a magyar ifjúsági irodalomban. Inkább könnyebb síkon maradt, amivel szintén nincs probléma. 

Rubin pöttyös mivoltából kiindulva, erotika is társult a romantikához, ami viszont nem igazán adott hozzá a történethez. Nem vagyok prűd, de szerintem a részletes szexjelenetek úgy általában véve sem lendítenek a sztorin, kivéve, ha a szex, mint témakör az alapkövét képezi. Félreértés ne essék, nem az egyneműek szexualitása zavart, a hetero erotikával telezsúfolt regények sem a kedvenceim. Csak azt mondom, hogy a regényben leírt szexjelenetek nem feltétlenül illeszkedtek bele ebbe a tündérmesébe. De nyilván minden írónak megvan a joga ahhoz, hogy eldöntse, milyen tartalommal tölti meg a lapokat. 

Összefoglalva, a Túl szép egy kissé túlidealizált történet, amiről a mai világban talán már nehéz elhinnünk, hogy létezik. A két főszereplő és a köztük lévő barátság-szerelem azonban élvezhetővé varázsolta ezt az olvasmányt. Külön plusz pont jár azért, mert a kapcsolatuk szépen lassan bontakozott ki, nem egyik pillanatról a másikra. Nem hinném, hogy újraolvasom a jövőben, de így is sikerült maradandó élményt nyújtania a számomra, hiszen a mai napig elgondolkodtat, amit igazán nagyra értékelek. Mindenképpen ajánlom azoknak, akik esetleg még nem olvasták Rácz-Stefán Tibor könyvét, és érdeklődnek az LMBT témájú sztorik iránt. Köszönöm a lehetőséget, és azt, hogy megismerkedhettem a munkásságoddal, Tibor.

A  történethez tartozó kiegészítő
novellához kattints a képre!

Steph Pfeiffer