Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok!

Rácz-Stefán Tibor

Élni akarok!

Véleményem

Bár Ella múltkor már kifejezte hálánkat a Kapcsolatpróbáról írt értékelésében, én is szeretném megköszönni Rácz-Stefán Tibornak, hogy felkeresett minket és megtisztelt minket a bizalmával. Örömmel fogadtuk az együttműködést, szívesen olvastunk újra az író tollából. Nem is húzom tovább a szót, jöjjön pár sor az Élni akarok! című regényéről.

Bevallom, nem ismertem a történetet egészen addig, míg a kezembe nem került. Aztán a fölszöveg elolvasása után már egyértelművé vált, hogy milyen téma köré is épül a regény. Igencsak szomorú vizekre evezett az író, ugyanis a halált és az elmúlást dolgozza fel a lapokon. Azt hihetnénk a cím alapján, hogy a halálnak köze nincs az egészhez, de bizony van. Lilla, a főszereplő leányzó halálos beteg, aki hosszú évek óta vív a rákkal, bízva a gyógyulásban. A sikertelen műtétek után azonban kezébe veszi a sorsát, és egy úgynevezett Fortepex kezelés mellett dönt, ami bár jelentősen lerövidíti az élettartamot, arra a rövid időre egészséget nyújt a betegnek.

nem saját fotó

A történet két idősíkon fut, de túlnyomóan a jelenben marad és Lilla azon időszakát mutatja be, melyet próbál megtölteni minél több élettel, amíg csak teheti. A fejezetek a bakancslistájában felállított pontok köré épülnek. Ötletesnek tartom ezt a kivitelezést, mert így tényleg Lilla vágyaira, új élményeire fókuszálhatunk. Az pedig szintén szimpatikus, hogy nem vad álmokat próbál megvalósítani, hanem hétköznapi dolgokat, mint például hóembert építeni vagy korcsolyázni a legjobb barátnőjével, vagy egy csajos napot tartani a nővérével.

A másik szál a múltban fut, amikor is betekintést nyerünk Lilla betegséggel vívott pillataiba. Ezek mindössze egy-két oldalas fejezetek, amikből szerintem pont elég ennyi. Továbbá azt is el kell mondanom, hogy történet előnyére válik az is, hogy igencsak rövid kötetről beszélünk. Én ennek különösen örültem, mert így lényegretörő és összeszedett mű kerekedett belőle. Nem voltak üresjáratok vagy filler részek, minden sor meghatározónak hatott, pontosan úgy, mint Lilla élete, amiben minden pillanat számít.

A felépítése tehát szerintem valóban mesterire sikeredett, érezhető, hogy mennyit fejlődött Tibor a Túl szép óta. Ez az írásmódra is igaz, hiszen igazán érzékeletes és hangulatteremtő megfogalmazást alkalmaz a kötetben. Bár úgy gondolom, hogy ezt a történetet már sokan mások is megírták, az író tényleg mindent beleadott ebbe a regénybe. A betegségen túl több kérdéskört is beemel, így például a homoszexualitást, a túlysúlyt, az önbizalomhiányt, önmagunk és mások elfogadását. Bár nem feltétlenül boncolgatja mindet mélyen, mégis megcsillogtatja ezeket a mellékszereplők személyében. Így kap szerepet a regényben Edina, a nővér, Betti, a legjobb barátnő és az apa. Aztán ott van még Noah, a jóképű szomszédfiú, akivel Lilla számos új élményre tesz szert. Számomra a fiú karaktere kissé sablosnak hatott, de nem esett át a ló túl oldalára. Sőt, az ő háttérsztorija ragadott meg a leginkább, melegséggel töltött el a nagymamájával való szoros kapcsolata.

saját készítésű fotó

Meg kell említenem azonban néhány olyan tényezőt, amik sajnos kizökkentettek az olvasásból. Ide értem a karakterek közti dialógusokat, amiket én többször mesterkéltnek éreztem. A karakterek nagyrésze tizenéves fiatal, de sokszor olyan érzésem volt, mintha felnőtt emberek beszélnének egymással. Amikor pedig fiatalos szójárással próbálkozott az író, az szerintem kicsit balul sült el. (Használja még valaki a "Pofád lapos" beszólást manapság?) A másik maga Lilla karaktere, ami túl koravénre sikeredett. A legtöbb gondolata mögött mindig volt valami mély filofózia, amit néha már soknak éreztem. Szeretné, ha minden hozzátartozója megtalálná az útját, ezért hajlamos megmondani nekik, mit és hogy csináljanak. Azért mégiscsak gyerek, aki nem tapasztalt eleget ahhoz, hogy bölcsességeket ontson magából minden adandó alkalommal. Ugyanakkor azt is megértem, hogy csak úgy tud békére lelni, ha gondoskodhat szerettei jólétéről.

Nem tagadom, nagyon erős és szívszorító utolsó pár fejezetet kapunk, amit Lilla halálos ágya mellett töltünk. Az író nem kímél bennünket, egészen részletesen mutatja be, miként távozik a fiatal lány az életből. Elég megterhelő olvasmányra kell számítani, viszont az író nagyon nemes módon bánt a törénettel. Érződött, hogy beleásta magát a témába, valóban sikerült hiteles képet mutatnia a betegségről és a beteg szellemi és fizikai állapotáról egyaránt, miközben végig emberi maradt. Minden tiszteletem Tiboré, igazán megindító regényt kaptunk tőle az Élni akarok! kötetében.

Olvasd el az extra tartalmat ITT

Steph Pfeiffer