Karen Fortunati - Semmi súlya kikészített {Ella}

Karen Fortunati
Semmi súlya

Fülszöveg

Bipoláris ​zavar – olyan, mint egy halálos ítélet.

A tizenhét éves Catherine Pulaski tudja, hogy Semmi eljön érte. Semmi, a Catherine bipoláris zavarából születő pusztító depresszió egyszer már majdnem győzedelmeskedett felette: ekkor akart először öngyilkos lenni.

A bipoláris zavar egy életre szól. Soha nem múlik el. Talán pillanatnyilag hat a gyógyszer, de Semmi vissza fog térni. Csak idő kérdése.

Így hát Catherine egy régi balettcipős dobozban gyógyszereket gyűjtöget, és arra készül, hogy kioltja az életét, még mielőtt Semmi újra élőhalottá változtatja. De még mielőtt megtenné, rövid bakancslistába kezd.

A bakancslista, a család támogatása, az új barátok és egy újfajta kezelés együttesen elkezdi lebontani Catherine elszigeteltségének falait. A probléma csak az, hogy a terv már olyan régen megszületett a fejében, hogy a jövő talán már nem is létezik a számára.

Ez a történet a veszteségről, a bánatról és a reményről szól, valamint arról, hogy a szeretet különféle formái – az anyai szeretet és a romantikus, plátói szerelem – milyen hatással vannak egy fiatal nő küzdelmére a mentális betegségével és a kezelés stigmájával.

Sosem leszek normális.

A mánia nem zavar. Inkább az ellentéte, Semmi akaszt ki. Halálra rémülök tőle.

Aki még soha nem érezte így magát, az nem tudja megérteni, milyen, amikor az érzelmek szabadságra mennek. Az érthetetlen, kimondhatatlan súly reménytelensége.

Mégis mennem kellene előre.

Élni, még ha tudom is, hogy előbb vagy utóbb vissza fog térni.

Magánzárka Semmi fekete tundrájában.

Ez nem élet.

Szóval van egy tervem.

A remény ott lapul, ahol a legkevésbé számítasz rá.

Őszinte és életigenlő írás egy máig tabutémának számító betegségről. Utat mutathat a mentális betegségekkel élő tinédzsereknek és szeretteiknek.

Képet nyújt egy ismeretlen, rémítő világról.

Kövesd Cath sorsát és éld át a reményt!

........................................................

Véleményem

Mondhatnám, az idei év egyik legjobban várt regénye nálam Karen Fortunati: The ​Weight of Zero – Semmi súlya című könyve volt. Nagyon szeretem a mentális zavarral küzdő emberekről szóló fikciókat és igaz történeteket. Olvastam már egy párat a témában, de bőven van még abban a zsákban, amiből például a Semmi súlyát is szereztem. Szögezzük le az elején, hogy az enyém nem egy pozitív értékelés lesz. Olvastam bloggertársaim véleményét, akik abszolút meg voltak elégedve ezzel a könyvvel. Néha úgy érzem, hogy teljesen más könyvet olvasok, mint a többiek – hogy nekem a vázlatot adták oda, de valószínűleg csak az ízlésem más, nem arra vágyom, amire a többi olvasó. Szóval arra szeretnélek kérni, hogy a szavaim ne tántorítsanak el a kötettől, mert nagy annak a matematikai valószínűsége, hogy te a rajongók táborát fogod erősíteni. Röviden szeretném kifejteni, mivel volt problémám.

Saját szerkesztés

Betegség bemutatása

Az első és egyik legnagyobb problémám, hogy nem igazán tudtam átélni a bipoláris zavart a könyv olvasása közben. Hoztam egy definíciót nektek a Wikipédiáról: „A bipoláris zavar pszichiátriai kórkép, utalva a mánia (vagy hipománia, vagy kevert fázis) és a klinikai depresszió (depressziós, vagy egykedvű/levert hangulat) váltakozásaira, egy hosszabb időtartamon keresztül.” Az írónő elmondása alapján ő is ebben a betegségben szenved, hát ki más tudna igazán valósághű képet adni róla? Azt hinnéd, hogy ő. Én valahogy pont a betegség igazi szörnyeteg valóját hiányoltam, amitől ez igazán elviselhetetlen. A Semmi súlya egy átmeneti időszakot mutat be a két fázis között, amiben a fő tényező, ami főszereplőnk életét befolyásolja az a félelem. Catherine a depressziós időszakot Semminek nevezi el, az ő közeledésétől fél végig. Úgy gondolom, hogyha valakinek a figyelmét a bipoláris zavar keltette fel a fülszövegben az nagyot fog csalódni – ahogyan én is. Amit kapunk egy nagyobb dózis a rettegésből, ami igazából több mentális zavar esetén érvényes tünet.

Idegesítő főszereplő

Catherine Pulaski egy végtelenül magányos lány, akinek minden estére ugyanaz a programja: felállítja pirula katonáit és a halálról fantáziál. Nem tudom, hogy említettem-e, hogy Cath emellett elutasító az emberekkel, magának való, gyenge, döntésképtelen és pesszimista. Hogyha szeretnél egy kisebb depressziós epizódot az életedbe, szerintem olvasd el ezt a könyvet. Főszereplőnk fejében lenni több, mint szomorú élmény. Ne haragudjatok, de ő nem tudott belőlem empátiát kicsikarni, nem tudtam sajnálni őt – bezzeg lett volna okom rá. Szörnyeteg vagyok? Egy érzéketlen szemét? Lehet.

Disney mellékszereplők

Catherine ellenpontjaként jelentkeznek a mellékszereplők, akik a lány gyógyulását kívánják, mint például az anyukája, Kristal (a csoportos terápián megismert barátnője) és Michael (akinek tetszik a lány). Egyetlen problémám volt a felsorolt szereplőkkel: mind olyanok, mintha egy Disney meséből léptek volna elő. Te jó isten, azok a dialógusok, amikből árad a végtelen szeretet és elfogadás, amivel én még nem találkoztam a Föld nevű bolygón – mármint az anyuka részéről megértem, de a többiek. Cath semmit nem tesz a barátai kedvességéért, az ölébe pottyan, amit hazugságokkal hálál meg. Hogyha valaki egy mesét szeretne olvasni, itt megtalálja a számításait. Engem ez a glitter parádé teljesen ledobott a történetről.

Unalmas cselekmény

A cselekmény egyszerűen unalmas volt. Voltak izgalmas pontok, de ezek sajnos nem tudták cipelni az egész történetet a hátukon. Nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy a kezembe vegyem ezt a kötetet, mert isten igazából nem érdekelt, hogy mi történik főszereplőnkkel. Spoiler! >> Számítottam egy szívszorítóan drámai befejezésre, ami kellő komolyságot ad a regénynek, amitől átértékelem az egész sztorit, de nem kaptam meg. Ehelyett kaptam egy mesei befejezést, amivel az író tanítani szeretné kedves olvasóit. Aranyos volt az üzenet, értékelem, hogy Karen Fortunati egy szép csomagot adott, amit magunkkal vihettünk a könyv elolvasása után. Viszont ahogyan ez az egész fel volt vezetve, mintha egy baltával csaptunk volna le a cselekmény közepébe. Csak kapkodtam a fejem…

Nem ez lett a kedvenc címem a témában a felsoroltak miatt, de a szerzemény javára írható, hogy csodálatos borítót kapott és kedves üzenetet hordoz magában. Ajánlanám a fialabb olvasóknak, akik ismerkednek a témával - vagy esetleg úgy érzik, ők is tapasztaltak már sötét időszakokat. Nekik talán még reménysugár lehet ez a történet.

Ella Fisher