Ava Dellaira - Kedves ​halottak!

Ava Dellaira

Kedves halottak!

Fülszöveg Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

Véleményem

A Kedves Halottak! alap koncepciója nagyon izgalmas. Főszereplőnk, jelen esetben Laurel leveleket kezd írni olyan halottaknak címezve, akikre valamilyen szempontból felnéz, akiknek a halálát éppoly hiábavalónak tartja, mint saját nővére halálát. Laurel May személyében elvesztette a lelkitársát, aki varázslatot csempészett a mindennapokba, aki megvédte őt az éjjeli árnyaktól és aki sokszor anyukája helyett anyukája volt. Laurel jelen volt a balesetnél, ezért hibásnak érzi magát, amiért nem tudta megmenteni egyetlen nővérét. A nővér halála után a család még több darabra hullik. Laurel anyukája elköltözik, hogy feldolgozhassa a tragédiát, miközben Laurel ingázni kényszerül apukája és nagynénje között. Nem elég, hogy Laurelnek egyedül kell feldolgoznia a történteket, az ingázás kényelmetlenné teszi az életét. Anyukájával telefonon tartja a kapcsolatot, azonban kommunikációjuk kimerül a mindennapos „mi történt veled ma?”-ban. Laurel családi helyzete tehát katasztrofális.

A történet elején a lány az iskolában hasonlóan elveszetten érzi magát, mint otthon, azonban ez idővel megváltozik. Laurel barátságot köt két lánnyal, akik bevonják őt közös programjaikba, ami általában a piálás és a férfiak lehúzása körül forog. Mondhatnánk, a kislány rossz társaságba keveredik, de ennek nem igazán van tudatában. A lány a regény végéig ebben a társaságban tölti mindennapjait, semmi sem változik, nem próbál kiszakadni ebből az életből. Laurel nemcsak barátnőket szerez, hanem egy fiúbarátot is, akivel randevúkra jár és próbálja kisírni magát a vállán, ezzel is megkezdve a gyászmunkálatot. Nos, Sky (a fiúbarát) számomra nem volt szimpatikus karakter. Nem segített Laurelnek, nem tudott olyat nyújtani, amitől a lány jobban érezhette volna magát. Persze Laurel annak rendje és módja szerint egy idő után ragaszkodni fog a fiúhoz, de előttem ez az egész csak egy mondvacsinált kapcsolatnak tűnt. Mintha egymás mellé sodorta volna őket az élet, egymás mellett lebegnének a vízen, viszont képtelenek kommunikációs jeleket leadni a másik felé. Egymás mellett és nem egymással léteztek.

Laurel iskolai élete nekem egy egyszerű sablonos kamasztörténetnek tűnt, amiben nem voltak izgalmas jelenetek, izgalmas karakterek, a lány nem került izgalmas választási helyzetekbe. Laurel élete isten igazából elég unalmas, hiába vannak kedves barátai és szexi fiúbarátja, semmi nem történik. Lehet, hogy ez csupán az írónő hibája, amiért nem volt képes izgalmasan megírni szegény kislány kalandjait, nem tudom… De sokszor éreztem, hogy ez a könyv csak az időmet pazarolja. Nem élveztem. Nem szerettem. Hagyjuk.

Emellett volt a regénynek egy érdekesebb, levélregény struktúrája, amiben olyan személyeket szólított meg Laurel, akiknek már valamilyen okból távozniuk kellett. A lány „élő, valaha létező” személyekhez beszél (mint pl. Amy Winehouse). Megkérdőjelezi halálukat, mesél nekünk a sztárok gyerekkoráról, és olyan élethelyzeteikről, amikről mi nagy valószínűséggel nem tudtunk. Ava Dellaira olyan személyes információkat közöl a „halottakról”, amik rávilágítottak az adott személy küzdelmeire, erejére, sebzettségére. Tehát a Kedves Halottak! valaha létező személyeket szólít meg és meséli el nekik Laurel történetét, aki éppen a nővére távozását igyekszik feldolgozni. A regény ezen figyelemfelkeltőbb része sokkal jobbra sikeredett, mint a cselekmény felépítése. Ezért is mondanám, hogy ez a regény vegyes érzelmeket keltett bennem. Zseniálisnak tartottam a fiktív karakter és a halottak közötti személyes beszélgetéseket, és untatott, amikor már ötödik alkalommal kellett lemennem Laurel-lel a sikátorba, ahol a barátai cigiztek és érdektelen dolgokról társalogtak.

Meglehet, hogyha fiatalabb kiskamasz koromban olvastam volna ezt a regényt, akkor jobb benyomást keltett volna, de így idősebb fejjel ez a kis iskolai történet nem tudott szórakoztatni. A levelek részben naplóként funkcionáltak Laurel életében, a halottaknak elmesélte mindennapos élményeit, (ami általában unalmas volt) közben néha kiszólt a levél címzettjéhez, megkérdezte a véleményét vagy adott esetben ő véleményezte az ő életét (, ami már sokkal izgalmasabbra sikeredett). Összegezve még így is úgy gondolom, hogy nem számított teljes időpocsékolásnak a Kedves Halottak, de több ponton szívesen abbahagytam volna az olvasását, ha nem lennék elég kitartó. Azonban értetek végig akartam olvasni! És sikerült… 
Köszönöm, hogy elolvastál!

Ella Fisher