Colleen Hoover & Tarryn Fisher - Soha, de soha 2.

Colleen Hoover & Tarryn Fisher

Soha, de soha 2.

Fülszöveg Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.

Véleményem

Imádtam a Soha, de soha első részét. Sokan úgy érezték, hogy egy kissé vérszegényre sikeredett, de én ezzel abszolút nem értek egyet. Szerintem az első rész épphogy a hossz ellenére sok kérdést vet fel, és olyan csattanóval zárul, amit még hosszú regényekben is ritkán látunk. Már tűkön ülve vártam a második novella megjelenését, miután az első szösszenet egy függővéggel búcsúzott olvasójától. Mikor megláttam, hogy a kötet megvásárolható egyből rohantam a Könyvmolyképző bódéhoz és a karjaim közé zártam, és egészen addig el sem engedtem, míg az utolsó betűjét el nem olvastam. Ez azt hiszem, nem igényel magyarázatot.

A történet Charlie eltűnésével ért véget, hát szerzőpárosunk éppen onnan folytatja, ahol az előző írását félbeszakította. Az első, illetve a második rész szinte összeolvasztható egy regénnyé, senki sem venné észre, hogy ez két novellaként jelent meg eredetileg. Természetesen nagy kíváncsisággal és elvárásokkal fordultam ehhez a könyvhöz, kíváncsi voltam hogyan sikerül Charlie nyomára akadni és az is érdekelt, hogy vajon Charlie hova jut öntudatlanul. Lehet, hogy éppen egy utcán fekszik, mint valami hajléktalan? Vagy pánikrohamot kapott és a kórházban fekszik egy székhez szíjazva?

"Becsukom a szemem, és lassan kifújom a levegőt. Hogyan hiányozhat valaki, akire még csak nem is emlékszem?"

Silas és Charlie vonala ezúttal teljesen kettéválik a történet során. A fiú nyomozása tele van izgalmakkal és olyan múltbeli emlékekkel, amik tovább építenek az eddig kialakult képen. Visszatérünk a tarot kártyákhoz, amiknek több köze van a rejtélyekhez, mint azt gondolnánk. Tehát Silas hozza a dinamikát, míg Charlie-nak teljesen más a funkciója. A lány szinte mozdulatlan az egész novella folyamán, mégis izgalmas szituációkat kapunk az ő oldalán is. Charlie új kérdéseket vet fel az olvasóban. Én már komolyan kezdek beleőrülni abba, hogy semmit sem tudok az életükről és a múltjukról. Mire végre elhinném, hogy sikerült összeraknom a történetet a fejemben, Charlie arcon csap egy pohár jeges vízzel és olyan rejtélyeket ad, amiken csámcsoghatok a harmadik kötet megjelenéséig.

Igazából egyetlen dolog volt, ami nem tetszett ebben a részben, ez pedig a rövidsége. És ezt most nem a kedveskedő szándékkal mondom, hanem tényleg negatív dologként. Sajnos túl hamar a végére értem, ennél egy kicsit többet szerettem volna kapni ettől, pontosan annyit, amennyit az elsőtől is kaptam. Remélem, hogy a harmadik rész már hosszabb lesz. Szeretem a rövid olvasmányokat, de azért a százötven oldalt elvártam volna az írónőktől. No, de nincs harag!

Hamarosan napvilágot lát magyarul is a zárókötet, szóval már tényleg nincs miért izgulnunk. Úgy érzem, a legizgalmasabb rész még csak most jön. Összekötő kötetként nem volt egyszerű a 2. rész dolga, de egész jól megoldotta a szerzőpáros a feladatot. Engem sikerült még jobban felcsigázniuk, szóval már csak napok kérdése, és én is bezsebelek egy példányt a harmadik részből. Kell! Nagyon!

Ella Fisher