John Green - Alaska nyomában

John Green

Alaska nyomában

Fülszöveg

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhat éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz. Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja. 
John Green Alabamában járt bentlakásos iskolába, amely nem sokban különbözött az Alaska nyomában Culver Creekjétől. Az Alaska nyomában az első regénye.

Véleményem

Sziasztok, kedves olvasók! Itt újra Ella jelentkezik egy nem éppen mai kötettel. Legújabb kiszemeltem nem más, mint John Green, akinek eddigi magyarul megjelent regényei közül már négy a polcomra költözött. Arra gondoltam, hogy a megjelenési sorrendet fogom követni, ezért az első áldozatom az Alaska nyomában volt. Bár az író Csillagainkban a hiba című könyvével vált igazán híressé, ám én nem azzal szerettem volna kezdeni. A filmet láttam, és az alapján a regény nem igazán keltette fel az érdeklődésemet, de a szerzővel már egy ideje szemezek. Születésnapomra kaptam meg az Alaska nyomában, Katherine a köbön, Papírvárosok hármast, majd névnapomra a Teknősök végtelen sora című legújabb megjelenést. Szóval minden adott, hogy egy próbát tegyek és belekóstoljak John Green világába. Sajnos a molyon a művek értékelési indexei nem túl kecsegtetőek, úgy döntöttem, kizárom a külvilágot és engedek a kíváncsiságnak és a csodás borítóknak, amik azonos tematikában jelentek meg a Gabo kiadó gondozásában. Nagyon tetszenek ezeknek a könyveknek a színei, az azonos betűtípus, a címkiegészítő szövegek és a kis ábrák. Ám de nagyon elkalandoztunk, maradjunk most Alaska nyomában.

A történet főszereplője Miles Halter, a barátai által ráaggatott becenevén Pufi egy átlagos, kissé elszigetelt kamasz, aki nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a Culver Creek bentlakásos iskolában. Pufi hamar barátokra lel, megismerkedik szobatársával, az Ezredessel, tisztességes nevén Chippel és az ő bandájával: Alaska-val, Takumi-val és végül Lara-val. Ők öten egységet alkotva csínyeket szerveznek, közösen hágják át a szabályokat és vállalják a felelősséget, amikor a fiatalokat felügyelő „Sas” nyakon csípi őket. A karakterek érdekesek, mindben van valami egyedi, de ahogyan a cím is sejteti, Alaska-ra érdemes talán a leginkább odafigyelnünk, mert az ő története és személyisége a legrejtélyesebb. Közelebbről megismerkedhetünk a rappelő, japán származású Takumival, a Romániából érkező, kicsit érdekes kiejtéssel rendelkező Lara-val, a hányattatott sorsú mégis mókás Ezredessel, illetve a narráló, híres emberek utolsó mondatait gyűjtő Pufival. Látod? Mondtam, hogy válogatott egy társaság!😎

Nem saját szerkesztés

A történet két részre oszlik, egy előtte és utána szakaszra, ami előre sejteti a forduló pontot. Ez a megközelítés nagyon érdekes volt, személy szerint nálam működött, mert nyughatatlanul faltam a fejezeteket, hogy végre elérjek ahhoz a ponthoz, ahonnan az utána egység kezdődik. Akarva-akaratlanul az ember fejében ott motoszkálnak a gondolatok és ötletek: vajon mi jelentheti Pufi történetében a törést, ami két egységre szabdalja a fejezeteket. Sok mindenre gondol az ember olvasás közben, miközben valószínűleg az is eszébe jut, ami igazából történni is fog. Nem mondanám, hogy teljesen váratlan volt, kissé talán kézenfekvő is, mégis hatásos maradt a fordulat. Nem csak Pufi élete változik meg gyökeresen, hanem környezete viselkedése és a párbeszédek hangulata is. Őszintén szólva az előtte egység cselekménye engem kevésbé tudott lekötni, nem úgy, mint az utána, ahol izgalmasabb filozofikus kérdések vetődnek fel és a narráció is érdekesebbé válik. Egy egyszerű ifjúsági regény egyszer csak drámai hangvételt kap, és vaskos kérdésekkel szögezi olvasóját a fotelbe.

"– Nem élet vagy halál a labirintus.

– Jó. Akkor micsoda?

– Szenvedés – mondta. – Rosszat tenni, és hagyni, hogy rossz dolgok történjenek veled. Ez a probléma. Bolivár a fájdalomról beszélt, nem életről és halálról. Hogyan jutsz ki a szenvedés labirintusából? 

– Mi a baj? – kérdeztem. Éreztem a keze hiányát. 

– Nincs semmi. De a szenvedés örök, Pufi. Házi feladat vagy malária, vagy olyan barát, aki messze van, amikor egy jóképű srác fekszik melletted. A szenvedés általános. E miatt az egy miatt gyötrődnek a buddhisták, a keresztények és a muzulmánok is."

A regényben szerepet kap a teológia, a barátság, a tanár-diák viszony, a szülőktől való elválás, a szerelem, a gyász és a káros szenvedélyek, mint például a cigaretta, alkohol. A tinédzserkor örökös határfeszegetése jellemzi ezt a regényt, szereplőink lépten-nyomon keresik a szabályok megszegésére nyíló lehetőségeket, miközben önmagukat keresik és múltjukról mesélnek egymásnak. Az öt barát jól működik együtt, kedvenc karakterem Alaska🌼 lett, aki több megszólalásával elgondolkodtatott és megrázott. Ennek a könyvnek az erőssége a kérdések felvetése. Az elhintett teológiai morzsák és utolsó mondatok olyan adalékot jelentettek, amitől igazán különlegessé vált ez az élmény. Nem mondom, hogy nem unatkoztam a cselekmény első felében, viszont nem szeretném elvitatni a tényt, hogy ez a regény különleges.

Összességében azt mondanám, hogy kellemes élményként könyveltem el az Alaska nyomábant. Nem ez volt életem története, viszont határozottan érdemes volt elolvasnom, mert végre kaptam valami eredetit és elgondolkodtatót, amihez már régen volt szerencsém. Folytatni fogom a John Green maratonomat, ezúttal a Katherine a köbön kerül a szikém alá🔪, amibe már sikerült belekezdenem és azt mondhatom, hogy eddig igencsak ígéretes az a történet is. Tehát itt az élő példa, hogy nem mindig érdemes hinni a molyos értékeléseknek, mert mindannyian mások vagyunk és más tetszik nekünk. Köszönöm, hogy elolvastál, találkozunk egy hét múlva! 💛

Ella Fisher