P. C. Harris - Árnyoldal

P. C. Harris
Árnyoldal

Fülszöveg Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől? P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Véleményem

Elsősorban szeretném megjegyezni, hogy ezt a regényt a kedves szerzőtől kaptam recenziós példányként, amit ezúton is szeretnék megköszönni Neki. Nagyon megtisztelő számomra, hogy egy kezdő Írónő a véleményemre kíváncsi, ad a szavamra, megbízik a véleményemben a blogon olvasottak alapján. El se tudnék képzelni ennél kellemesebb visszajelzést. Köszönöm szépen! 😊

Elsőként azt kellett tudomásul vennem, hogy az Árnyoldal egy részben erotikus, részben bűnügyi regény. A bűnüggyel még barátságban is állok, viszont az erotikával már hadilábon. Tudom jól, hogy sokan rajonganak ezért a kategóriáért is, ezért alapvetően nem szeretném az erotikus részeket kivesézni, hiszen számomra azok technikai okok miatt értékelhetetlenek, az ízlésemen kívül esnek, ezért nem tudok objektíven hozzáállni. Csupán annyit mondhatok, hogy az erotikus könyvek kedvelőinek ez egy gyöngyszem lesz, mert a regényben rengeteg erotikus rész szerepel, bőségesen kifejtve, mindez vegyítve több izgalmas vonallal, akárcsak a bűnügy. Ez a stíluskombináció nagyban feldobta a cselekményt, egy sokkal izgalmasabb végeredmény született, mint a tisztán erotikus könyvek esetén szokott. WARNING: Az erotikát nem kedvelők azonban távolról kerüljék el ezt a regényt, mert ki fogja borítani őket.

Több olyan pontja volt a regénynek, ahol imádtam a cselekményt. Rachelle élete nem merült ki az alkoholizálásban és a pasik űzésében. Hobbiként festett, hogy kiadhassa magából az érzelmeit, futott, hogy levezesse a mindennapi stresszt, illetve barátnője ösztönzésére meglátogatott pár zumba órát is. Főszereplőnk a regény első felében tudatos, értelmesen gondolkodik, izgalmas és aktív karakter. Mozgalmas életébe jó volt bepillantást nyerni, sokszor azon kaptam magam, hogy jó kedvre derített Rachelle és az ő kis pörgős élete. A szerelmi szál Daviddel egy erotikus regényről lévén szó elég lassan alakult ki az én nagy örömömre. Az első szexuális jelenet csupán a kétszázadik oldal környékén történik meg. Az első kétszáz oldal alatt a szereplők közt egyértelműen működik a kémia, bensőséges párbeszédek is lefutnak közöttük adott szituációkban és olyan szexkezdeményezések, amik kudarcba fulladnak. David-nek, a hódítónak a kudarccal kell farkasszemet néznie: nem sikerül egyetlen pillantásával lehámoznia Rachelle bugyiját, ami szerintem kimondottan jót tett a köztük lévő bimbózó kapcsolatnak, mert ezáltal David érdeklődése sem lankadt le az első hét után... Jó volt látni Őt zsörtölődni. 😏

Rachelle legjobb barátnője: Amy egészen átlagos és viszonylag kevés szerepet kap, ezzel ellentétben Shane és a rendőrjelölt Brian már sokkal izgalmasabb karakterek. Hozzájuk mérten David úgyszintén az az átlagos férfi, akit erotikus regényekben szeretnek kreálni az írók. David egy nőcsábász, aki miután sikerült a lány bugyijába jutnia, már fel is húzza a nyúlcipőt. A múltbéli tragédiák miatt megkeményedett férfi csak kihasználja a gyengébbik nemet, és a külső adottságait. Főszereplőink közül Rachelle az, aki közelebb került a szívemhez, aminek oka lehet az is, hogy sokkal nagyobb szeletet kapott a regényből, mint David. Ugyebár az Árnyoldal két szemszögből íródott, azonban David részei elenyészők voltak a lányhoz mérten. Úgy gondolom, sokkal bátrabban hozzá lehetett volna nyúlni David szemszögéhez. Több kellett volna belőle, hogy megismerjük a gondolkodását, és hogy tisztázódjon mitől lett Rachelle több egy egyszerű prédánál. Ez a kérdés nekem még a regény végén is ott lebegett a levegőben.

A bál után, ahogy a főszereplők közelebbi viszonyba kerültek, szép lassan felültünk az erotika vonatra. Sosem értettem az erotikus regényekben, miért ábrázolják a kapcsolatot tisztán testi alapúnak, és ezzel egyidejűleg kielégítőnek. Szerintem az a kapcsolat, ami kimerül a testi érintkezésben, inkább kölcsönös kizsákmányolás, de erről hosszan folytathatnánk vitákat. Erotikus regényről lévén szó, jól tudtam mire vállalkoztam, ezért nem is szeretném tovább boncolgatni ezeket a részeket, egyszerűen csak megjegyzem, hogy számomra ezek a repetitív érintkezések unalmassá tették a történet középső részét. Ezzel ellentétben az erotika rajongói nagy valószínűséggel imádni fogják ezeket a jeleneteket. 😌 

Az erotika bőszen robogott egészen a konfliktus pontjáig, amikor is eljutottunk az egyik legérthetetlenebb elemhez [spoiler!]: a fogamzásgátló ördögi furmányához. A furmány kulcsa: a pirulát szedni is kell ahhoz, hogy hasson. – Pro tipp kezdőknek. Értem, hogy valahogyan konfliktust kellett csempészni a regénybe, ami megjegyzem elég sablonos módon történt, de ez a fogamzásgátló által kitalált csavar nagyon erőltetett lett. Rachelle agyát egyértelműen kiklopfolta a sok szex, ez a belső monológokon is érződött, de hogy megfeledkezzen a pirulák szedéséről… no comment. 😐 [spoiler vége!] Nehol olyan érzésem volt a regénnyel kapcsolatban, hogy erősen ingadozik a sablonok és az egyedi ötletek között. Hogyha a későbbiekben az Írónő szűkebben méri majd a sablonokat, egészen pazar regényeket várhatunk még Tőle.

A regény vége felé előtérbe került a bűnügyi szál 🙆, ami sajnálatos módon sokkal kisebb szerepet kapott a regény teljes cselekményében, mint azt előzetesen reméltem. Viszont arra bőven elegendő volt, hogy egy hihetetlenül izgalmas zárást adjon a regénynek. Úgy gondolom, hogyha többet kaptunk volna David szemszögéből, Ő többet is adagolhatott volna a drogkereskedelemből és a gyilkosságokból, illetve a saját kis nyomozásának eredményeiről, amik nagyrészt eltűntek az éterben. Olyan kár… Viszont ahogyan már említettem az utolsó száz oldal visszahozta a regényt a hullámvölgyből számomra, olyan befejezést kaptam, amivel maximálisan meg voltam elégedve. Együtt nevettem és sírtam Rachelle-el, aki rengeteg mindent megélt a regény folyamán, ám mindettől erősebb és jobb ember lett. Sokkal emlékezetesebb karakter, mint David.

Örülök, hogy az írónő próbálta keverni a YA, bűnügy, romantika, erotika kategóriákat, úgy gondolom, így valami egyedit sikerült alkotnia, amit remélhetőleg még sokan el fognak olvasni. Nagyon ígéretes regényt kaptam P. C. Harristől, kívánok neki még sok sikerélményt és több tucat megírt regényt. Ha esetleg a jövőben megjelenik olyan regénye, ami elszakad az erotikától, rám számíthat. Szívesen olvasnék még Tőle a későbbiekben is. 💖

Ella Fisher