Top 10 idegesítő könyves trend

Hola chicas!

A mai nap egy top 10-es cikkel érkeztünk, amiben megpróbáltuk összeszedni a könyves világ tíz legidegesítőbb trendjét. Mi sokszor lyukadunk ki ennél a témánál Steph-fel, amikor összefutunk egy kávéra a belvárosban, ezért úgy gondoltuk, itt az ideje csokorba szedni a kedvenceinket és összeállítani a top tízes listát ezekből.

...............................

Ella

Félmeztelen test a borítón

Lehet, én vagyok az egyetlen, akit ez zavar, de észrevettétek már, hogy egyre több az olyan romantikus regény, aminek a borítóján egy edzett férfi test virít? Kedvenc példám erre az Off Campus sorozat, ahol egy teljes pózlistát kapunk a bodybuilder modellünk felsőtestéről a sorozat fedőlapjaira nyomtatva. Hogyha nem egy könyvesboltban járnék, nem tudnám, hogy ezek a képek edzőtermeket szeretnének reklámozni vagy esetleg proteinszeleteket. Azon túl, hogy kezd igencsak egyhangúvá válni ezáltal a felnőtt romantika kategóriájába sorolható könyvek kinézete, számomra tökre zavaró. Tudom, hogy manapság jellemző, hogy a szexualitás terén erősen tárgyiasítjuk egymást – ami igen szomorú – viszont sosem gondoltam, hogy a könyvek nagy része is erre a szintre téved.

Csak szex és más semmi

Szerintem ez a cím magáért beszél. Gomba módra nőnek manapság azok a könyvek, amiknek története kimerül a szexualitás bemutatásában. Ezek a történetek kiválóak arra, hogy pózokat tanuljon az ember, hogy elsajátítson technikákat, de valljuk be, ezt egy pornófilm is simán hozza. Személy szerint én kiütéseket kapok azoktól a regényektől, amik egy rettenetesen izgalmas cselekményt rontanak el az állandó együttlétekkel. Nem szeretem, amikor a könyvben rejlő potenciált nem használja ki a szerző, inkább belesimulva a trendbe minden huszadik oldalon az arcodba tolja a szereplők nemi szervét és orgazmusát. Lehet, hogy ez valakinek izgalmas, de nekem csak egyre laposabbá válik a történet előrehaladtával. A kevesebb néha több.

95% feletti értékelések molyon

A „Moly” nevezetű közösségi oldal a könyvmolyok Facebook-ja. Mindig ott lógunk, képeket töltünk fel új szerzeményeinkről, kihívásokat teljesítünk és nem utolsó sorban könyvekről olvasunk értékeléseket. Eleinte nagyon tetszett, hogy a könyvek neve mellett feltüntetik a molyok értékelései alapján összeállított százalékokat, így körülbelül tudtam, mit várhatok egy adott regénytől. Azonban az utóbbi időben egyre kevésbé bízom ezekben az értékelési indexekben. Én vagyok túl szigorú vagy a többiek túl elnézőek? Ma már rengeteg cím kiérdemli az olvasók 90% feletti értékelését, köztük azok is, amik teljesen átlagosak vagy még rosszabb, kimondottan rosszak (szerintem). Meglehet az egyre növekvő számú recenziók miatt alakult ez így, de néha elgondolkodom, mennyire különbözök én molytársaimtól. Tényleg mindenkinek minden tetszik, csökkentek az elvárások?

Szülők nélküli főszereplők

Kezd teljesen elterjedt lenni a könyvekben a szülők elvesztésének bemutatása. Ez rendben van, az élet velejárója, így érdemes róla írni és beszélni. Azonban úgy érzem, kezdünk átesni a ló túloldalára ebben is. Manapság különlegesnek számít, ha a regényben szerepet kap a főszereplő családja, legyen szó anyukáról vagy apukáról. Sokszor kapunk odavetett mondatokat arról, hogy főszereplőnk nem kedveli szüleit és menekül a társaságuktól. Valószínűleg ez másoknak nem zavaró, de én szívesebben olvasok mostanság olyan történeteket, ahol szót ejtenek a szülői kapcsolatról és a támogatásról, ami gyermek-szülő között jó esetben kialakul. A családi kötelékekben rejlő melegség és meghittség sokat tud dobni egy regény érzelmi világán, én általában nagy pozitívumként könyvelem el, ha olvashatok erről.

Erkölcsi téma a könyvekben

Utóbbi időben nagy változásokon esett át világunk, társadalmunk. A morális kérdések feszegetése szinte divatnak számít a mai korban. Ma már nem az számít példaképnek, aki erkölcsös életet él, sőt... Nagyon sok tabu téma kering a levegőben, amiről a mai írók szeretnek szót ejteni. Ezek közé tartozik például a megcsalás, aminek nagy divatja volt idén. Szerzőink most a másik oldalról közelítették meg a témát: nem a megcsalt fél, hanem a megcsaló szemszögéből láthattuk az eseményeket. Az írók megpróbáltak minket rávenni arra, hogy a titkos kapcsolatnak szurkoljunk több kevesebb sikerrel. Ám ami engem rosszul érintett ezzel kapcsolatban, hogy a sértett fél általában feloldozást adott a vétkekért. Kiderült, hogy a pár kapcsolata már nem olyan, mint régen, esetleg a sértett másra vágyik, mint amit a partnere nyújtani tud. Értem, hogy ezek valós helyzetek, de tényleg lezárhatjuk ezt ennyivel? Mintha mi sem történt volna? Nekem az ábrázolás felületes volt a boldog befejezés pedig erőltetett. Én rossz szájízzel búcsúztam ezektől a regényektől. 

...............................

Steph

Insta-love, az azonnali szerelem

A romantikus műfaj talán legidegesítőbb húzása, legalább is az én szememben. Számtalan olyan young és new adult regényt találunk a könyvpiacon, melyben a két főhős már az első találkozás alkalmával mély érzelmeket könyvel el egymás iránt. Sőt, ezek az érzések sokszor a külső adottságok leírásában mutatkoznak meg. A romantikus műfajban alkotók sokszor összekeverik a vonzalom és a szerelem fogalmát. Mikor a lány a fiú szépen formált bicepszéről áradozik két elpirulás közt, akkor el kellene hinnem, hogy szerelmes? Nem, nálam ez nem nyerő. Számomra akkor lesz valami romantikus, ha hiteles. Hitesse el velem az író és mutassa meg, hogy irul-pirulka és bicepszfiú szerelme egymás megismerése útján alakul ki. Érje el az író, hogy szurkoljak a boldogságuknak és még többet akarjak látni a párosukból. Ne szúrja ki a szemem hosszú ömlengésekkel és valószerűtlen érzelmekkel már az első oldalon, mert én személy szerint abban a pillanatban fogom becsukni a könyvet, minden további gondolkodás nélkül. Miért olvasnám tovább, ha már az első oldalon szerelembe esnek?

Az "Anasztézsa és Kriszcsön" karakterpáros

Ez a cím szerintem önmagáért beszél, de most kivételesen nem A szürke ötven árnyalata káros hatásaira gondolok, hanem a két főhősre. Nekem személy szerint már az agyamra megy az ártatlan, tapasztalatlan jó kislány és a titokzatos, gazdag és szexi férfi találkozása. E. L. James lavinát indított el ezekkel a karaktertípusokkal, ugyanis a szürke megjelenése óta írók ezrei rukkoltak elő hasonló szereplőkkel romantikus regény címszó alatt megírt pornóregényekben. Nem tudom, ez a kombó kinek nyújt még izgalmat, de szerintem már irtó unalmas és elcsépelt. Mi újat lehet még kihozni abból, hogy az adonisz félisten olthatatlan vágyat kelt a lányban, aki pedig nem tud ellenállni a férfi csáberejének. Attól tartok, a magyar könyvpiacon most éli virágkorát ez a trend, mert egyre több olyan könyvvel találkozom molyon, melynek fülszövege hasonló karaktereket ígér. Miért kell még több ilyen tucatkönyv? 

Tökéletes főszereplő

Ugye milyen idegesítő volt az az osztálytársunk, akit minden tanár szeretett és minden tantárgyból csak ötöst szerzett? Az ilyen személyiséggel, valljuk be, nem szimpatizálunk – hát, akkor miért akarnánk olvasni róla? Mégis megannyi könyvben találkozunk Ms vagy Mr Tökéllyel. Aki megoldja a rejtélyt, amit még a bölcs tudósok sem képesek. Aki képzett harcosokat öl, bár kardot még nem fogott a kezében. Akit mindenki szeret és elsőre befogad. Akibe mindenki szerelmes. Akinek minden elsőre sikerül. Mégis miért? Szimplán azért, mert ő a főszereplő, a különleges, a kiválasztott? Az én szememben azonban nem attól lesz különleges, mert tökéletes. Sokkal nagyobb élvezettel olvasok olyan szereplőről, aki hibázik vagy küzdelem árán ér el valamit. Ettől lesz emberi és hiteles a karaktere. A tökéletesség nálam nem nyerő. 

A pöttöm és a colos románca

Úgy tűnik, az én listám főként karaktereket érintő trendekből áll, és főleg a romantikus alkotásokkal van a legtöbb problémám. Számtalan olyan történetet olvastam már, mely a picurka lány és az égimeszelő fiú szerelméről szól. Félreértés ne essék, nem az alacsony lányok váltanak ki ellenszenvet belőlem, hanem az, hogy az írók látókörébe nagyon gyakran csak az alacsony lányok tartoznak. Miért ettől cuki vagy éppen vonzó egy nő? Ez persze ugyanúgy igaz a másik nemre is, hiszen a férfi akkor férfi ugyebár, ha százkilencven centi (és persze széles vállú, kigyúrt hegyomlás). Miért csak ez a kétféle reprezentáció létezik a világon? Értem én, hogy ez egy fantáziavilág, ahol elrugaszkodhatunk a valóságtól, de engem ez a szűklátókörűség már nagyon idegesít. Lehet, hogy ez csak engem zavar; talán komplexusok gyötörnek a magasságomat illetően, nem tudom. Az biztos, hogy én sokkal változatosabb karakterisztikára vágyom, műfajtól függetlenül, de főleg a young adult és romantikus művekben. 

Drága idegen nyelvű könyvek itthon

Ugyan ez nem igazán trend, mégis szükségét érzem, hogy belefoglaljam ebbe a listába. Aki szívesen kacsingat az idegen nyelvű könyvek felé, az tudja, hogy itthon bemenni egy könyvesboltba és leemelni, például egy angol nyelvű könyvet a polcról igencsak drága mulatság. Fáj a szívem, mikor látom, hogy mekkora különbség van egy hazai megjelenésű és egy idegen nyelvű könyv ára között. Persze, erre megoldást jelentenek a külföldi rendelős platformok, mint a bookdepository vagy az amazon.de, ahol sokkal kedvezőbb áron lehet hozzájutni a kiszemelt olvasmányhoz. Arról ne is beszéljünk, hogy sokkal kisebb a választék itthon, mint más országban. Érthető, hogy főként a magyar könyvkiadás van fókuszban, mégis – olyan jó lenne, ha kedvemre válogathatnék a külföldi megjelenések között is.