Sziasztok!
Köszöntök mindenkit ezen a szép szerdai délutánon!
2018 harmadik szerdáján járunk, ami nem jelenthet mást, mint egy újabb TOP 5-ös listát. Ez a hét egy számomra igencsak érdekes témát tartogatott, ugyanis a múltkori bejegyzésben már elárultam, hogy sajnos elég lyukas a memóriám és hamar felejtek. A mai nap témája éppen azokat a könyveket szeretné csokorba szedni, melyeket valamilyen oknál fogva kiszelektáltak az agymanók a fejünkből.
A hivatalos kiírás így hangzik tehát: gyűjtsd össze azt az öt könyvet, amit szerettél vagy éppen ki nem állhattál, viszont mára már nem igazán emlékszel rá.
Tahereh Mafi - Ne érints
Tavaly februárban olvastam ezt a
könyvet, de már régebben is szemezgettem vele a csodaszép borító miatt. Nos,
így egy év távlatából is inkább csak a könyv külseje van meg a lelki szemeim
előtt. A történet elejére és a végére emlékszem, a köztes részek azonban
teljesen kiestek. Az igazság az, hogy nem igazán ragadott magával sem a
történet sem a különleges megfogalmazás. Viszont azt csiripelik a madarak, hogy
a folytatás sokkal lendületesebb és izgalmasabb. Talán idén sorra kerül a másik
két kötet is (mit számít még két könyv a könyvtorony tetején, nem igaz?).
Marie Rutkoski - A nyertes átka
A nyertes átka a legfrissebb könyv,
amit olvastam a top ötös listában lévők közül. Éppen ezért is kellemetlen, hogy
egy jelentősebb pillanatot sem tudnék kiemelni a regény cselekményéből. Olvasás
közben végig kísért egy furcsán tompa érzés, mintha köd ereszkedett volna rám.
Nem sikerült teljesen elmerülnöm a sztoriban, sem a karakterek közti
intrikákban. Viszont arra emlékszem, hogy a befejezés egyértelműen a folytatás
felé terelgetett. Mielőtt azonban belevágok A nyertes bűnébe, újra fogom
olvasni az első részt, ezennel angolul.
Stephanie Perkins - Ajándékba adlak
Ez a kötet ugyan még folyamatban
lévő olvasmányom, őszintén szólva egy ideje már felhagytam a novellák
olvasásával. Sajnos egyik elolvasott novella sem volt kiemelkedő számomra,
egyiket sem tartom átütőnek vagy emlékezetesnek. Többet vártam ettől az
antológiától, szerettem volna romantikus és ünnepi pillanatokban részesülni,
csakúgy, mint azt a fülszöveg is ígérte. Bár, akadt egy-két aranyos történet,
ami mosolyt csalt az arcomra, a legtöbb mű semmi nyomott nem hagyott bennem.
Lehet, hogy épp a legjobbakról maradtam le, de jelenleg nem érzem a késztetést,
hogy újra kézbe vegyem ezt az amúgy nagyon cuki könyvecskét.
Karen Thompson Walker - Csodák kora
A Csodák kora óta nem találkoztam
hasonló témát boncolgató történettel. Lassul a Föld, hosszabbodnak a napok. Mi
ez, ha nem egy félelmetes apokaliptikus sztori? Igen ám, de amennyire
érdekfeszítőnek hangzik, annyira csendes és visszafogott ez a disztópia. A
cselekménye lassú és kissé vérszegény, az akciók helyett inkább a lélektan felé húz a
történet. Ezzel nem is lenne baj, de hogy én ebből semmire nem emlékszem, az is
biztos. Illetve a vége dereng, de nem valószínű, hogy valaha újraolvasnám egy
emlékezet frissítés végett.
Monica Murphy - Második esély pasi (Drew+Fable 2.)
Az Ulpius-ház kiadó gondozásában megjelent Heti csaj című regény (Drew+Fable 1.) azon kevesek egyike, ami az erotikus jeleneteivel együtt is tetszett. Ugyanis nem csak szexről szólt az egész, számomra a történet és a karakterek is jól kidolgozottnak tűntek. Mai napig fel tudom idézni a regény fontosabb jeleneteit és a drámai fordulatot a végén. Aztán jött a folytatás, a Második esély pasi, és mintha mindent töröltek volna. A nagy egymásra találás ebben a kötetben inkább a testi vágyak beteljesülésében mutatkozott csak meg. Arra emlékszem, hogy az utolsó ötven oldalban felpörögtek az események, de - hogy addig mi történt - azt már nem tudnám felidézni.
Monica Murphy - Második esély pasi (Drew+Fable 2.)
Az Ulpius-ház kiadó gondozásában megjelent Heti csaj című regény (Drew+Fable 1.) azon kevesek egyike, ami az erotikus jeleneteivel együtt is tetszett. Ugyanis nem csak szexről szólt az egész, számomra a történet és a karakterek is jól kidolgozottnak tűntek. Mai napig fel tudom idézni a regény fontosabb jeleneteit és a drámai fordulatot a végén. Aztán jött a folytatás, a Második esély pasi, és mintha mindent töröltek volna. A nagy egymásra találás ebben a kötetben inkább a testi vágyak beteljesülésében mutatkozott csak meg. Arra emlékszem, hogy az utolsó ötven oldalban felpörögtek az események, de - hogy addig mi történt - azt már nem tudnám felidézni.
Hú, a cím után rögtön A lány, akit soha senki nem vett észre ugrott be. Tesómnak vettem karácsonyra, de sem neki, sem nekem nem tetszett. :/
VálaszTörlésSzia! A könyvet nem ismerem, de az érzést igen. Mindannyian vagyunk így ezzel, de még szerencse, hogy azért találkozunk nagyon jó könyvekkel is :)
TörlésKöszönöm, hogy megosztottad az élményedet! :)