Ally Condie
Összefonódva
A TÁRSADALOM HATÁRAIN KÍVÜL MÁS TÖRVÉNYEK URALKODNAK
A bizonytalan jövővel dacolva Cassia elindul, hogy felkutassa Kyt, akire biztos halál vár a Külső Tartományokban zajló háborúban. Hamarosan kiderül, hogy a fiú megszökött a katonai táborból, és a fenséges, de veszélyes kanyonokban talált menedéket. A vadregényes határvidéken teljesen más az élet, ráadásul úgy tűnik, minta lázadás szerveződne a Társadalom ellen. Bár Cassia mindent feláldoz azért, hogy együtt lehessen Kyjal, Xander most is képes meglepetéseket okozni, és a maga javára fordítani a játszmát.
A Matched trilógia várva várt következő részében Cassiát és Kyt a Társadalom peremvidékére veti a sors. Váratlan események, találkozások és összefonódások teszik minden eddiginél tekervényesebbé útjukat. A történetet Cassia és Ky felváltva mesélik el, egyes szám első személyben.
Véleményem
Vannak könyvek, amiknél el kell telnie több
napnak is, míg az ember fejében összeáll a saját véleménye. Ez a könyv is
ilyen. Én már körülbelül egy hete túl vagyok rajta, de még mindig nem tudom
eldönteni, hogy szerettem-e vagy sem. Az író nem hibázott, szó se essék róla,
csupán azt nem tudtam eldönteni a Matched trilógia 2. részével kapcsolatban, hogy
a saját ízlésemnek megfelel-e ez a regény vagy sem. Hogyha szigorúan nézem, én
ezt kevésnek mondanám, hogy elérje az ingerküszöböm, viszont hogyha éppen a
befogadóbb énem kerül előtérbe, azt mondom, ez a regény nagyon érdekes… Tehát ezeket összegezve a véleményem egy: talán! Egyszer azért adhattok neki esélyt.
Az Egymáshoz rendelve című nyitókötet egy
nagyon izgalmas fordulattal zárult, miszerint Ky-t kényszerítik, hogy elhagyja lakhelyét
és szerelmét, hogy a társadalom hadseregében álljon helyt. Cassia pár nap
mélabú után erőt vesz magán és elhatározza, hogy szerelme iránt ered, megkeresi,
hogyha ez az életébe is kerül, így főszereplőnk végérvényesen szembefordul a
társadalommal. Úgy gondolom, ezek után jogosan vártam egy izgalmas, pörgős
folytatást tele olyan eseményekkel, amiktől az ember pulzusa az egekbe szökik.
Ám… ez még várat magára. A második rész az elsőnél izgalmasabbra sikeredett, de
még mindig nem képes kinyúlni az olvasóért, hogy a pólóját megmarkolva
berángassa a világába.
A történet lassú, rengeteg leírást és
gondolatot kapunk, amitől ismételten lírai hangulata lesz a sztorinak. A
gondolatok van, hogy unalmasan ismétlik magukat, vagy éppen túl csöpögős irányt
vesznek a belső, szerelmi monológok révén. Az írónő igyekszik a szereplők
között kialakítani a romantikus és intim viszonyt, de ez nem működik. Sajnos
nem tudtam elhinni nekik, hogy igazán szeretik egymást, de hát mit is vártunk?
Már az első rész sem akarta megalapozni ezt a szerelmet. Derült égből
villámcsapásként érte szereplőinket ez az irreális szerelem, amiért életüket
áldoznák. Vagy éppen ez lenne a vak szerelem? 💕 Nem tudom. Minden esetre számomra
műanyagra sikeredett.
A temérdek gondolat és „még a síron túl is szeretni foglak”
mögött amúgy egy nagyon izgalmas történet húzódik. A hegységben való barangolás,
a farmerek története, a katonák előli menekülés, a hivatalnokok előli bujdokolás
mind olyan elemek, amikből rengeteg izgalmas szituációt lehetett volna kihozni.
Ettől függetlenül nem szomorkodom, mert így is sok érdekességgel találkozhattunk
főszereplőink útján. Bár nem estem szét az izgalomtól, az érdeklődésemet az író
mérsékelten bár, de fenn tudta tartani.
Szívem egyetlen fájdalma, hogy ebben a
részben túl keveset kaptunk Xanderből. Ismételten. Már az első részben sem
sikerült közelebbi viszonyt kialakítanunk vele, ezt a stratégiát követi a
második kötet is. Kevés újdonságot tudunk meg a szőke hercegről, azonban amit a
szerző kikotyog azok nagyon ígéretes információk. Wow, többet akarok tudni! Ide
nekem azt a fiút egy interjúra! Megkérdezném tőle, hogy mit miért csinál, mi a
motivációja, az élettörténete? A regényben csak távolról látjuk a körvonalait,
nekem Xander karaktere még innen is eredetibbnek tűnik, mint Ky-é. Nem
gondoltam, hogy így lesz, de (meglehet végérvényesen) Xander párti lettem.
Hajrá srác, szerezd meg, ami a tied! 😄
A regény váltott szemszögből íródott,
tehát most már nem csak Cassia gondolatait ismerhetjük meg, hanem Ky-ét is. Az
írónő biztosít számunkra a fiú fejében egy kényelmes kanapét, ahonnan végig kísérhetjük
az eseményeket, és közelebb kerülhetünk belső világához. Eleinte ez tetszett, ám
később kezdtem elveszni a szereplők között. Nem mindig tudtam, hogy éppen kinek
a fejében vagyok, mert gyorsan váltakoztak a szemszögek és kevés jellegzetesség
volt, amiből felismerhetővé vált volna a karakter narratívája. Főleg a történet
elején volt értelme a szereplők külön-külön való követése, de a végét én lehet
Cassia szemszögéből elegendőnek éreztem volna.
Összességében ez a történet érdekes volt, ám kissé eseménytelen és vérszegény az izgalmak terén. A karakterek figyelemfelketőek, ám a köztük lévő kapcsolatok sivárak. Mit is mondhatnék? Ezen még lehetett volna csiszolni... 😥 Zárásként csak annyit, hogy szerintem a moly.hu-n kapott 74% teljesen korrekt értékelés, hogyha mindent összevetünk.
Összességében ez a történet érdekes volt, ám kissé eseménytelen és vérszegény az izgalmak terén. A karakterek figyelemfelketőek, ám a köztük lévő kapcsolatok sivárak. Mit is mondhatnék? Ezen még lehetett volna csiszolni... 😥 Zárásként csak annyit, hogy szerintem a moly.hu-n kapott 74% teljesen korrekt értékelés, hogyha mindent összevetünk.
Ella Fisher
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése