Marie Lu
Bajnok
Bajnok
|
Fülszöveg
June és Day annyi mindent feláldozott a
Köztársaságért, és egymásért, de az ország végre a megújulás küszöbén áll. June
visszanyerte a Köztársaság megbecsülését, a kormányzat legfelsőbb köreiben
dolgozik mint princepsjelölt, Day pedig a hadseregben emelkedett magas posztra.
Arra azonban egyikük sem számított, hogy a körülmények alakulása ismét
összehozza őket. Épp mikor már küszöbön áll a békeszerződés aláírása, egy
járvány kitörése okoz pánikot a Kolóniákban, és ismét háború fenyegeti a
Köztársaságot. A fertőzést egy minden eddiginél halálosabb vírus okozza, az
ország sorsa pedig June kezében van. De hogy megmentse milliók életét, arra
kell kérje, akit mindennél jobban szeret, hogy áldozza fel mindenét. Szívszorító
dráma, akció és feszültség. Marie Lu nagysikerű trilógiájának elképesztő
befejezése.
|
Véleményem
Marie Lu pontosan azt a befejezést adta
nekem, amire hőn vágytam. Úgy gondolom, a Bajnok című regény fantasztikus
megkoronázása volt a Legenda trilógiának, pontosan az a befejezés, ami méltóan
zár le egy nagyszabású, filmvászonra adaptálható történetet. Köszönöm az
Írónőnek! Semmi kétség afelől, hogy ezzel a trilógiájával a kedvenceim közé
lopta be magát Lu kisasszony, kiérdemelve, hogy figyelemmel kísérjem további munkásságát is, mert tényleg érdemes. Marie Lu
neve tehát garancia lett számomra, akárcsak Colleen Hoover írónő neve.
Nem saját szerkesztés |
A Bajnok újfent hozta a Legenda című könyv
pörgős cselekményét, szinte lehetetlen volt letenni a regényt. Pontosan úgy
éreztem magam a történet olvasása közben, mint a nyitókötet esetében. A
történet végig fenntartotta az érdeklődésemet, sőt… olyan eseményekkel
bombázott, amikre egyáltalán nem voltam felkészülve. Izgalmas fordulat még
izgalmasabbat követett, néhol csak kapkodtam a fejemet. Marie Lu egy-egy
pillanatra engedett csak megpihenni, azoknál a részekben, amikor June és Day
kapcsolatát helyezte előtérbe. Mondhatjuk, hogy ez a bizonytalan kapcsolat már
sok mindent megélt, de ez a kötet még mélyebbre hatol és még drámaibb
hangulatot teremt főszereplőink között. Aki olvasta már a Született tehetséget,
úgy gondolom, sejti már, hogy mi ad alapot a szereplők borús hangulatának. 😢
Ha a zárókötet egyetlen szóval kéne jellemeznek,
valószínűleg a fesztültség szót választanám. Ugyebár az előző rész egy Day-t
érintő tragédiával zárul, aminek hatására Day és June eltávolodik egymástól. A Bajnok a Született tehetség cselekménye után nyolc hónappal veszi fel a
fonalat, és összegezi az elmúlt időszak eredményeit és érzelmi válságát. A
Köztársaság igazgatásában változások álltak be, a Kolóniákkal éppen
béketárgyalások zajlanak. Relatíve békés alapszituációból indulunk, amikor a
Kolóniákban zavargásokat kelt egy vírus, ami feltehetően a Köztársaság
területéről érkezett a másik államba. A Kolóniák gyógymódot követel, és
hihetetlen sebességgel hadrendbe állítja csapatait. Aztán egyik pillanatról
a másikra szabadul el a nagybetűs POKOL.
Bár már eddig is háborúban állt ez a két állam, most sokkal közelebbi képet
kapunk az eseményekről, illetve ezúttal sokkal hatékonyabban rohamozza meg az
ellenség az éppen hamvaiból feltámadó Köztársaságot. Tehát adott egy vírus,
amire záros határidőn belül ellenszert kell találni, egy haldokló kapcsolat
főszereplőink között és egy ingoványos lábakon álló Köztársaság, ami nehezen
reagál a történtekre. Annyi feszültség bújt meg a lapok között, amennyit Marie
Lu csak bele tudott írni… És éppen ettől lett olyan lehengerlő a végeredmény!
Saját szerkesztés |
A
Született tehetségről írt véleményemben megjegyeztem, hogy
a második kötetben kezdett kitágulni a világ, egyre több Köztáraságon kívüli
információt kaptunk. Nos, ez a globális nézőpont még nagyobb teret kap a Bajnokban, konkrétan főszereplőnk June
és Anden ellátogat Antarktiszra, ahol betekintést kapunk egy másik társadalmi
és motivációs rendszerbe, illetve a Köztársaság külpolitikájába. Nagyon
tetszett ez a rész: az itt kiosztott szemüvegek, az internetező kabin és az ottani
vizuális megjelenítések, az építészet és technológiai fantáziák nagyon érdekesek
voltak.
Újfent
úgy éreztem, hogy a két szemszög kiegyensúlyozott. Hasonlóan izgalmas
cselekményt kapott June és Day. June inkább a felsőbb vezetés és a külpolitika vonalán
mozog a háborúnak, míg Day a háború közvetlen résztvevőjeként van jelen és
irányítja az átlagpolgárok gondolkodását. Tehát szereplőink holisztikus képet
adtak a háború kezeléséről, semmilyen hiányérzetem nem maradt a könyv
befejezése után. Talán itt használja Marie Lu a legjobban karaktereit, itt kapjuk
a legtöbb csavart és itt sirat meg minket legtöbbször az írónő. [SPOILER] Vannak, akik neheztelnek az
írónőre, amiért ilyen szomorú befejezést adott az olvasóknak. Olvastam olyat
is, hogy valaki Day halálával érezte egésznek a történetet, nem kellett volna
őt visszahozni a „sírból”. Lehet, én vagyok túl megértő ezzel a trilógiával
szemben, de szerintem jól tette Marie, hogy ezt a megoldást választotta. Ez
egyszerre volt szívet szaggató, mégis reménykeltő. Nálam tökéletesen működött ez a befejezés, semmit sem változtatnék rajta. Pontosan azt az űrt hagyta maga
után, amitől még nehezebbé vált megválnom a trilógiától… És én már csak
szeretem, ha valami ilyen intenzíven tud hatni a lelki világomra. [/SPOILER]
Nem saját kép |
Rengeteget lehetne beszélni erről a könyvről,
de nem szeretném lelőni az eseményeket, sem túl sokat elárulni a cselekményről,
ezért inkább összegzés képpen csak annyit szeretnék írni, hogy szerintem a
Bajnok lett a trilógia legütősebb kötete, ahogyan abban reménykedtem. A Bajnok
elhozta a végső küzdelem minden feszültségét, könnyeit, szerelmét, tragédiáját
és akcióját. Hogyha valaha filmet készítenek belőle – ami nem tudom, miért nem
történt már meg – akkor rám számíthatnak a mozik, mert az elsők közt szeretném
látni! Nehéz megválni ettől a trilógiától, mert nagyon sok szép pillanatot
okozott nekem, de nem fogok sokáig csüggedni, mert... Hatalmas bánatomban és végső
elkeseredettségemben írtam a Könyvmolyképzőnek, hogy esetleg kilátásba
helyezték-e Marie Lu másik trilógiáját, a Young
Elites-et, és erre egy hatalmas IGENT kaptam válaszul. Tehát idén
remélhetőleg már a kezemben foghatom a következő kedvencemet! ♥
Ella Fisher
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése