Baráth Viktória - Első tánc

Baráth Viktória

Első tánc

Fülszöveg Meddig ​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért? Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg. Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján? Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért? Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. Egy történet szívvel-lélekkel.

Véleményem

Baráth Viktória nagyon szimpatikus számomra a képei és a kommentjei alapján. Első könyve, az Első tánc nagyon szép eredményt ért el a moly.hu ranking rendszerében, sok általam figyelt moly értékelte öt csillagra az említett regényét, ami nagy marketinget adott ennek a könyvnek. Tehát engem iszonyatosan érdekelt, hogy mi áll az óriásira fújt tarkabarka lufi mögött. Bár a borító nem keltette fel az érdeklődésemet, szerettem volna részesülni az „Első tánc” élményben, amiről már annyit olvastam. Ezért amikor megláttam, hogy a könyvtárunkban van belőle egy példány, egyből lecsaptam rá! Sikerkönyv kategóriába volt besorolva, ami csak még jobban meghozta a kedvemet. Ez az! Kezdjünk bele!

Elöljáróban szeretnék szólni, hogy ez a kritika alapvetően negatív hangvételű lesz, szóval ha éppenséggel az egyik kedvenc könyvedről van szó, meglehet nem érdemes folytatnod az olvasást, mert nem szeretném megbántani az érzéseidet. Elsősorban arról szeretnék írni, hogy én hogyan éltem meg ezt a könyvet, milyen hatással volt rám, egyáltalán nem gondolom, hogy amiket írni fogok objektívek (amúgy: igazából az objektivitás az irodalom területén nem is igazán létezik). Köszönöm szépen, ha megértetek ezzel kapcsolatban.

Hogyha én az a könyv-félbehagyós típus lennék, akkor ez a kritika most nem létezne – sokak örömére valószínűleg. Úgy tűnik, ez a könyv nem nekem íródott, mert nem tudott elszórakoztatni, sőt.  Rengeteg ponton szerettem volna abbahagyni ezt a regényt, mert egyszerűen kiborított… nagyon. A végére már csak nevettem a fordulatokon, amik igazából aggasztók voltak. Szóval, ha most megkérdeznétek, hogy mi volt a problémám ezzel a regénnyel, valószínűleg azt mondanám, hogy minden. A szereplők közül egyetlen egyet nem tudnék említeni, akivel szimpatizáltam (természetesen a két főszereplőnk: Zoey és Owen verte a mezőnyt antipátia szintjén). Az írói stílus számomra túl egyszerűre sikeredett. Egyetlen sorát nem tudtam művészi megnyilvánulásként megélni. És ez szomorú magyar regényről lévén szó. 😥 Ilyen nívón megírni egy történetet nem hinném, hogy egy átlagembernek kihívást jelentene. Akkor mégis mivel emelkedik ki ez a regény? Nem tudom. A történet pörgős, néhol már kimondottan rohan, amitől nehezen követhető az amúgy érdektelen cselekmény. Bár vannak ígéretes jelenetek (ahol tényleg izgultam, hogy mi fog történni), a történet túlnyomó része piálásból és szexből áll, amire hamar rá lehet unni egy négyszáz oldalas könyvnél. A regény nem tudott rávenni, hogy érdekeljen Zoey élete. Bezzeg hatalmas Párizs rajongó vagyok, de még a regény kezdetén leírt utazás sem tudott lázba hozni. A musical színészet úgyszintén érdekel és vonz, sok musicalt volt szerencsém megnézni az Operettszínházban, ám ebből semmit sem kaptam. Csakis Zoey zavaros gondolkodása és élete állt a középpontban, ami messze állt a szórakoztató kategóriától. Egy átlagos, lezüllött tinédzsert kaptam a maga gyerekes gondolkodásával. Ez engem nem tudott lenyűgözni. Sőt, inkább irritált.

saját szerkesztés

Mivel említettem, hogy kimondottan sok problémám volt a regénnyel, arra gondoltam, hogy felsorolásba szedek pár gyöngyszemet, amik úgy gondolom, tükrözik a regény szellemiségét. Tehát, ha ezek nem zavarnak Téged, ez a te könyved is lehet akár. A felsorolás tartalmazhat kisebb spoilereket! L

•   A szereplők csupán pár napot töltenek együtt Párizsban, mégis olyan mély érzésekről adnak tanúbizonyságot dialógusaikban, amik teljes mértékben irreálisak. Owen pár perc alatt belelát Zoey lelkének legmélyébe, és motivációs klisékkel próbálja magához vonzani a lányt. 🙈
•     Owen a kezdetektől unalmas, mígnem átfordul negatív karakterbe. Az első oldaltól kezdve nem tudott szimpátiát felépíteni bennem, ezért úgy gondolom, én már az elején éreztem, hogy valami nincsen rendben vele… Jó pont nekem!
•       A tanár-diák viszony teljesen működőképes, semmilyen komplikáció nem származik belőle. Sőt, az igazgató oldaláról támogatott. Ez valami vicc?
•     Zoey naiv (kissé buta), döntésképtelen és iszákos. Nem egy olyan főszereplő, akire felnézhetünk. Semmilyen szempontból. Bár fejlődik a regény folyamán, annyira minimális előrelépést tesz, ami nem is igazán szembetűnő. 😞
•     Hatalmas korkülönbségek a kapcsolatokon belül. Én ezért a témáért nem rajongok, szóval engem még ez is nyomasztott.
•      A cselekmény: Párizs, ivás, szex, ivás, szex, ivás, szex, sírás, ivás, sírás, ivás, szex, sírás, szex, sírás, ivás. Ciklikusság feleslegesen, több rész is kihagyható lenne.
•   Nincsenek leírások, nem kapunk képet a környezetről, csupán Owen áll a középpontban és a párbeszédek, amik a szereplők hibáiból adódóan bugyuták.
•      Idézet: „Persze ott van XY [adott szereplő felesége], de ha pont vele van probléma, akkor azt nem beszélheti meg vele.” – Tádáám, Zoey gondolkodása. Szerintem, hogyha egy párkapcsolaton belül probléma van, akkor azt elsősorban a másikkal kell megbeszélni, nem pedig külső személlyel. A külső személy tanácsa sokszor inkább félrevezeti a tanácsra szorulót… - Rengeteg ehhez hasonló gondolat fogalmazódik meg Zoey fejében. Ezért számomra lehetetlen volt azonosulni vele. Nem lennénk barátnők, de azt hiszem ez mindenkinek előnyös.

Mindent összevetve nekem ez a regény egy rossz élmény volt. Nagyon örülök, hogy nem adtam ki pénzt ezért az élményért. Tudom jól, hogy nem fogok egyetértő kommentekkel találkozni a véleményem alatt, viszont nem szerettem volna meghazudtolni magam. Amikor elindítottam ezt a blogot, megígértem magamnak és a leendő olvasóimnak, hogy őszinte véleményt fogok írni mindenről, amit csak olvasok idén. Szóval ezt most muszáj volt megírnom. Remélem, senkinek nem okoztam ezzel kellemetlen perceket. 😊

Köszönöm, hogy elolvastad a review-m. 💖

Ella Fisher