Anne Bishop - Vörös ​betűkkel

Anne Bishop

Vörös betűkkel

Fülszöveg Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek. Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc.

Véleményem

Anne Bishop – Vörös betűkkel kötetére fantasztikus borítója miatt figyeltem fel elsődlegesen. Most komolyan, ki mehetne el egy ilyen rejtélyes és egyben gyönyörű női alak mellett? Egy kis kutatómunka hamar rámutatott a kiadó pazar borítóválasztására, mivel az eredeti amerikai verzió helyett a portugál fordítások borítóját hozták el nekünk, ami szerintem mérföldekkel szebbé és kívánatosabbá teszi Anne Bishop művét. Minden alkalommal szívesen vettem a kezembe ezt a könyvet és simogattam meg a fedőlapját, majd lapoztam fel a megjelölt résznél. Mindig is azt vallottam, hogy a borító maga a könyv körül épített marketing legfontosabb pontja, és ezt a kiadó eltalálta. De vajon mit rejt a belső? Hasonlóan elragadó a tartalom, mint a külcsín? Lássuk!

A Vörös betűkkel főszereplője Meg Corbyn, aki gazdájától menekülve tér be egy Másokkal teli Udvarba, ahol egy alakváltóval, Simon-nal tárgyal az összekötői állásról, amit szeretne elvállalni, hogy az Udvarban maradhasson a Mások alkalmazottjaként. Az Udvar közvetlenül az emberek városa mellett helyezkedik el, csak éppenséggel itt a Mások laknak és gazdálkodnak elenyésző számú emberi alkalmazottal. Anne Bishop világában a Mások olyan szörnyek, akik ténylegesen szörnyként viselkednek, embereket falnak fel „szerencsétlen” esetekben és prédaként gondolnak az emberre, akiket törekedni kell nem megenni. Meg egy cassandra sangue, azaz vérpróféta, aki a saját testén ejtett vágások révén jut jövőbeli képekhez. Meg-et gazdája képessége miatt áruba bocsátotta minden alkalommal, amikor valaki próféciáért fizetett. Ejnye, szegény lány! Már megértem, miért menekült el... A lány ebből a közegből menekül el és keres menedéket a Mások udvarában ezzel kockáztatva az életét.

Anne Bishop nagyon okosan építette fel világát. Eleinte csak annyit tudunk a Mások udvaráról, hogy ott nem igazán garantált az emberek épsége a szörnyek között, akik különféle képességgel rendelkeznek. Az Udvar egy fekete doboz az emberek számára. Az olvasó Meg-en keresztül éppen ebbe a fekete dobozba tekinthet bele és ismerkedhet meg az udvarban élő fajokkal, azok viselkedésével, a társadalom működésével és gazdasági ügyleteivel. Olvasás közben úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek a fantasy lények állatkertjében. Izgatottsággal töltött el ez a közeg, miközben lapról lapra megismerhettem Anne Bishop kegyetlen mégis barátságos fantáziavilágát.

"Kedves Naplóm! Ma nem ettek meg. 

Ez igaz volt, de nem sokat mondott. 

Vagy éppen ellenkezőleg: mindent elmondott, amit el kell mondani."

Kedvenc szereplőm lett Simon, Sam és főszereplőnk Meg. Simon az alfahím farkas, aki az udvart vezeti, és aki alkalmazza Meggie-t. Az ő karaktere a belső konfliktusok és a fejlődés miatt ígéretes számomra, míg a kicsi Sam, a kölyökfarkas 🐺már egyszerű gyermeki bájával került közel hozzám. Meg már a kezdetektől kedves karakter, ám több ennél: bátor, önfeláldozó, önálló. Meg egy jó főszereplő, aki erőt sugároz tetteivel. A három kiemelkedő szereplőn kívül még sok szívemhez kedves lakója van az udvarnak, mint például Vlad, Henry, Erebus…

Nem saját szerkesztés

A Vörös betűkkel cselekménye lassú folyású, magabiztosan lépkedünk a végkifejlet felé, amit egy prófécia vetít előre, így egyben tudjuk, hogy körülbelül mi fog történni, de azt nem, hogy hogyan és ez több izgalommal szolgált, mint gondoltam. Meggie múltját és képességét is csak idővel ismerhetjük meg a történet során. Szerintem ez a könyv a megismerésről és a megértésről szól. Nem a cselekmény, a váratlan események az elsődlegesek – bár azokból is kapunk eleget – hanem az udvar lakóinak és fajainak közelebbről való megismerése. A cselekménynek négy fontosabb mozgatórugója van: Simon, Meggie, Monty rendőrtiszt és Asia „különlegesügynök”. Monty képviseli az embereket a sztoriban és Asia a gonosz oldalt, akit kapzsisága a kémkedésre sarkall. Ebben a regényben minden megtalálható, ami szem-szájnak ingere. Tényleg komplex a világ és a cselekmény, amit Anne Bishop nekünk ajándékozott. Sokan említik, hogy ennek a regénynek a hangulata és a különlegessége az, ami elragadja az olvasót. Nos, osztom a véleményüket. 😉

Azért ajánlom Nektek ezt a regényt, mert egyrészt egy olyan élménnyel gazdagodhattok az olvasása révén, amilyenben még nem volt részetek; másrészt azért, mert ez egy olyan urban fantasy, ami képes lebilincselni olvasóját a teljes történet során. Ígérem, nem fogtok unatkozni a Vörös betűkkel olvasása közben! Elő a túrabakanccsal és vágjatok bele Meggie kalandjaiba! Nagy szerencsénkre már nem kell sokat várni a második rész magyar megjelenéséig, amit elvileg már az idén kezünkben foghatunk. A második kötet a Holló a hollónak címet viseli, amit egyszerűen imádok. Nagyon találó a magyar fordítás! Ki gondolta volna, hogy a Twister media ekkora meteorként fog becsapni a szórakoztató irodalom vidékére?! További sikereket kívánok a kiadónak és köszönöm szépen a recenziós példányt, amivel megajándékoztak.

Ella Fisher