Cassia Leo
Fekete Doboz
Fülszöveg
Magával
ragadó történet, tele titkokkal, rejtélyekkel és meglepő fordulatokkal.
Főszereplői megállíthatatlanul sodródnak egymás felé:
Egy
19 éves lány, aki meghalni indul Los Angelesbe, mert úgy érzi, képtelen tovább
megbirkózni a betegségével és a múlt tragikus árnyaival. A családja semmit nem
sejt a tervéről.
Egy
21 éves fiú, aki sötét titkokat rejteget. A lelkét nyomasztó terhek mégis
szelíddé, szeretettel telivé tették. Keserű gondolatait csodálatos dalokban
fogalmazza meg.
A
Fekete doboz, amely nemcsak egy különleges dal, hanem egy könyv címe is.
Ráadásul tényleg létezik egy fekete doboz, de senki nem tudja, mi van benne, és
hol van a kulcs, amelyik nyitja.
Bár
nem sejtik, ők hárman nem először találkoznak, de most a sorsuk elkerülhetetlenül,
véglegesen összefonódik. Újabb és újabb titkokra derül fény, s a múlt rejtélyei
lassan átadják a helyüket az elfogadásnak, a megértésnek… és végül talán a
szerelemnek.
|
Véleményem
A regény mindössze ezt a pár napot öleli
fel. A helyszín egyetlen hotelszoba. Két fontos szereplőnk van, a többiek csak
körítést jelentenek az amúgy kisebb volumenű cselekmény mellé. Ez a könyv tehát
elég minimalista sok szempontból, nem a cselekményével szeretne a bőrünk alá
kúszni, hanem a lelki mélységekkel, amibe főszereplői zuhannak. Mikki drogoktól
és „éles tárgyak használatától” függ. 📎🔪 Bipoláris és súlyos függő amióta megtörtént az a bizonyos tragédia az életében.
Úgy gondolom, Cassia Leo nagyon komoly témához nyúlt, ám szerencsére sikerült
neki jól megfogni a jelenséget. Bár a szereplők élete nem mentes mentális
betegségektől, az Írónőnek nem célja agyonnyomni olvasóját. Vannak részek, ahol
elakad az olvasó lélegzete, mégsem éreztem, hogy a könyv meg akarna fojtani. Cassia
Leo a figyelmemet szerette volna felhívni. És sikerült is neki. 😌
Nagyon izgalmasnak találtam a könyv a könyvben ötletet: miszerint Cassia Leo Fekete doboz című könyvében van egy rejtélyes regény, aminek a címe Fekete doboz. Sőt mi több, létezik egy fekete doboz (tárgy formájában), ami kulcsra van zárva és további titkokat rejt. Rejtélyekből láthatóan nincs hiány, ez segített abban, hogy végig fenn tartsa a figyelmet Leo kisasszony. Emellett fontos megemlítenem, hogy meglepő módon a magyar borító sokkal jobbra sikerült, mint a külföldi. Sokkal inkább visszaadja a hangulatot, és hajaz a regényben megemlített könyv megjelenésére is. Örülök, hogy a WOW kiadó új borítót álmodott meg ehhez a történethez. Köszönöm, WOW kiadó! ♥
Mikki
Gladstone problémákkal küzd. Eddigi öngyilkossági kísérletei
sikertelenek voltak, ő mégsem adja fel. Megírja búcsúlevelét, majd elindul Los
Angelesbe az otthonát hátrahagyva. Crush
Slayer életében nem sok boldogság van, csupán a zene ad neki reményt már
évek óta. A két főszereplő egy repülőtéren találkozik, ahol a járatukat a zord
időjárási viszonyok miatt más napra csúsztatják. A két fiatal megismerkedése
sorsszerű. Bár ők még az elején nem tudják, de összeköti őket egy tragédia a
múltjukban. Ezután Mikki és Crush
együtt töltenek pár napot egy hotelszobában, ahol rejtélyek és emlékek
feltárása vár rájuk.
A történetet két főszereplőnk
szemszögéből követhetjük végig. Sok pluszt kaptam mind Mikki, mind Crush
oldaláról, szóval úgy gondolom, jól döntött az Írónő, amikor szétszedte a
történetet két szemszögre. Ahogyan említettem már, nincs nagy ívű cselekményünk.
Ehelyett rejtélyeket, emlékeket, párbeszédeket kapunk, amik megteremtik azt a
sötét hangulatot, amit valahol el is várunk egy ilyen regénytől. Még nem olvastam
ehhez fogható történetet, szóval nagy köszönet érte az Írónőnek, hogy egy ilyen
érzékeny témát választott. Mindig is érdekelt a pszichológia, meglehet ezért
nyerte el ennyire a tetszésemet ez a szereplőgárda, azonban aki viszolyog az
öngyilkos jelöltektől – sok ilyen emberrel találkoztam már – annak nem biztos,
hogy nagy élményt fog nyújtani a történet. Valószínűleg egyszerűen szánalmasnak
fogja tartani főszereplőinket.
Cassia Leo írásmódja nagyon kellemes, művészi hangvételű
volt. Szerettem olvasni ezt a történetet, bár nem sikerült lebilincselnie, hiszen a
cselekménye viszonylag lapos volt, a nyelvezet és a pszichológiai háttér elegendő színt vitt a regénybe. Tehát egy abszolút pozitív élményként
könyveltem el a Fekete dobozt. Kedvenc szereplőim a történet két főszereplője lett: Mikki és Crush
egyformán közel kerültek hozzám. 😏
saját szerkesztés |
Nagyon izgalmasnak találtam a könyv a könyvben ötletet: miszerint Cassia Leo Fekete doboz című könyvében van egy rejtélyes regény, aminek a címe Fekete doboz. Sőt mi több, létezik egy fekete doboz (tárgy formájában), ami kulcsra van zárva és további titkokat rejt. Rejtélyekből láthatóan nincs hiány, ez segített abban, hogy végig fenn tartsa a figyelmet Leo kisasszony. Emellett fontos megemlítenem, hogy meglepő módon a magyar borító sokkal jobbra sikerült, mint a külföldi. Sokkal inkább visszaadja a hangulatot, és hajaz a regényben megemlített könyv megjelenésére is. Örülök, hogy a WOW kiadó új borítót álmodott meg ehhez a történethez. Köszönöm, WOW kiadó! ♥
Egyetlen pici észrevételem volt, ami talán
hiányosságként róható fel: ez pedig az, hogy Mikki meglehetősen jól bírta
drogok nélkül ahhoz képest, hogy elvileg drogfüggőségben szenved. Lehet, hogy
én nem értettem meg ezt a vonalat rendesen, de számomra úgy tűnt, hogy Mikki
egyik pillanatról a másikra képes leszokni az anyagról, miközben a kínok kínját
kellene megélnie pszichikailag, s akár fizikailag is egyaránt – a használt
szertől függően. Szóval, hogyha erre bárkinek van magyarázata, akkor szívesen
fogadom a válaszokat. Nekem ez az elem kevésbé tűnt reálisnak, ám ettől
eltekintve a depresszió vonatkozásában a szerző kimondottan hitelesen írt. Én
elhittem a regény minden sorát.
Őszintén szólva a regénytől tragikusabb
végkifejletet vártam. Az utolsó ötven oldal bár izgalmas volt, nem hozta el azt
a katarzist számomra, ami teljes egésszé varázsolta volna a sztorit. Persze
ízlések és pofonok, így nekem ez egy kicsit kevés volt. A végén kapott izgalmak
nem tudtak kárpótolni az első kétharmad eseménytelenségéért. Tehát
összességében ez egy izgalmas regény volt, de mégis hiányzott belőle az a
bizonyos plusz, amitől jellegzetes lehetett volna számomra. 😐
Ella Fisher
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése