Colleen Hoover - Velünk véget ér

Colleen Hoover

Velünk véget ér

Fülszöveg

Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret.

Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen.

Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot.

Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített.

Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni.

Add át magad a reménynek!

Véleményem

Sziasztok, drágáim! Itt Ella, személyesen. Engedjétek meg, hogy ejtsünk pár szót Colleen Hoover egyik legújabb kötetéről, ami a Velünk véget ér névre hallgat. A regény jelenleg 97%-os értékeléssel virít a moly.hu közösségi oldalon, ami már magában egy csodálatraméltó eredmény. Valljuk be, kevés történetnek sikerül elérnie ezt a számot. Mit tud vajon Colleen nagysikerű könyve, hogy az olvasóközönség egyöntetűen fejet hajt előtte és szóvirágokban fogalmaz róla? Ahogyan már a blog követői tudhatják, én hatalmas CoHo rajongó vagyok, tehát sejthetitek, hogy az elsők között rendeltem elő és kaparintottam meg ezt a történetet. Már az olvasás előtt rengetem pozitív véleménybe botlottam, ami csak még inkább felcsigázott a történettel kapcsolatban. Lássuk, mit rejt a rózsaszín papírba bújtatott belső.

A Velünk véget ér három főszereplővel zsonglőrködik: közülük a női főszereplő neve Lily Bloom, akinek a szemszögéből végigkísérhetjük a történéseket. Lily egy határozott nő, aki egyedi ötleteit sikeresen kamatoztatja újonnan nyitott virágüzletében. A nő olyan előítéletekkel rendelkezik, amelyek számunkra sem idegenek. A történet egyik fő szándéka a sztereotípiák és az előítéletek lehámozása az olvasóról és Lily-ről, aki a cselekmény folyamán sokat formálódik és fejlődik. A lány párjaként bukkan fel Rlye Kincaid, az ifjú idegsebész, aki még rezidensi időszakát tölti, amikor megismerkedik a merész lánnyal. A fiatalok hamar egymásra hangolódnak, ám kapcsolatuk a későbbiekben korántsem bizonyul olyan rózsaszínnek, mint a regény borítója. Emellett az olvasó naplóbejegyzéseken keresztül megismerkedhet Atlas Corrigan-nel, a hányattatott sorsú férfival, aki Lily múltjának egy jelentős alakja, és akinek felbukkanása felborítja a látszólagos harmóniát.

A történet már a kezdetektől beszippantott, úgy pörögtek az oldalak az ujjaim között, hogy észre sem vettem, máris a századik oldalon jártam. Colleen Hoover gyönyörű környezetet festett cselekménye mögé, a hangulatos jelenetek különleges atmoszférát kölcsönöztek a sztorinak. Lily éppen a virágboltja megnyitásán ügyködik, amikor szupernóvaként robban be Ryle nővére, Allysa, hogy segítse főszereplőnket a munkálatokban. Innentől persze egyenes út vezet Ryle-hoz, tudjátok, az idegsebészhez. Allysa egy jó kedélyű hölgy, aki Lily legjobb barátjaként funkcionál a regény folyamán igen sikeresen. A nővér egyszerre lelkes, segítőkész, okos, együttérző és emberi. Mindenkinek kellene egy Allysa az életébe, komolyan! Ez a nő végig olyan támogatást nyújtott főszereplőnknek, hogy nem egyszer megirigyelhettük Lily helyzetét érte.

"Rossz emberek nem léteznek.
Mindannyian egyszerűen emberek vagyunk, akik néha rossz dolgokat tesznek."

A cselekmény eleje nagyon pörgős, a lány múltját bemutató naplóbejegyzések zseniálisak. A regény első felében teljesen elégedett voltam, Colleen Hoover maximálisan lekötötte a figyelmemet, miközben kiragadott a valóságomból és egy izgalmasabb és színesebb világba kalauzolt. Ám a történet második felében kezdtem úgy érezni, hogy a talaj kezd kicsúszni a lábam alól. Hirtelen vágások következtek, olyan időbeli ugrásokkal, amik lehetetlenné tették, hogy szinkronban maradjak a szereplőinkkel és az érzelmeikkel. Kezdtem úgy érezni, hogy egy kicsit túlpörgött az írónő agya, ami ennek köszönhetően minden fejezetben megpróbált valami eget rengető fordulattal előállni, hogy izgalomban tartsa az olvasót. És ezzel sikerült a ló túloldalára átesni: kizökkentem a történetből, elvesztettem az érdeklődésemet és a rajongásomat a szereplők iránt. A kevesebb néha több.

Saját szerkesztés

Az írónő nagy fába vágta ezúttal a fejszéjét, mert két nagyobb horderejű témával is foglalkozik története során: ezek közül egyik a hajléktalanság, másik a családon belüli erőszak. Számomra az első totálisan célba talált, megsebzett és elgondolkodtatott, míg a másik csak a felszínt karcolgatta, nem érte el az ingerküszöbömet. Több olyan bejegyzést olvastam, hogy a történet végén a kedves olvasók nedves szemekkel hajtották le a könyv fedőlapját. Nos, én nagyon érzékeny személy vagyok, ezért amin csak lehetséges, könnyekben török ki és zokogok. Engem lepett meg a leginkább, hogy ezúttal egy könnycseppet sem tudtam hullajtani szereplőinkért. Meglehet Lily racionális érvelése tette, de én nem éreztem szomorúnak ezt a befejezést. Persze átéreztem a szerző megjegyzését a könyv végén - mert ilyet is kapunk: egy kissebb vallomást az írónőtől - nem éreztem okot a sírásra. Kellett volna? Lehet átvette az uralmat felettem a kegyetlen énem. Kihalt belőlem az empátia? Mi történt velem?

Összességében azt mondanám, hogy ez egy izgalmas regény, ami mindenképpen megér egy misét. A felvetett társadalmi témák nagyon fontosak, a szereplők érdekesek és jól kidolgozottak, viszont nem szabad abba a hibába esni, hogy egy tökéletes regényt várunk, mert ez egyáltalán nem az. Vannak gyengébb oldalai ennek a könyvnek, de kárpótol minket ezekért az írónő az általa felépített világ hangulatával és a könyv végére kristályosodó tanulsággal. Egy kicsit csalódtam, ám maradok örök híved, Colleen.

Ella Fisher