Sziasztok Kedves Olvasók!
Az Olvasd kedvenced kedvencét rovatunk újabb jelölttel bővül, nem mással, mint Zakály Vikivel. Blogunk már egy hete Zakály Viki lázban ég, hiszen az eddig megjelent négy könyvét céloztuk meg. Hamarosan jön a Hanna örök és az idén novemberben megjelent Egyszercsak értékelése, de addig is lássuk az írónő top 5 kedvenc olvasmányát.
Az Olvasd kedvenced kedvencét rovatunk újabb jelölttel bővül, nem mással, mint Zakály Vikivel. Blogunk már egy hete Zakály Viki lázban ég, hiszen az eddig megjelent négy könyvét céloztuk meg. Hamarosan jön a Hanna örök és az idén novemberben megjelent Egyszercsak értékelése, de addig is lássuk az írónő top 5 kedvenc olvasmányát.
Köszönjük Viki, hogy elfogadtad a felkérésünket és írtál nekünk kedvenceidről!
Zakály Viki
top 5 könyves listája
...................................................
Vladimir Nabokov - Lolita
Mi más is lehetne az első? Örökérvényű
mestermű: minden szava átgondolt és helyénvaló, nincs ömlengés, se hiányérzet.
Pont elég. Ha a regények dalok lennének, akkor itt minden rím, minden dallam
mértani pontossággal illeszkedne a másikhoz, ezt tanulnák legelőször énekelni
az első osztályosok.
Imádom az elsőtől az utolsó szóig.
Annyira, hogy ebből írtam az egyik szakdolgozatomat. Először 12-13 évesen
olvastam, amennyi Lo a regény elején. Aztán a főiskolán olvastam újra, ekkor
már az értékeit is tudtam figyelni, nem csak a történetet. Ugyanis nem arról
szól a regény, hogy a középkorú, simulékony tanárember Humbert Humbert
beleszeret egy kamaszlányba, akinek elveszi az anyját, majd annak halála után a
lány egyetlen rokonává avanzsálva magát, kisajátítja a gyermeket. Ez nem egy
pedofil történet. Itt Lolita a csábító, a megrontó, ami a regény legabszurdabb
momentuma, no meg az, hogy az áldozat, aki végül is belerokkan ebbe az egészbe,
a felnőtt Humbert, aki a már gyermekségből régóta kinőtt lányt ugyanúgy, ha nem
jobban szereti, mint egykor. A végkimenetel nem lehet kétséges, a happy end
ezúttal ki van zárva.
Szabó Magda - Az őz
Ez a regény fejbe vág. Napok kellenek,
amíg magadhoz térsz. Egy olyan nehéz sorsú, gyerekként is felnőtt nő fejébe
kerülünk bele egy pillanat leforgása alatt, ahonnan nehéz lesz szabadulni.
Annyira mélyről szólnak a szavai, hogy hirtelen elveszíti az ember a világgal a
kapcsolatot és a könyvben kezd élni. Érzi a kidörzsölődött bőrt a kezén, az
éhséget, az állandó felelősségvállalást a szüleiért és persze az irigységet is
a címszereplő őzért, ami valójában egy gyönyörű hasonlat a szerelemre. A
felnőtt nő ugyanis ekkor már nem az azóta elpusztult jobb sorsra érdemes
állatra, hanem egy férfire lesz irigy, akit el is szakít a feleségétől. Aki amúgy
az őz egykori gazdája.
Mégsem erről szól ez a regény, hanem a
szeretetlenségről: amikor képtelen vagy szeretni és képtelen vagy arra is, hogy
szerethető legyél. Encsy Eszter története megrázó, mégis azt tudom mondani,
hogy kihagyhatatlan olvasmány, Szabó Magda mestere a szavaknak és a
hangulatteremtésnek, a lélekrajzai pedig annyira jellegzetesek és egyediek,
hogy aki egyszer beleszeret az írásaiba, az utána nem fog tudni leállni soha az
olvasással.
Szabó Magda - Freskó
Az egyik első regénye, de ez egyáltalán
nem válik hátrányára, sőt, számomra az egyik legsikerültebb, legszabómagdásabb
regény. Sok hang szólal meg benne, szinte valamennyi szereplő, de nem zavaró a
sok nézőpont, sőt, ügyesen váltogatja az írónő és mindegyik hang egyedi,
jellegzetes. Az eltemetett vidék és a még mélyebbre temetett családi titkok
minden regényében megjelennek valahogyan, itt azonban a regény gerincét ez
alkotja: Annuskának menekülnie kellett a családjától a fővárosba, de anyja
temetésére néhány év után újra hazalátogat és ez minden családtagjából másféle
érzéseket hoz elő. A temetés/halál ebben az esetben nemcsak egy élet lezárása,
hanem a régi konfliktusoké és titkoké is. Mindenki akar valamit vagy valakit és
mindenki egészen máshogy viszonyul Annuskához (és persze a megboldogulthoz is),
mint ahogy az olvasó sejtené, ráadásul lassan bontakoznak azok a szálak, amik
finom hajszálerekként szövik körbe a történetet. Minden mondatnak
jelentőségteljes üzenete van, úgyhogy csak lassan, többször megállva érdemes
nekiállni olvasni, mert olyan, mint a jó bor: lassan, cseppenként kell
kortyolni, hogy minél tovább tartson.
Szerb Antal - Utas és holdvilág
Főiskolán olvastam ezt is először, de
nem kötelező olvasmány volt, hanem egy ismerősöm adta kölcsön (ezúton is
köszönöm neki) és azonnal tudtam, az első néhány oldal után, hogy ez az utazás
nem lesz egyszeri Szerb Antallal.
A történet, miszerint egy férfi a
nászútján otthagyja a friss feleségét a vonaton és elindul megkeresni a
gyerekkori barátját látszólag, valójában azonban önmagát, annyira mélyen belém
égett, hogy az esküvőnk tervezésekor kereken kijelentettem, hogy Olaszországba
nem vagyok hajlandó menni mézes hetekre. Babona, kérem szépen. Szóval Mihály
beutazza Olaszországot és válaszokat akar, főként a barátja, Ulpius Tamás halálával
kapcsolatban, de valójában az érdekli, ki ő és miért akar meghalni, mint Tamás
vagy éppen miért akar élni, mint Éva. Mert ez a két véglet, közte nincs semmi.
Az összes többi szál a regényben mellékszál, elterelés, valójában a gyerekkori
Mihályt keresi magában, aki meghalni indult, de egy barátra lelt, majd egy
fiatalkori szerelemre, Évára. Megváltoztatta az életét, amit az Ulpius házban
látott/átélt és ennek hiányában már képtelen újra létezni, ugyanott tart, ahol
akkor gyerekként: meg akar halni. De nem tudja, mi a halál és mi az élet, vagy
mi a különbség a kettő között. Nem Olaszországot utazzuk végig a regényben, ezt
mondanom sem kell talán. Annál sokkal mélyebbre megyünk.
George Orwell - Állatfarm
Viszonylag későn találkoztam ezzel a
rövidnek és első belelapozásra egyszerűnek tűnő kis történettel. Ahogy haladtam
vele, egyre jobban a történet sűrűjébe, jöttem rá, hogy ezzel a könyvvel nekem
most kellett találkoznom, amikor már igazán értem a mondanivalóját és nem csak
a tudatom legfelső rétegét karcolja meg, hanem egészen mélyen vési bele magát. Bár
ki tudja, talán tíz, húsz év múlva újraolvasva egészen más olvasata lesz majd
ismét.
Írói szemmel is döbbenetesen jól
felépített, egyszerű szavakkal, de hatásos tartalommal dolgozó kis történet ez,
ami úgy tanít, hogy nem lesz didaktikus, se nagymondó, se unalmas. Olyan szépen
viszi el a figyelmünket az állatokkal az emberekről, hogy a végén, az utolsó
mondatoknál jövünk csak rá újra, hogy itt soha nem volt szó a hagyományos
értelemben vett állatokról, hanem csak az állatisodó emberekről. Zseniális,
ráadásul rövid, mint egy haiku, de úgy üt, mint egy egyperces.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése