Jessica Park - Celeste bolondulásig

Jessica Park

Celeste bolondulásig

Fülszöveg A ​​végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől. De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj. Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét. Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Véleményem

Celeste már Jessica Park Szeretni bolondulásig című regényében is egy nagyon érdekes karakter volt. Az első részben Celeste egy általános iskolás kislány, aki nem szokványos módon próbálja feldolgozni bátyja halálát, és akinek Julie segít megszabadulni a bátyja szerepébe bújtatott kartonbábútól, Fotó Flinntől, ezzel véget vetve beteges túlélési stratégiájának. Azóta azonban már több év telt el. Celeste jelenleg egy tizennyolc éves, végzős gimnazista, akinek a lába előtt hever a legnevesebb egyetemek invitáló levele. Intellektusa lenyűgöző. Egyetlen pici bökkenő van csupán, a lány szociálisan visszamaradott. Nincsenek barátai és nem tudja kezelni a társasági helyzeteket, ezért idegenkedik mindennemű közösségi programtól. Otthon azt hazudja szüleinek, hogy az iskolában minden rendben van, a barátai kedvesek hozzá. Ám amikor Celeste ráébred, hogy az egyetemen nem fogja tudni megkerülni a társasági élet kialakítását – hiszen nem szeretne magányosan kuporogni évekig kollégiumi szobájában a tankönyvei kizárólagos társaságában – testvére és szülei hiányában – megpróbál áttörni jelenlegi izolációján.

Celeste új dolgokat próbál ki, olyan élményeket, amiket azelőtt sosem tett volna. Elkíséri édesanyját jógázni, meglátogat egy bio-kávézót, jelentkezik egy deszkás-punk zenekar énekesi pozíciójára. A kísérletek mind érdekesek, Celeste fejében lenni a regény első felében nagyon izgalmas. Látszik a lányon, hogy tényleg változtatni szeretne a helyzetén, és ezért tesz is eleget. Az egész regény rengeteg pszichológiai vonatkozást tartogat számunkra. Elsődleges figyelmet szentel az írónő az emberek érzelmi megnyilvánulásainak, szóval mindenki készüljön fel az érzelem-cunamira. A regényben szerepet kap Matt, a lány szülei és Julie is. Persze Julie és Matt párosa a háttérbe szorul teljesen érthető módon, hiszen a regény főszereplője ezúttal Celeste, az ő életét igyekszik az Írónő bemutatni nekünk.

saját szerkesztés

Váratlanul éri Celeste-et, amikor a kevésbé híres Barton Egyetem egyik diákja felkeresi őt e-mailen, hogy figyelmébe ajánlja egyetemét, és meghozza a kedvét a lánynak az egyetemre való jelentkezéshez. Nos, Justin e-mailjei elég kaotikusak, a fiú a kelleténél közvetlenebb és szétszórtabb is. Erre Celeste is felfigyel, majd pár e-mailváltás után Justin kezd több lenni egyszerű spamnél. 📧 Bár Celeste nem kimondottan érdeklődik az egyetem iránt, kedves barátság alakul ki közöttük. Nagy nehézségek árán végül élőben is sikerül összehozni a találkozót a fiatalok között. Justin-ról kiderül, hogy figyelemzavaros, Celeste pedig szociális problémákkal küzd. Azonban a két fél nagyon toleránsan és együttérzően közeledik a másikhoz.

Celeste szóbeli megnyilvánulásai mulatságosak, és Justin sem éppen egy tipikus férfi főszereplő. Jessica Park szakít a hagyománnyal, és egy teljesen emberi, sérülékeny fiút mutat be nekünk Justin képében, akihez tolerancia kell néhol az olvasó részéről is. Komolyan! Justin hablatyolása néha az idegeimre ment, a monológjai mellőztek mindennemű fókuszt, ettől pedig hamar érthetetlenné vált a mondanivalója. 😵 Azonban úgy gondolom, ez tökéletesen megfelelt ebben a regényben. Az Írónő karakterei nem mindennapiak, talán ez az egész könyv legerősebb oldala, ahogyan a Szeretni bolondulásig című nyitókötetben is imádnivaló karakterekkel képráztatott el minket az író.

A regény második felétől és főként végén kezdtek a karakterek vattacukor jellegű monológokat előadni, ami szerintem már túlzás volt az írónő részéről. Park kisasszony átváltott csöpögős üzemmódba – vagyis az én ingerküszöbömhöz mérten mindenképp. A történet fordulópontján Justin „meggyőző” beszéde, és Celeste apatikus viselkedése leginkább egy sóhajt érdemelt, semmi mást. Tehát a fordulópont, aminek a székbe kellett volna szegeznie, így inkább csak aggasztott. Azt kívántam, bárcsak kihagytuk volna ezt a csöpögősen megírt részt és nyugodt mederbe terelhettük volna a befejezést. Ezután a konfliktus feloldása is extrán édesítve történik, ám ebben már semmi kivetnivalót nem találtam, csak mosolyogtam. Igen! Tudtuk jól, hogy így lesz, hát kapjuk meg a rózsaszín happy-endet, amit ettől a regénytől elvártunk. Nem mondom, hogy nem hatott volna rám jobban egy negatívabb végkifejlet, azonban már a regény elejétől sejtettem, hogy ennek így lesz vége. 💕

Tehát a Celeste bolondulásig egy érdekes, üdítő regény, ami sok figyelemreméltó üzenetet tartogat olvasójának. Empátiából ötös! Persze vannak kisebb túlcsordulások, de ezek nem vonnak le túl sokat a regény élvezhetőségéből. Isten igazából ehhez a regényhez csak egy minden édeset és szépet befogadó gyomor kell, és akkor telitalálat! A romantikus regények rajongóinak kötelező! 😉

Ella Fisher