Marie Lu - Az ifjú kiválasztottak

Marie Lu
Az ifjú kiválasztottak

Fülszöveg

Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk.

Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.

Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.

De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.

Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.

Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak.

Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti.

Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak.

Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll.

Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket!

De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak.

Véleményem

Szép napot minden kedves olvasónak! A mai nap egy nagy kedvencem legfrissebb megjelenéséről szeretnék írni nektek. Marie Lu a Legenda című trilógiájával teljesen lenyűgözött, ezért már izgatottan vártam a legújabb: The Young Elites néven futó sorozatát. Marie Lu pinterest oldalán már párszor végigpörgettem az írónő számára inspirációt nyújtó képeket, amíg várakoztam a magyar megjelenésre. A képek persze csak tovább csigáztak, ezért nagyon megörültem, amikor végre a kezemben tarthattam a saját példányomat. A kiadó előző év végére ígérte ezt a regényt, de szerencsénkre nem csúsztak vele túlságosan sokat. Most már csak abban bízok, hogy a folytatásokra sem kell majd egy évnél többet várnunk. Szóval amint megérkezett hozzám a könyv én (hatalmas elvárásokkal) bele is vetettem magam a történetbe.

A könyv elolvasása után elsőként az fogalmazódott meg bennem, hogy én a Legenda trilógia részeit jobban szerettem, viszont az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy Az ifjú kiválasztottak merőben más hangulatot és témát kapott. Ha elemezni akarnám, mondhatnám, hogy a szereplők egyedibb tónusúak, a cselekmény viszont helyenként vontatottabb a most megjelent könyvben. Valószínűleg nincs is okunk arra, hogy összehasonlítsuk a kettőt, mert tényleg teljesen más vonalon mozognak. Én inkább nevezném Az ifjú kiválasztottakat egy sötét, kalandos fantasy-nak, míg a Legendát egy igazi társadalmi téziseket felvető disztópiának. Személy szerint én a disztópiákat jobban kedvelem, lehet ezért is érzek úgy, ahogy a két sorozatot illetően.

http://adelinaxmouteru.tumblr.com/

A történet főszereplője Adelina Amouteru, egy malfetto lány, akit a birodalmon végigsöprő vérláz nem csupán sebekkel, de egy különleges képességgel is megáldotta: képzeteket tud az emberek fejébe ültetni. A reneszánsz Olaszországot idéző birodalom népességét megtépázó vérláz rengeteg ember halálát okozta, ám akadtak néhányan, akik túlélték a halálos kórt, és páran közülük nem csupán hegekkel gazdagodtak. Ők az Ifjú Kiválasztottak. A túlélő malfetto gyermekek a társadalom szégyenfoltjaként cseperedtek fel bujkálásra ítélve a malfettok ellen indított inkvizíció elől. A Tőr Társasága jelenti az egyetlen reményt a halálraítélt fiatalok számára. A titkos társaság tagjai mind különleges képességgel rendelkező malfettok, akik fontos céljuk beteljesítésén munkálkodnak. Amikor Adelina képessége megmutatkozik, elsődleges célponttá válik az inkvizíció számára, ám a társaság megmenti őt a máglyahaláltól.

Szerintem már az alaptörténeten is látszik, milyen sötét hangulat jellemzi ezt a regényt. Aki leányálmokról szeretne olvasni, az tegye le szépen ezt a könyvet, mert itt csak vérrel és kegyetlenséggel találkozhat. De tényleg. Nem tudhatod, melyik sarkon leselkedik rád a veszély, éppen a barátaid vagy ellenségeid keze által talál majd rád a halál. Az ifjú kiválasztottak egyik legizgalmasabb oldala a karakterek felépítése. Nincsenek klasszikus értelemben vett jó és rossz emberek, itt érdekek vannak, amikért a szereplők mindent megtesznek, legyen az éppen erkölcsileg vállalható vagy sem. És valljuk be, ez jellemzi leginkább az emberiséget: az érdekek és a haszon. Ettől kegyetlen igazán ez a könyv, egyetlen reménysugárként tündököl előttünk a Tőr Társaságának vezetője: a Kaszás, eredeti nevén Enzo.

A szerelem bár nem kap túl nagy hangsúlyt, azért megbújik a lapok között. Adelina és az egyik szereplő közt kibontakozó romantikus viszony színesíti, és egyben bonyolítja a cselekményt. A Legenda után meglepett, hogy ennyire keveset kaptunk férfi és nő közti kémiából, ám az írónő most más vizekre evezett. A szerelem helyett ezúttal valami még izgalmasabb került előtérbe és ez nem más, mint a testvéri szeretet. Nagyon tetszett, ahogy az írónő kibontotta Adelina és Violetta múltját és kapcsolatát, ahogy együtt felfedezik egymás rejtett szándékait. A két lány titkos szövetséget köt, hogy védelmezzék egymást zsarnok apjuk elnyomása ellen. Valószínűleg sokan preferálják a hős szerelmeseket a szövetséges testvérekkel szemben, de én örülök, hogy Marie Lu emellett döntött.

http://grishae.tumblr.com

A cselekményt két fontos szereplő szemszögéből követhetjük nyomon. Egyikük Adelina, a történet igazi főszereplője, aki egyáltalán nem az a pozitív karakter, akire az elején számítunk. Adelina megtört, a szívében ott lobog a sötétség és a bosszúvágy. A lány úgy érzi, őt mindenki csak kihasználja különleges képessége miatt, amiben nem is téved túl nagyot. Adelina erejével egyre erősödik benne a sötétség és az őt bántalmazók elpusztítása iránti vágy. Én nem szívesen tennék keresztbe neki, az már biztos. A másik fő szemszögünket a főellenségtől, Teren Santoro-tól – az inkvizíció vezetőjétől kaptuk. Teren egy érdekes, már-már szimpatikus karakter, akit nem vérszomj vagy hatalomvágy vezérel, hanem valami egészen más. Nem egy tipikus főgonosz és ezért képtelenség utálni őt.

A hangulatfestés, az alaptörténet, a karakterépítés csillagos ötös, viszont maga a cselekmény már egyértelműen gyengébb volt. A történet közepe lassú, kiszámítható és unalmas – vagyis számomra az volt. Inkább az eleje és a vége volt a sztorinak pörgős, a befejezés viszont irtó kemény volt. Ritkán olvasok mostanság ütős befejezéseket, hát most kifogtam egy zseniálisat. A történet vége lenyűgözően sokkoló volt. Úgy tettem le a könyvet, hogy már viszketett a tenyerem a folytatásért, mint általában a Marie Lu regények esetében. Remélem, mihamarabb megjelenik magyarul is a The Rose Society.

Összességében azt mondanám, hogy Az ifjú kiválasztottak remek választás számodra, ha szereted a sötét fantasy történeteket, ahol fekete-fehér karakterek helyett árnyalt személyiségek töltik meg a cselekményt. Marie Lu rajongóknak természetesen kötelező olvasmány. Bár nem voltam érte úgy oda, mint a Legenda trilógiáért, nem szeretném elvitatni ennek a regénynek a különlegességét. Abszolút elégedett voltam a könyvvel, nyugodt szívvel ajánlom olvasóimnak és ismerőseim. Remélem, minél többekhez fog eljutni ez a könyv.

Ella Fisher