Marie Lu - Legenda

Marie Lu

Legenda

Fülszöveg
A ​​hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

Véleményem

Mikor elolvastam a kötet hátoldalán feltűntetett idézetet, mely szerint ez a történet a Robin Hood, Orwell: 1984 és a Rómeó és Júlia keveréke, nagyon izgatott lettem. Egyrészt nem tudtam elképzelni, hogyan lehet közös nevezőre hozni ezen alkotásokat, másrészt tetszett, hogy ennyire szerteágazó műfajokat gyúrt össze az Írónő. A regényt amúgy az egyik kedves barátnőm ajánlotta, ezért a szokásosnál is nagyobb érdeklődéssel fordultam a könyvhöz. Kíváncsi voltam, hogyan vizsgázik nálam az a könyv, ami neki ennyire tetszett.

Mi lett az eredmény?

Atyaúram, Isten! Ez a történet fantasztikus! Hihetetlen élményt jelentett számomra ennek a könyvnek az elolvasása. Végig izgultam a történetet, a váltott szemszög lehetőséget biztosított, hogy mind a két szereplő életét közelebbről megismerjem. A storyline nagyon szövevényes volt, egyáltalán nem kiszámítható, mert váratlan és jól felépített rejtélyek húzódtak meg a háttérben. Úgy gondolom idén ez volt az egyik legkiemelkedőbb alkotás, amihez szerencsém volt. Köszönöm szépen Marie Lu-nak és a Könyvmolyképző kiadó gondozásának. Remek munka!

Az alaptörténetet a fülszöveg kimerítően ismerteti, ennél többet én sem szeretnék elárulni nektek. Láthatjátok, hogy már a történet alapszituációja nagyon feszült, főszereplőink egymás ellenségei, nem csupán kasztjuk miatt, hanem személyes okokból kifolyólag is. Teljesen megértem June indíttatását, amikor bosszúból Day halálára esküszik. Meglehet, én is takarót akarnék készíteni abból, aki az egyik közeli szerettem haláláért felelős. [Rettegjetek merénylők!] Ennek ellenére Day tettét sem tudom teljes mértékben elítélni, hiszen az ő szemszögéből nézve, ő csak a saját életét védte, amikor eldobta azt a bizonyos kést a katonabáty megsebzése céljából. Igazából a történet elejétől a végéig konfliktusban álltam önmagammal, amiért nem tudtam állást foglalni egyik főszereplő mellett sem. Szóval részben skizofrén élményként könyveltem el ezt a könyvet. Félre ne értsétek, ez az ingázás csak emelte az egész kidolgozás fényét.

Day karaktere teljesen hiteles: logikusan gondolkodik, érzelmi megnyilvánulásai reálisak és illenek hozzá. Ám June még nála is érdekesebb! Sokkal inkább gondolati síkon erős, kevés érzelmi monológot kapunk tőle. Ennek ellenére a bátyja révén megélt gyásza gyönyörűen ki van fejtve, June-nal együtt szenvedtem a báty iránt érzett hiányban, miközben nem is igazán ismerhettem meg Metias személyiségét. Tetszett, hogy inkább racionális, földhözragadt a kis főszereplő hölgyünk, nem az érzelmei vezérlik, ahogyan ezt már megannyi könyvben láttuk. Nem! Ő ennél sokkal hidegebb fejű. Kicsit ijesztő ezzel együtt. Állandóan analizálja környezetét, volt egy kis Sherlock Holmes beütése a kiscsajnak. Szóval kimondottan szerettem az ő fejében lenni, látni a furfangos gondolatait, nyomozási stratégiáját.

Meglehet, hogy részben a lány személyisége miatt, de a szereplők közt kialakuló románc kissé gyenge volt. Nem éreztem egy percig sem, hogy a szereplők igazán oda vannak egymásért. Nem hatolt a bőröm alá a szerelem érzése, ezért talán a Robin Hood, Orwell, Rómeó és Júlia hármasból az utolsó számít a legkevésbé megélhetőnek a történetben. De hogyha már szidok, dicsérjek is! A cselekmény fenomenális volt, egyetlen másodikpercig sem unatkoztam. Mindig miután letettem a könyvet, arra vártam, hogy folytathassam ott, ahol abbahagytam. Olvastam pár értékelésben, hogy szerintük voltak klisék a regényben - én ezt a részemről csak cáfolni tudom. Ez a könyv roppant egyedi, a disztópia egésze ötletesen van felépítve, bár még nem ismerünk minden részletet, ez bennem nem keltett semmilyen hiányérzetet. Egyszerűen olyan erősre sikeredett a cselekmény, hogy nem tudott zavarni a körítés.

Az Írónő

Az a gyanúm, hogy Marie Lu-nak szánt szándéka volt megtornáztatni a pulzusomat! Hát bevált, és nagyon jól esett… Abszolút kedvenc lett ez a regény a részemről! Remélem, a trilógia többi része sem fog csalódást okozni a számomra. 

Ella Fisher