Susannah Cahalan - Lángoló agy

Susannah Cahalan

Lángoló agy

Fülszöveg Lebilincselő visszaemlékezés a New York Post fiatal újságírójának tollából, aki ritka és ijesztő betegséggel vívott csatát, most pedig saját tapasztalatainak megírásával bepillantást enged az agykutatás fantasztikus tudományába. Susannah Cahalan egy napon furcsa kórteremben ébredt – az ágyhoz szíjazva, felügyelet alatt, mozgásra és beszédre képtelenül. Az egyhónapos kórházi tartózkodása alatt készült kartonjai pszichózisról, agresszióról és veszélyes instabilitásról tanúskodnak. Néhány hete még egészséges, életteli huszonnégy éves volt, élete első komoly kapcsolatában, felfelé ívelő karrierrel. Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Kiderült ugyanis, hogy autoimmun kórról van szó, melynek során a szervezet megtámadja az agyat. Ez magyarázatot adhat a történelmen végigvonuló „démoni megszállásokra”…

Véleményem

Aki már régebb óta olvas engem, az már tudja, hogy én érdeklődöm a pszichológia, pszichiátria iránt, érdekelnek az agyunkkal kapcsolatos kutatások és az ezekről készült filmek, illetve könyvek. Manapság több olyan könyvet olvastam, ami betegségekhez fűződik, mint pl. Lisa Genova - Megmaradt Alice-nek, vagy éppen Matt Haig - Miért érdemes életben maradni? Érdekelnek a pszichés és agyi betegségek egyaránt, ezért rendkívül érdekesnek találtam Susannah Cahalan memoárját, a Lángoló agyat, ami egyben ismeretterjesztő irodalomként is fel lett tűntetve a moly honlapján. A könyv alá felsorolt címkék nem hazudnak, Cahalan műve több egyszerű „élménybeszámolónál”. Az írónő tudományos anyagokkal és az ezekhez tartozó hivatkozásokkal világítja meg betegségének tudományos hátterét, és magyarázza meg a doktorok sötétben tapogatózását. A regény olvasása közben úgy éreztem, együtt kutatok az orvosokka a betegség okát illetően, együtt vallunk kudarcot és érünk el sikereket, míg kénytelen vagyok újra és újra visszatérni a beteg Susannah fejébe. Susannah Cahalan sokkal alaposabb munkát végzett ezzel a regénnyel, mint amire én számítottam és amennyit elvárhattam tőle. Újságírói vénája magyarázza a tárgyilagos és egyben regényes fogalmazásmódját, amit számomra öröm volt olvasni.

Susannah elmeséli nekünk Lángoló agy című regényében hogyan lett egyik pillanatról a másikra saját elméjének bábja, hogyan dőlt le agyának védelmi rendszere és vált őrültté a betegség hatására. Az Írónő már a memoár elején közli olvasójával, hogy Ő az események nagy részének nincsen tudatában, ezért az orvosok és ismerősök segítségére volt szüksége ahhoz, hogy összeillessze saját történetét, és fellelje múltjának elveszett darabjait. Nagyon hálás vagyok Calahan kisasszonynak, amiért megosztotta velünk élete legborzalmasabb időszakát, felkutatta elveszett emlékeit és mélyen beleásta magát betegsége tudományos hátterébe is – amitől a regény kissé száraz lehet azoknak, akiket a téma nem érdekel ilyen mélységekben. Ez a könyv már szerencsére hatalmas tömegekhez jutott el és tudósította olvasóit erről az autoimmun betegségről. Susannah Cahalan több televíziós interjún is részt vett már, sőt abban a megtiszteltetésben részesült, hogy még TED-es előadást is tarthatott a témával kapcsolatban.

Nagyon jó iránynak tartom azt, amit Susannah Cahalan, Matt Haig és még sokan mások képviselnek. Legtöbben nem szeretünk a betegségeinkről beszélni – teljesen érthető módon, az agyunkat érintő problémákról kiváltképp hajlamosak vagyunk hallgatni. Sokunkat érdekelnek a különböző betegségek, viszont nincs meg a lehetőségünk, hogy valaki olyantól kapjunk tudósítást, aki át is esett az adott kóron. Ezeket a gátakat lépi át minden író, aki nyíltan és őszintén vall a mentális betegségéről. Fontos és érdemes ezekről az élményekről beszélni, szóval csak csodálni tudom ezeket a személyeket egytől egyig.

Kinek ajánlom a regényt? Pszichológia szakos hallgatóknak biztosan… de a viccet félretéve mindenkinek! Mindenkinek, aki nem irtózik a témától, érdeklődik a mentális betegségek iránt, és szereti a tudományos adalékokkal felturbózott történeteket. Susannah Cahalan a szívét és lelkét tette ebbe a memoárba, a lehető legtöbb információval látott el minket az utazását illetően. Ezer köszönet érte! A regényből már filmadaptáció is készült 2016-ban, amit tervezek megnézni a napokban. Már nagyon izgatott vagyok! Remélem, hasonlóan izgalmasra sikeredett, mint a regény – ilyen történethez egy megrázó film dukál.

Ella Fisher