Colleen Hoover - Egy nap talán

Colleen Hoover

Egy nap talán

Fülszöveg A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Véleményem

A Colleen Hoover ujjai alatt születő regények tele vannak azzal a kézzelfogható csodával, ami csakis az Ő írásaira jellemző: a hétköznapi emberek mindennapi életének varázslatos pillanataival. Lenyűgöz, ahogyan a Colleen által felépített világok egyszerre számítanak átlagosnak és varázslatosnak. Amikor az Ő könyveit olvasom, úgy gondolom, az én életemben is ott vannak a lehetőségek, ami által csodával határos dolgokat élhetek át. Eddig az Írőnő összes magyarul megjelent regénye a polcomon csücsül, imádtam a Slammed trilógiát és egyenesen sokkolt a Hopeless cselekménye. Összességében eddig minden regénye tetszett, voltak felejthetetlen és kissé felejthetőbb kötetei is, de még egyik sem húzott fel… hát ennek is eljött az ideje. Számomra az Egy nap talán az első regény, ami igazán negatív érzéseket tudott belőlem előcsalogatni 😢mindamellett, hogy eddig ezt a regényét tartom a legfigyelemreméltóbbnak a boncolgatott emberi gyengeségek és emberi sorsok miatt. Vegyesek az érzéseim, amiért Colleen egy ígéretes kezdet után ilyen átlagosan és unalmasan zárta le regényét. Ejnye! 😟

A történet középpontjában áll egy lány és egy fiú a Colleen Hoover könyvektől már megszokott módon. Az Egy nap talán női szereplője Sydney, akit barátja, Hunter a legjobb barátnőjével és egyben lakótársával csalta meg. A lány szíve darabokra hullik, amikor rájön a csalárdságra, és még aznap elhagyja lakóhelyét, majd a szomszéd srácnál talál átmenetileg menedékre. A szomszéd srác neve Ridge. Ridge minden délután a teraszon letáborozva gitározik, és átpillantgat Sydney felé, aki érdeklődéssel hallgatja a fiú gitárjátékát. A lány a beköltözéskor Ridge-en kívül még kap két lakótársat, a végtelenségig antiszociális Bridgette-et (imádlak Brid, csak így tovább 💗) és a szókimondó, szórakoztató Warren-t, akit szintén imádtam. 💚 Pontosan úgy éreztem a szereplőink és azok tetteik iránt, ahogyan Warren – vele tudtam a leginkább azonosulni, és sokkal érdekesebb karakternek éreztem, mint Ridge-t. Négyükön túl a háttérben ott bujkált még Ridge barátnője Maggie, aki egy végtelenül kedves és energikus lány, de sajnos kevés szerepet kapott a cselekményben.

Tudom, hogy a tónusok nem mindenhol egyeznek a könyvben leírtakkal, de az én fejemben így élnek a szereplők. :)

A regénynek két abszolút különlegessége van. Az egyik Ridge „tragédiája”. Már régóta várok egy ilyen könyvre, ezért nagyon szépen köszönöm Colleen Hoover-nek, amiért elhozta nekem. Nagyon sokat nyomott a latba, hogy az Írónő Ridge-nek adta ezt a nehézséget, mert így egy teljesen más dimenzióban ismerhettük meg a szerelmet és a szerelembe esés folyamatát. Imádtam az egész koncepciót! Emellett a regény másik különlegessége a soundtrack 🎶, ami extra csillámporral hintette be az egészen szívszorító csodát. Amikor a dalokat hallgattam, úgy éreztem Ridge énekel a fülembe Sydney szavait használva, és ez megcirógatta a bennem lakozó romantikus lelket. A dalszövegektől nem estem hasra őszintén szólva, de az angol dalszövegektől nem is várok el ennél többet. A dallamok, a gitárjáték kárpótolt mindenért.

Az Egy nap talán nagy erkölcsi kérdése a következő: megcsalhatunk-e valakit azért, mert a szívünk szavára hallgatunk? Feloldozást adhat-e a szívünk az agyunknak? 💘💣 Ezzel a kérdéssel hadilábon állok, mert őszintén hiszek a hűségben és az őszintéségben. Hogyha érdeklődsz egy másik személy iránt, zárd le az előző kapcsolatodat, mert ez pontosan azt jelzi, hogy valami félresiklott a régi párkapcsolatban; vagy javítsd meg azt, ami elromlott. Nincsen középút, nincsenek párhuzamos kapcsolatok, nem alázzuk meg a másikat és nem viselkedünk tiszteletlenül azzal szemben, aki a szívét adta nekünk. Manapság a regények szeretnek ráfeküdni a megcsalás témájára, és feloldani a konfliktust azzal, hogy a régi kapcsolat már amúgy is romlott volt, a régi pár már nem érezte kényelmesen magát az adott kapcsolatban. Ez meglehet enyhető körülmény, de nem ad felmentést.

Saját szerkesztés

Főszereplőink, Sydney és Ridge a megcsalás és a hűség között őrlődnek hosszú időn keresztül, amitől egy idő után inkább tűnnek döntésképtelennek és gyengének – ezzel együtt idegesítő karaktereknek. A fiú és a lány látja a saját hibáit, felismeri saját gyengeségeit, és ettől még letargikusabb gondolatokat kezdenek dédelgetni, miközben igyekeznek ellenállni a másik vonzerejének – mindezt a fiú barátnőjének (Maggie-nek) a háta mögött. Én Maggie helyében valószínűleg konfettit csináltam volna Sydney-ből, és a születésnapomon ezerfelé szórtam volna a darabjait. 🎆Gyerekek ez nem játék, a megcsalt fél könnyen válhat zaklató őrültté, szóval legyetek jók és tiszteljétek más kapcsolatát.

Így lett számomra az Egy nap talán egy kisebb csalódás a Colleen Hoover rajongásom során. Egy hihetetlenül ígéretes kezdet, ami egy elfuserált zárást kapott, mert az írónő nem tudott tökös lenni. Miért nem? Úgy tűnik én kiváltképp kritikus személy vagyok, mert eddig legtöbb bloggertársam ódákat zengett erről a regényről. Vajon, jó vagy rossz, hogy ennyire kritikus vagyok? Nem tudom, az olvasóim ezt hogyan élik meg, de remélem, az értékeléseim során senkit nem sértek meg – mert erre törekszem minden alkalommal. Köszönöm, hogy elolvastál!

Ella Fisher