Nicolas Barreau - Egy ​este Párizsban

Nicolas Barreau

Egy este Párizsban

Fülszöveg Alain Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.

Véleményem

A legutolsó Párizsban játszódó könyv, amit olvastam, az Első tánc volt Baráth Viktóriától, ami a legnagyobb sajnálatomra nem nyerte el a tetszésemet annak ellenére, hogy én amúgy rajongok Párizsért. Mostani könyvünk: az Egy este Párizsban (Nicolas Barreau) részben ezért is keltette fel a figyelmemet, a fantasztikus, szemet gyönyörködtető borítóról már nem is beszélve. Itt egy könyv, aminek írója egy férfi, helyszíne Párizs, a borítója utánozhatatlan, a műfaja pedig leginkább a romantikához áll közel. Ez szinte már túl sok a jóból… ha még mindennek a tetejében a tartalma is hasonlóan jó, akkor felavatom a kedvenc "Párizs-könyvemet". Végtelenül hálás vagyok a Park kiadónak a lehetőségért, hogy közreműködhetek velük, hatalmas megtiszteltetésnek érzem. Tehát érdemes-e időt szánni erre a regényre? Tetszett-e nekem? Bizalmat szavazhatok-e a Park kiadónak?

A válaszom egy magabiztos igen! Itt az új kedvenc! Nicolas Barreau egy kellemes hangulatú, szívet melengető és rendkívül intelligens regényt adott a kezembe, ami a szép– és a szórakoztató irodalom határmezsgyéjén táborozik. A könyv nyelvezete rendkívül választékos, igényes, azonban a történet habkönnyed, a karakterek mai gondolkodásmóddal rendelkeznek és szerethetőek. Még nem volt szerencsém ilyen műfajba sorolható könyvhöz, tehát a találkozásom a regénnyel egy új és egyben kellemes élmény volt. Barreau úr úgy festette le Párizst, ahogyan én azt látni szerettem volna. Az író Párizst különlegesnek, ősinek, művészinek és főként monumentálisnak mutatta be, ahol bármelyik pillanatban megtörténhet a csoda: egy lopott pillantás alatt szerelembe eshet két idegen. A könyv az elejétől a végéig „Párizs-hangulatot” árasztott: az orromban éreztem a croissant és macaron illatának elegyét, hallottam a Szajna csobogását… Imádtam ebben a környezetben lenni, ezért valószínűleg nem ez volt az utolsó alkalom, hogy a kezembe vettem ezt a könyvet.

Alaptörténetünk szerint Alain a nagybátyjától örökölt művészmozit vezeti törhetetlen lelkesedéssel, ami kevésbé nyilvánul gyümölcsözőnek, mint azt főszereplőnk előzetesen terezte, ám Alain szülei tanácsára sem tágít az emlékeket megőrző, régi mozi mellől. Tehát a mozi anyagilag nem sok hasznot hoz, ám szomorkodásra semmi ok! Egy este Alain felfigyel egy csinos, szőke lányra, aki minden szerdán ellátogat a késő esti filmekre. Alain hosszasan gusztálja a lányt, próbálva összeszedni bátorságát, hogy megszólítsa a szépséget, mígnem egyik este végül sikerül rávennie magát pár elejtett szóra. Még aznap éjjel meginvitálja Melanie-t egy kései randevúra, amire a hölgy igent mond. Egy felejthetetlen estét töltenek el szereplőink egymás társaságában Párizs fényektől tündöklő városában. Aztán Melanie nyomtalanul eltűnik. Alain onnantól kezdve minden napját a lány kutatásával tölti, őszintén hisz abban, hogy ez a szerelem nem érhet véget ilyen korán.

Ahogyan a fülszöveg is utal rá, Alain élete a feje tetejére áll, miközben igyekszik minél közelebb kerülni a szeretett lányhoz. A nyomozás izgalmasan lett kivitelezve, azonban senki se gondolja, hogy ez a történet egy véres krimi (vagy thriller), mert semmi köze ezekhez a műfajokhoz. Alain moziját egy film forgatási stábja szállja meg, hogy ott forgasson a rendezőlegenda Allan Woods. Alain életét elárasztják a rejtélyek, a hírességek és a boldog illetve szomorú pillanatok. Az izgalmas cselekmény mellett a karaktereket is nagyon megszerettem. Szerettem Alain művészlelkét, ami olyan érzékeny volt és tapintatos, szerettem Melanie-t annak ellenére, hogy kevés szerepet kapott a regényben, szerettem Allan-t, aki egy kedves nagyapaként asszisztált a háttérben. Emellett kedveltem Robertet, aki az a realista csábító volt, akinek feladata, hogy ellensúlyozza Alain álmodozását és többízben lerángassa őt a mesék felhőiből. A karakterek nem voltak különösebben viccesek, de mindannyian élethűen lettek ábrázolva: jó és rossz tulajdonságokkal megáldva.

 Az Egy este Párizsban főszereplőnk sok utalást tesz a régi idők filmjeire, Alain többször mesél olyan filmművészeti alkotásokról, amikről én még csak nem is hallottam. A könyv olvasása közben kedvet kaptam az előző évtizedben vagy évezredben készült filmalkotásokhoz, amiket Alain olyan lelkesen magasztalt. A szerző egy csokor filmcímmel zárja a regényt, ezzel is ösztökélve engem és olvasóit, hogy szemezgessek a listáról, annak érdekében, hogy még teljesebb „Egy este Párizsban” élményt kaphassak. Szeretem, hogyha egy regény felkelti az érdeklődésemet egy klassz művészeti vagy tudományos ágazat iránt, szóval Nicolas Barreau jó munkát végzett ezen a téren is. Valószínűleg nem ez volt az utolsó találkozásom az úriemberrel. Más könyveket is el szeretnék majd olvasni, amik az ő tollából származnak.

Az Egy este Párizsban című regényt főként azoknak ajánlanám, akik szeretik az „antik” szerelmes történeteket, akik szívesen sétálnának pár órát Párizs utcáin, akik kedvelik a filmművészetet vagy éppenséggel szívesen járnak művészmozikba, vagy csak egyszerűen egy könnyed, szerethető történetre vágynak, ahol bepillantást nyerhetnek egy szerelmes férfi kitartó küzdelmébe. Engem teljesen lenyűgözött Barreau úr, tartalmasan telt minden órám, amit az ő társaságában töltöttem. Köszönöm, uram. Egy élmény volt!

Ella Fisher