Colleen Hoover & Tarryn Fisher - Soha, de soha

Colleen Hoover & Tarryn Fisher

Soha, de soha

Fülszöveg Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. Ma délelőtt óta vadidegenek. A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. Ne habozz! Imádni fogod.

Véleményem

Eddig az összes magyarul megjelent Colleen Hoover könyv a polcomon sorakozik, tehát egyértelmű volt számomra, amikor megjelent a Soha, de soha Tarryn Fisher közreműködésével, hogy ezt a könyvet kötelező beszereznem. Hatalmas Colleen Hoover fan vagyok, efelől semmi kétség. No, de mi is ennek a regénynek a sajátossága? Miben különbözik ez az eddigiektől? Egyrészt a könyv két szerző tollából származik, ami csak növelte az érdeklődésemet, másrészt a regény mindössze 176 oldalas. Tehát a mű a novella és regény közötti határvonalon ácsorog ezzel a szerény terjedelemmel. Gyanús… Oh, hogy ez egy trilógia? Még gyanúsabb! Ez a terjedelem egy ütős novellának túl hosszú, egy szépen kifejtett regénynek pedig túl rövid. 😐 Ezekkel a kérdésekkel és feltételezésekkel futottam neki a szülinapomra kapott Never, never trilógia első részének.

saját szerkesztés

Jelentem, ez a regény zseniális! Minden egyes sorát élveztem, valószínűleg ezért sikerült egy nap alatt kiolvasnom a könyvet. Nem szeretnék a történetről túl sokat írni, mert bármit is írnék az spoilernek számítana, de higgyetek nekem, nem fogjátok megbánni, hogyha megveszitek ezt a könyvet! A történet alapszituációja: Silas (a fiú) és Charlie (a lány), a főszereplők nem emlékeznek a személyazonosságukra, családjukra, barátaikra, iskolájukra. Mintha csak az egyik pillanatban teljes agymosást kaptak volna egy kis zöld földönkívüli közreműködésével, aki az akció után rögvest felszívódott. 👾 Tehát Silas és Charlie igyekszik tettetni, hogy tudatánál van, és természetesen viszonyulni a tényhez, hogy egy párt alkotnak a „való életben”. Miután kiderítik, hogy mind a kettejük érintett a földönkívüli agymosásában, közösen kezdik felkutatni saját múltjukat, jelenüket és az emlékezetkiesésük okát. Az egész történet roppant rejtélyes, ahogyan a főszereplőkkel együtt mi is felfedezzük elveszett életük egy-egy kisebb darabkáját. Teljes harmónia alakul ki az olvasó és a szereplők között, hiszen mindvégig ugyanannyit tudunk, mint ők, ezért olyan érzést kelt a regény, mintha mi is benne lennénk a kutatómunkában, amit ők végeznek a történet folyamán.

Maga a sztori mindvégig nagyon kellemes, főleg a váltott szemszög, amiért mindig is rajongtam! Vajon jó a sejtésem, miszerint Tarryn Fisher kisasszony írta Charlie-t és Colleen Hoover pedig Silas karakterét? Segítsetek! Mert ha így van, akkor valószínűleg nagyon muris lehetett így, szerepjáték szerűen megírni ezt a regényt. Siles nagyon szimpatikus fiúkarakter, Charlie pedig egy tipikus hideg, realista nőszemély, akit nehéz romantikázásra bírni. A párosuk nagyon jól működött, láthatóan kiegészítették egymást a fiatalok.

Főszereplők a szerzők javaslata szerint

A regény egyik legérdekesebb pontja a szereplők különleges nézőpontja. Silas és Charlie önmagára külső személyként tekint, akiről E/3-ban beszél, és akinek az életéről és viselkedéséről kritikát fogalmaz meg. Tehát a szereplők ebben a szokatlan helyzetben önreflexív módon viselkednek, szeretnének javítani a saját hiányosságaikon és jobb életet kialakítani maguknak. Nem tudom, hogy mikor olvastam utoljára ilyen szándékokkal rendelkező szereplőkről, de ez most nagyon feldobta számomra az egész regényt. Sőt mi több, engem is arra késztetett, hogy átgondoljam a saját életemet és megkeressem a javításra szoruló pontokat. Tehát ez a regény komoly, élvezhető, izgalmas, okos és szeretne tanítani nekünk valamit: az önkritika fontosságát. Ritka a mai regényekben az a szituáció, amikor a főszereplő eljut a végső zavarodottság szintjére, ahol teljes felülvizsgálatot kell tennie önmagára és az életére vonatkozóan. Úgy gondolom, hogy ez a regény pontosan ezt teszi a kezdetektől. Nagyon tetszett! 😌

Összességében a Soha, de soha egy olyan élményt nyújt, ami valószínűleg még sokáig ott marad az olvasó tudatába. A történet rejtélyes, lendületes, a végén levő csattanó pedig briliáns. Mondhatni a történet végére érve a falat fogod kaparni, miközben azt üvöltöd: Ide a folytatást, vagy lerombolom a házaitokat és megeszem a gyerekeiteket! De tényleg! 😱 Remélem, nem kell sokat várnunk a folytatásra 2017-ben, mert ha nem kapom meg a 2. részt záros határidő belül, akkor hadsereget szervezek és megrohanjuk a Könyvmolyképző Kiadó székhelyét. Ki csatlakozik? 😇

Ella Fisher