Brittainy C. Cherry - Disgrace {Steph}

Brittainy C. Cherry
Disgrace

Fülszöveg
Each ​day I prayed for my husband to love me again.
After fifteen years together, he walked away from me, and into the arms of another.
I didn’t know how to cope. I didn’t know my worth. I didn’t know how to exist without him by my side.
All I wanted was for him to come back to me. 
Then, Jackson Emery appeared.
He was supposed to be a distraction for my mind. A summer fling. A confidence boost to my bruised heart. We were perfect for one another, because we both knew we wouldn’t last. Jackson didn’t believe in commitment, and I no longer believed in love. He was too closed-off for me, and I was too damaged for him. Everything was fine, until one night my heart skipped a beat.
I didn’t expect him to make me laugh. To make me think. To make my sadness somewhat disappear.
When our time was up, my heart didn’t know how to walk away.
Each day I prayed for my husband to love me again, yet slowly my prayers began to shift toward the man who wasn’t right for me.
I prayed for one more smile, one more kiss, one more laugh, one more touch…
I prayed for him to be mine.
Even though I knew his heart wasn’t destined to love.

Véleményem

Brittainy C. Cherry neve sokak számára garancia egy érzelmes és mély történetre. Itthon Magyarországon is nagy rajongótábort toborzott a romantika műfaját kedvelői körében. Mi tagadás, tényleg van érzéke a romantikus történetekhez, amikbe többnyire valamilyen mélyebb mondanivalót is próbál beleszőni. Ez a Disgrace esetében sem volt másképp, engem sajnos mégsem ragadott magával. Lássuk, hogy miért.

Női főszereplőnk, Grace nehéz időszakon megy keresztül, mikor fény derül férje hűtlen oldalára. A múltban már épp elég megpróbáltatás érte többszörös elvetélése miatt, de ezennel még mélyebbre kerül. Szülővárosába kényszerül visszatérni, ahol pillanatokon belül szóbeszéd tárgyává válik. A rosszmájú megjegyzések és az anyja konrtollja árnyékában találkozik Jacksonnal, a férfiasság megtestesítőjével, aki első benyomásra egy rideg és barátságtalan bunkó, mélyen legbelül azonban törődő és érzelmes. Természetesen a férfi sem maradhat dráma nélkül, hiszen édesanyja korai elvesztése meghatározó elemévé vált felnőtté válásának, csak úgy mint apja összeomlása és az alkoholba való menekvése. Összefoglalva tehát, Grace és Jackson mind ketten nehéz sorsú karakterek, akiket az élet küldött a padlóra. Mentsvárat találnak egymásban, amiből szépen lassan szerelem virágzik majd. 

Ki gonolta volna, ugye? Nos, eddig nem tűnik egyedülállónak az alaphelyzet, hiszen a két megsebzett lélek találkozása szinte minden new adult regény alapja. Ezen kívül még látni vélek egy mintát, amit könyvről könyvre követ az írónő karakterek terén: az ártatlan nő és a látszólag veszélyes férfi párosa. Ez a karakterminta szerintem már kötelező elemévé vált a new adult műfajnak, e nélkül már nem is NA az NA. Szeretném megérteni, miért ragaszkodnak ennyire az írók a megszokotthoz, de valószínűleg beváltnak látszik az említett karakterpáros, ezért nem mernek kockáztatni. Vagy rosszul gondolom, és tényleg van egy előírás a new adult címszó alatt. Azt viszont nem tagadom, hogy Brittainy C. Cherry egy egymáshoz tényleg passzoló párost alkotott, ami azért nem minden new adult írónak sikerül.

A két főszereplő mellett még ott van Grace családja és Jackson apja. A két család évek óta gyűlöletben él, egy Rómeo és Júlia helyzet áll fenn, amiben a páros mégis egymásra talál. Elmondom, mi az, ami zavart ebben a szituációban. Itt ez a kisváros, ami a felszínesség és rosszindulat hazája. Itt élnek Grace szülei, akik a hitélet elöljárói, hiszen az apa a város pásztora, az anyja pedig a közösség vezető tagja, az erkölcsösség megrögzött követője. A regény nagy részében saját lánya ellen fordul csak azért, hogy a pletykaéhes közösség előtt jó színben tűnjön fel. Forgott a gyomron ettől az ellenséges közegtől, egyedül Grace húga, Judy és a könyvtárban dolgozó gyerekkori barátnője ellensúlyozzák ezt a rossz népséget. Azonban ez sem bizonyult elégnek, ugyanis a könyv legtöbb szereplője vagy jó vagy rossz, nincs igazán köztes árnyalat. Grace anyjának és Jackson apjának természetére kapunk némi választ a könyv végén, de úgy érzem ez már későn érkezik. A regény túlnyomóan Grace és Jackson kétszemélyes világáról szól, amin kívül pedig csak a rosszakaró és gonosz emberek lakoznak.

"It was sometimes hard to be God's follower when the Devil's whisperings sounded more satisfying."

Félreértés ne essék, nem célom szétcincálni a regényt, hiszen ha nem tetszett volna, nem olvastam volna végig. Viszont tudni kell, hogy számomra egy regény főleg akkor kiemelkedő, ha a karakterek azzá teszik. Számomra a Disgrace sajnos ezt nem tudta nyújtani, de kétségtelenül egy gyors olvasásmányról van szó, ami marasztalja az olvasót és kellemes szórakozást nyújt, sőt néhány komolyabb témát is érint mint például a társadalmi elnyomás, a hit, a hűtlenség, a gyász. Sőt, nagyra értékelem, hogy az írónő mondanivalóval töltötte meg a lapokat. A történet végéhez érve forrja ki magát az üzenet, ami számomra arról szól, hogy sosem késő megtalálni önmagad. Példa erre maga Grace és a látszólag szülői érzelmektől mentes anyja, aki hosszú idő után rájön, hogy nem késő átértékelnie az életét és változtatni. Számomra ez egy nagyon pozitív gondolat, és örülök, hogy Britainny C. Cherry beleszőtte ezt a fonalat és ezt hozta ki a sztoriból.

Mindent összevetve azt kell mondanom, hogy számomra nem nyújtott maradandó élményt a Disgrace, viszont nem tagadom, hogy minőségi kötetről van szó a műfajon belül. Szóval, ha lelkes olvasója vagy a new adult műfajnak, és még nem unod a tipikus karaktereket és alapheyzeteket, akkor nyugodt szívvel ajánlom Neked, mert nem fogsz csalódni a könyvben.

saját készítésű fotó

Steph Pfeiffer