Szirmay Ágnes
Titkok árnyékában
Fülszöveg
Emlékszel még, hogyan lett Viru
és Dé az Ész és szerelem című szappanopera szereplője? És arra, hogy ez mekkora
felfordulást okozott a barátságukban?
A folytatásban betekinthetsz a kulisszák mögé:
vajon milyen lehet, amikor az ország legnépszerűbb sorozatában szerepelsz?
Például néhány nap alatt fel kell nőnöd, hogy betartsd azokat az írott és
íratlan szabályokat, amelyeknek addig a létezéséről sem tudtál. Az is világos,
hogy színészként nem életed szerelmével csókolózol először. De azért azon te is
biztos meglepődnél, ha az a csók mégsem a kamerák előtt, hanem a színfalak
mögött csattanna el… Ám hamarosan kiderül, hogy Virunak bőven nem ez a furcsa
csók volt a legbonyolultabb helyzet az életében…
„Egy nagy szerelemnek vagyunk a tanúi, vagy
csak egy olyan fiú érkezett kedvenc sorozatunkba, aki minden virágra rárepül?
Az bizonyos, hogy mi, nézők, mindkét történet folytatását izgalommal várjuk,
azét is, amelyet a forgatókönyvírók írnak, és azét is, amelyet az élet…”
Véleményem
Szirmay Ágnes számomra a tavalyi év
felfedezettjévé vált a Szerelemre castingolva ifjúsági regényével. Sikerült
beszippantania a szappanoperák világát feldolgozó történetnek és már tűkön ülve
vártam a folytatást. Nos, azt kell mondjam, az írónő hozta a megszokott
szórakoztató és könnyed stílust, de valami mégis hiányzott nekem ebből a részből.
Ha még nem olvastad az első részt, de kíváncsi vagy rá, azt javaslom, ugord át
ezt a bejegyzést, és kattints ide a Szerelemre castingolva értékeléséhez. Most pedig
lássuk, mi lapul a Titkok árnyékában.
A történet pontosan ott folytatódik, ahol
az első rész zárult, a kulisszák mögött egy izgalmas csók után, ami Viru és
Bence közt csattant el. A két fiatal nem kevés bonyodalommal szembesül ebben a részben, ami próbára
teszi virágzó románcukat. Nem feledkezhetünk meg Kozák Déről sem, aki olyan
volumenű pálforduláson megy keresztül, hogy maga sem hitte el. Talán sejthettük,
hogy mit is akart mondani Virunak, és lám, úgy is lett. Az Ész és szerelem háza táján is akad miről
beszélni, ugyanis a szappanopera további szereplőit sem kerülte el a reflektorfény
ebben a kötetben sem. És persze továbbra is ott van Dzseni, Robi és Luca, akik
színesítik a palettát.
Forrás: Tilos az Á Könyvek |
Ahogy azt az első részről írt
értékelésemben is megjegyeztem, nagyon tetszik, hogy a regényben lévő fiktív
világ, az Ész és szerelem című
sorozat magára a regény cselekményre is hatással van. Ez ebben a kötetben sincs
másképp, sőt a kettő kölcsönhatása tovább mélyül. Még több betekintést nyerhetünk
a sorozat színészei közt lévő szövevényes kapcsolatokba, s ha még nem lenne
elég a bonyodalmakból, akkor jön a média és a sajtó, aminek nagyobb szerep jutott
ebben a kötetben. Nem egyszer rendesen felkavarja a regény állóvizét, ezzel
több fejtörést okozva a szereplőknek, mind a sorozaton belül, mind a magánéletükben.
Karakterek tekintetében, nagyra értékelem, hogy az elsőre sztereotipnak tűnő karaktereken tovább dolgozott az írónő. Gondolok itt Dzsenire, aki talán
nem szimpatikus, mégis árnyaltabb képet festett róla az írónő. Aztán ott
van Dé, akinek a családi hátterébe is betekintést nyerhetünk, megismerve jellemének háttérét. Azt mondjuk nem
mondanám, hogy teljesen ki vagyok békülve a karakterével, mert olykor ellentmondásosnak
éreztem.
Ilyenkor azonban megfogalmazódik bennem a
kérdés, hogy egy tizenéves fiú vagy lány mennyire kérhető számon az érzelmek
vagy döntések tekintetében. Valószínűleg erre az a válasz, hogy semennyire. Szirmay
Ágnes hiteles összképet mutat a célzott korosztályról, azonban olykor az volt
az érzésem, hogy ezennel kissé túlzásba esett. Viru olykor nagyon gyerekes elgondolásokra
alapozott dolgokat és néha már túlzásba vitte a drámát. Nem csoda, hogy annyi
félreértésbe keveredett, amik egy egyenes kérdéssel kikerülhetők lettek volna. Viszont
nyilván valamivel problémát kellett generálnia az írónőnek, hogy kitöltse a
könyvet jelenetekkel, azonban nem mindegyik sült el jól. Dé nagy vallomása sem
keltett akkora hatást, mint azt vártam volna. Nem éreztem az érzelmi súlyát
ennek a kialakult szerelmi háromszögnek. Továbbá Viru és Bence jelenteiből is
mintha elveszett volna a tűz, pedig az első részben abból jutott rendesen. E mellett pedig végig úgy éreztem, hogy vannak
felesleges részek, illetve túlírt jelenetek. Viru gondolataiban lenni igazi labirintus,
de tagadhatatlan, hogy többször magamra leltem benne. Anno én is mindent
túlgondoltam és túlkombináltam. Talán még most is.
Azt viszont mindenképpen ki szeretném emelni,
hogy az írónő rendkívüli humorral rendelkezik. Emlékszem, hogy nem egyszer
sírásig nevettem magam, annyira előttem volt egy-egy jelenet. Nagyon eltalálta azt a
hangot, amiről az ember teljesen el tudja képzelni, hogy így zajlik egy forgatás. Nevetéssel, káromkodással, parancsolgatással. Éppen ezért nagyon tetszettek a párbeszédek, amik megcsillogtatták Szirmay Ágnes tudását, hiszem egy tapasztalt dramaturgról van szó, aki tudja, mit csinál.
Szirmay Ágnes |
– Jól vagy? – kérdezte Bence, ebből nyilvánvaló
volt, hogy nem látszom olyannak, mint aki jól van.
– Jól – leheltem válaszul.
– Csak ne legyél annyira jól, Vivike, mikor
három perce mindenki rád vár! – kiabált a vezérlőből Gyuri bá, a kopasz
rendező.
– Mi a szent szart művelsz, Tibi fiam?! –
ordított le a vezérlőből Gyuri bá. – Mit fogdosod a kezét?! Azt hiszed róla,
hogy fiú, érted? A te szemedben pöcse van!
Összegezve azt mondanám, hogy a Titkok árnyékában hasonlóan szórakoztató, mint az első rész, bár személy szerint rám a Szerelemre castingolva nagyobb hatással volt és jobban a bűvkörébe csábított. Az viszont tény, hogy ez a kötet is úgy ért véget, hogy bizsereg a tenyér a folytatásért. Ha tetszett az első kötet, nem kérdés, hogy olvasnod kell ezt a részt is. Talán kevesebb izgalmat tartogat, de ha kikapcsolódásra és egy kis szappanoperára vágysz, akkor tuti befutó. Remélem minél hamarabb kezünkben foghatjuk a sorozat harmadik részét! Nagyon szépen köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
Összegezve azt mondanám, hogy a Titkok árnyékában hasonlóan szórakoztató, mint az első rész, bár személy szerint rám a Szerelemre castingolva nagyobb hatással volt és jobban a bűvkörébe csábított. Az viszont tény, hogy ez a kötet is úgy ért véget, hogy bizsereg a tenyér a folytatásért. Ha tetszett az első kötet, nem kérdés, hogy olvasnod kell ezt a részt is. Talán kevesebb izgalmat tartogat, de ha kikapcsolódásra és egy kis szappanoperára vágysz, akkor tuti befutó. Remélem minél hamarabb kezünkben foghatjuk a sorozat harmadik részét! Nagyon szépen köszönöm a kiadónak a recenziós példányt!
Olvassátok el az írónővel készült interjút a pagony.hu oldalán ITT!
Steph Pfeiffer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése