Rachel Van Dyken - A csábítás szabályai

Rachel Van Dyken
A csábítás szabályai

Fülszöveg

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.

Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.

A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!

Frappáns és szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a férfi és a női gondolkodás különbségeire.

Bájos, pajkos, humoros.

Véleményem

Néha engedem, hogy a sors vezessen és ő ajánljon nekem könyveket. Vannak olyan kötetek, amikbe különböző úton-módon belebotlok, és valamiért elfog az az érzés, hogy mindenképp bele kell kukkantanom az adott regénybe. Valahogy így történt ez Rachel Van Dyken - A csábítás szabályai című kötetével is. Ezek a random könyvválasztások néha valami egészen új élményt nyújtanak, ám akadnak melléfogások is. Nos, ez az utóbbi kategóriába tartozik. Gyerekkorom óta érzem belül, hogy más vagyok, mint a többi ember, ezért igazából meg sem lep, hogy annyi magasztaló molyos értékelés után ez a könyv engem csak kiakasztani tudott. Fogalmam sincs, mit esznek ezeken az NA könyveken könyvmoly társaim, de egyre több példát látok a hasonló könyvek népszerűségére. Miért? Mi ezekben az élvezetes?

Főszereplőnk, Ian egy szárnysegéd, aki arra adta a fejét, hogy elesett, önbizalomhiánnyal küszködő lányoknak nyújt segítséget életük szerelmének meghódításában. Ez az egész segítség persze nem ingyen jár, de nem ám! Szép summát kell fizetned a Bt-nek, ami Ian és Lex tulajdona. A vállalat missziója bár fennkölt és felebaráti, azért a dörzsölt fiúk tudják, hogyan lehet a segítségnyújtást jövedelmezővé tenni. Főszereplőnk legjobb barátja: Lex egy számítógép zseni, aki leprogramozott egy alkalmazást, ami százalékos értékben képes kikalkulálni, mennyi esélye van az adott párnak a hosszú távú kapcsolatra. A fiúk igazi csibész módjára falják a lányokat, csoda, hogy nem kaptam el semmilyen nemi betegséget csupán a könyv olvasásától. A srácok gondolatai a nőkről érdekes módon nem konzisztensek, néhol tárgyiasítva vannak, néhol felmagasztalva. A könyvet több ponton jellemzik az ellentmondások, Ian karaktere pedig olyan amatőr módon lett végigvezetve, hogy leginkább tizenöt éves próbálkozásaim jutottak eszembe az olvasása nyomán.

 

Ian ingadozik a bunkó helyes srác és a kedves, önfeláldozó fiú karaktere között. Személyisége gyanúsan ingatag, lehet nem ártana, ha egy pszichiáter vetne egy pillantást rá. Hozzá képest Lex már stabilabb, ő szépen illeszkedik a bunkók sztereotípiájához. Blake, az a lány, akibe Ian a szárnysegéd program keretei között szeret bele. A kisfiús lány leginkább szürke, akit edzett teste különlegessé varázsol szereplőink szemében. Push-up Julcsi és Bicepsz Jancsi kapcsolata és érzelmeik kifejlődése nincsen szépen kifejtve, egyik pillanatról a másikra lesznek egymásba szerelmesek. Hogy Ian jégszívét mi melengette fel? Hát a leírások alapján főként a lány melle, formás popsija és szűk ruhái. Igazán romantikus. Csak én éreztem azt, hogy a könyv és a szereplők egyaránt a külsőségekre koncentrálnak? Nem tudom, nekem végig ez volt a benyomásom.

Ez a regény leginkább „Az üzlet” című kötetet idézte fel bennem. Anno hasonlóan jártam azzal a történettel is: sokak magasztalása ellenére, én főként a hibáit láttam, amik végig zavartak az olvasása közben. Igazából sok közös van ebben a két könyvben: elcsépelt alap sztori, unalmas szereplők, sivár lelki világ, egyszerű írói stílus. Megjegyezném, A csábítás szabályai még két kategóriával rosszabb, mint Az üzlet nevezetű társa, amiben azért logikai buktatók nem voltak. Az üzlet untatott és kicsit fárasztott, ehhez képest A csábítás szabályai egyenesen kiakasztott és szemrángásokat idézett elő. Ez a műalkotás megtalálta a bennem rejlő rejtett gombocskát, ami beindítja az idegösszeomlás funkciót. Ez azért már teljesítmény, azt kell, hogy mondjam. Régóta nem borzasztott el így könyv.

Egyetlenegy dolgot tudtam néhol élvezni, a relatíve vicces párbeszédeket, amiben azért bővelkedett a történet. Ian nagymenő dumái és a lánnyal levágott flörtöléshez hasonlító mutatvány vicces pillanatokat tudott eredményezni. Ezekre a humoros részekre volt szükségem ahhoz, hogy ne hagyjam félbe a történet olvasását. Bezzeg olyan lelkes voltam az alaptörténet miatt, annyira szerettem volna, ha valami értelmes kerekedik ki ebből az egész egyetemi kalandból. Félre ne értsetek, sok könyv esetében szidom az elcsépelt alapsztorit. Szerintem a rongyosra használt alap történetekkel nincsen gond addig, amíg az író valami újat tud kihozni a témából. Azonban szerintem Rachelnek nem ez volt a célja itt. Sötét szándékai ezzel a regénnyel mai napig ismeretlenek.

Összességében A csábítás szabályai egy tökéletes példa arra, hogy milyen egy rossz könyv. Hogyha érdekel az ellentmondások, idegesítő karakterek, vicces párbeszédek és kiszámítható cselekmények világa, akkor ajánlom neked Rachel Van Dyken regényét. A sztorit befejezve akadtam rá a filmadaptációra, ami már most ijesztően történet hűnek tűnt. Ami talán emel kicsit a film fényén, hogy valószínűleg ott kevesebbet kapunk Ian belső monológjaiból, ami őszintén üdítő lehet a könyvhöz mérten. Én nem fogom megnézni, mert éppen elég volt ez írásos formában is, de aki esetleg fan, annak mindenképp ajánlom.

Ella Fisher

Zakály Viki - Egyszercsak

Zakály Viki

Egyszercsak

Fülszöveg

Miután ​az ambiciózus újságíró-gyakornok, Hollád Liza megírta cikkét a rejtélyes Gábrielről, úgy tűnt, magában is sikerül lezárnia az Erik-történetet, és exkollégája, Barni mellett végre megtalálja a boldogságot. A látszólagos nyugalom azonban nem tart sokáig; az arrogáns új főszerkesztő, Meyer Maya oldalán az elfelejteni vágyott férfi is visszasétál az életébe. A baj csőstül jön, és Liza egyedül legjobb barátjára, Zsófira és határtalan képzelőerejére számíthat. Barni gyakorlatilag elérhetetlenné válik a számára, és egyre világosabb, hogy nem csak a fizikai távolság miatt. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy Liza nem tud ellenállni a jóképű ismeretlen, Szabolcs közeledésének, aki sokáig rejtegeti valódi énjét a lány előtt. Mindeközben egy másik titokra is fény derül: Erik felfedi Gábriellé válásának történetét.
Zakály Viki Egyszeregyének folytatásában Liza bonyolult érzelmei mellett készülő kéziratával is megküzd. Vajon kusza szerelmi életében és írói válságában is ugyanaz a személy jelenti a megoldást?

Ha senki sem bujkál tovább, minden a helyére kerül. Zakály Viki, a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője, legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem?

Véleményem
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy az idei év legjobban várt regénye volt számomra az Egyszercsak. Már tűkön ültem, hogy a kezemben foghassam az új Zakály Viki könyvet! Nos, nekem fáj a legjobban kimondani, de ekkorát még nem csalódtam könyvben, mint a Gábriel-duológia befejező részében. Előre is elnézést kérek, ha csapongó lesz az írásom, de olyan dühöt és szomorúságot érzek, hogy az koherens módon leírhatatlan. Még most szólok, hogy ha nem bírod a tömény kritikát, akkor ne olvasd el ezt az értékelést. Előre is elnézést kérek az írónőtől, akinek ugyan a munkássága még mindig közel áll a szívemhez, ezzel a regénnyel most csalódást okozott. Ez persze csak az én szubjektív véleményem, senkit sem szeretnék megsérteni vele. 
Most pedig lássuk, hogy kerültem mennyből a pokolba, azaz hogy vált kedvencből nagy csalódás.

Ha össze kéne foglalnom a regény tartalmát, nos, nem tudom, mit emelnék ki a történetből, mert a cselekmény totál lenullázódott. Kezdjük azzal, hogy míg az Egyszeregy első harmada ugyan lassú, de tartalmas, addig ez az Egyszercsakról egyáltalán nem mondható el. Eltelt száz oldal úgy, hogy semmi érdemleges nem történt. Szégyelltem beismerni, de untam magam olvasás közben. Elmondom mivel találkozunk az első száz oldalban: Liza szenved, mert hiányzik neki Gábriel és Barni is. A karrierje sem éli virágkorát, mert a szörnyeteg főnöke, Maya megkeseríti az életét. És akkor még ott van a zsémbes szomszéd idegesítő kutyája is, aki állandóan beszökik a lány lakásába. Tulajdonképpen Liza csak vegetál, mert konkrétan semmi nem történik vele. Vagy éppen felkel vagy éppen hazaérkezik a munkából. Fejezetről fejezetre össz-vissz ennyi történik. Engedjétek meg, hogy illusztráljam a fentebb leírtakat: 

7. fejezet: „Hangos kaparászásra ébredek fel reggel.”

8. fejezet: „Ha már ilyen korán keltem…”

9. fejezet: „Alig várom, hogy leteljen a munkaidőm...”

10. fejezet: „Csuromvizesen és holtfáradtan érek haza.”

11. fejezet: „Másnap reggel mondhatnám, hogy újult erővel és frissen ébredek, készen az új nap kihívásaira, de kár lenne áltatnom magam.”

12. fejezet: „A szerkesztőségben korán kezdek…”

13. fejezet: „Szerencsére ez a nap is véget ér egyszer…”

Nem feltétlenül van ezzel baj, csak más esemény híján újra és újra ugyanarról olvasni száz oldalon keresztül, engem már nagyon idegesített. Nem biztos, hogy ez másnak is ilyen zavaró lenne, én személy szerint viszont többre számítottam, azok után, hogy az első kötet mennyire mozgalmas és izgalmas volt. 

saját szerkesztés

De ez a lapos kezdés lett volna a legkisebb baj akkor, ha a karakterek nem váltak volna antipatikussá a szememben. Liza karaktere üressé vált, elveszett belőle az az életerő, az a báj és az a szerethetőség, amit vele kapcsolatban tapasztaltam az első könyvben. A szenvedése valamilyen szinten érthető, hiszen Gábriellel megszakadt minden kapcsolat, Barni külföldre költözött, ő maga eljött a szüleitől, a mindennapok meg keservessé váltak. De, ami ez után jön, arra nincs kifogás. Igyekszem visszafogni a spoilereket, próbálok általánosságban fogalmazni, de ezt muszáj kiadnom magamból, mert ha bennem marad, kárt tesz, az biztos.   

Részben SPOILER következik. Képzeljünk el egy olyan lányt, akinek egy bottal járó, sánta, szakállas, zsémbes férfi a szomszédja, aki nap, mint nap kötekedik és veszekszik a lánnyal. A lány totál meglepődik, mikor az elviselhetetlen férfi vacsorázni hívja. Persze, egyből nemet mond, hiszen utálatos, na meg egy „torzonborz előemberrel” ki akarna mutatkozni?! Másnap a lépcsőházban, míg a lány a postaládával bajlódik, megjelenik egy jól öltözött, jóképű férfi, akitől persze egyből pillangók repdesnek a gyomrában és azonnal irul-pirul a látványtól. Aztán leesik az álla, mikor az ismeretlen pasasról kiderül, hogy ő a szomszéd, csak kikupálódva és álompasi kiadásban. Mi mást is tehetne a mi drágalátos leányzónk, mint, hogy igent mondjon a békából herceggé változott úriember meghívására. Természetesen már el is felejtette az undok beszólásokat, hiszen irtó jól néz ki, és persze, hogy most már jobban meg akarja ismerni. Arról ne is beszéljünk, hogy milyen ellenszenvet váltott ki belőlem, mikor egy randevú kellős közepén a női mosdóban egy másik férfi férfiasságát (vajon kiét) élvezte ez az érzékeny és romantikus lelkű leányka. SPOILER vége  

Mindezek után nekem, olvasónak szimpatizálnom kellene egy ilyen női karakterrel. Nem, sajnálom, de nem megy. Nálam ez kiverte a biztosítékot. Komolyan mondom, nem ismertem rá a karakterre. Nekem fáj ez a legjobban, de nem tudok szépíteni a véleményemen. Ennyi elég volt, hogy meggyűlöljem Liza karakterét. Sajnálom.

Próbálok mentséget találni a lány számára, de nem megy. Szerelemként van emlegetve a Gábrielhez fűződő vonzalma, ami már az Egyszeregyben is így volt, viszont ott annyival életszerűbb volt. Elhittem, hogy az a pár nap ilyen heves érzéseket váltott ki a lányból. Bíztam benne, hogy ebben a kötetben elmélyül kettejük kapcsolata, de nem. A testi vágy és vonzalom nem szerelem, legalább is az én elképzelésem szerint. Inkább fellángolásnak nevezném. Itt viszont el kellett volna hinnem, hogy a szex és a külső adottságok részletes leírása mély és valós érzelmekről adnak tanúbizonyságot. Gábriel és Liza nem ismerik egymást, az egymás iránt érzett bizsergésen túl.

Na, de miért mondom, hogy nem ismerik egymást, hiszen több fejezetrész is Gábrielről szól. Igen, valóban bepillantást nyerünk a fiú múltjába. Kiderül, hogy miért lett olyan, amilyen, és miért választotta ezt az életstílust. Viszont semmi új vagy megdöbbentő nem derül ki. Már az első részben megtudhatjuk, hogy ez az egész egy szerelmi csalódás végterméke. Bosszúból és szimplán kényszerességből folytat ilyen életvitelt. Lényegében csak körítést kapunk a mellé, amit már igazából eddig is tudtunk. Nem éreztem nagy volumenű leleplezésnek ezt az egész múltbéli feltárást. Nem lepett meg, nem nyűgözött le. Talán csak én vártam többet ennél, és megint csak én vagyok a rossz…

Nem tudom, meddig fokozható még a haragom az Egyszercsak iránt, de sajnos van még mit mondanom. Vannak fordulatok a regényben, ez tény. Az, hogy ezekkel a fordulatokkal mennyire bánt jól az író, az már kérdéses a számomra. Kiderül erről a bizonyos szomszédról valami, ami csak még inkább meggyőzi Lizát arról, hogy bizony neki e mellett a férfi mellett kell új életet kezdenie. (Az, hogy e miatt lesz oda-vissza a pasiért, megint csak ellenszenvet vált ki belőlem, sebaj). Azonban a lánynak csalódnia kell, mert kiderül, hogy Szabolcs mégsem olyan úriember, amilyennek először tűnt. Számomra hiteltelen volt a férfi cselekedete és indoka. Aztán ott van a főnökasszony, aki minden eszközt bevetett, hogy keresztbe tegyen Lizának. Maya és Szabolcs szála akképp van elvarrva a regényben, hogy rossz fényt vet rájuk az író. Én nem hiszek a kizárólag jó-rossz karakterrajzolásban, úgyhogy nekem ez a konklúzió nem igazán nyerte el a tetszésemet. Maya egyértelműen gonosznak lett beállítva, esélyt sem adva annak, hogy esetleg megérhessük az ő motivációját. Hova tűntek azok az árnyalt és izgalmas karakterek, akik az első kötetben szerepeltek? De még ez sem idegesített volna ennyire. Minden szál összeért, mindenki összejött azzal, akivel össze kellett jönnie. Miért is ne? Hiszen mennyire életszerű, hogy <SPOILER például Barni megismerkedik EGY lánnyal (mert nyilván pont azzal a lánnyal kellett összehozni őt), és hirtelen elmúlnak a Liza iránt táplált érzései. SPOILER>

És ez az utolsó gondolat már csak olaj a tűzre. Újra előkerül Alíz neve, folyamatosan ott lebeg a történetben, de míg az első kötetben egy igazán megdöbbentő csavarhoz fűződik ez a név, addig itt inkább csak egy gyenge megtévesztés. Átverve Lizát és az olvasót is. Jó eszköz lehetett volna egy nagy fordulathoz, de mindössze annyit sikerült eléri vele, hogy Liza felmondjon a szerkesztőségnél, amit már amúgy is rég meg kellett volna tennie ennyi szívatás után. Szóval, nem volt nagy horderejű ez a leleplezés sem. 

Fáj a szívem ezért a történetért, mert úgy érzem, nem lett kellően átgondolva és kidolgozva. Az első kötet még mindig az egyik kedvenc könyvem, viszont a befejezés számomra nem nyújtott jó élményt. Szomorú vagyok, mert egy nagyon jó alapot kovácsolt az írónő az Egyszeregyben, de ezt sajnos nem sikerült tovább építenie az Egyszercsakban. Felemás érzéssel gondolok vissza a Gábriel-duológiára, de ez csak én vagyok, az én véleményem. Ettől függetlenül Zakály Viki még mindig az egyik kedvenc magyar íróm marad.

Steph Pfeiffer