Cassandra Clare - Csontváros

Cassandra Clare

Csontváros

Fülszöveg Gyilkosság ​tanúja lesz – a tizenöt éves Clary Fray aligha számít erre, amikor elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba. Az elkövetők: három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser. A holttest aztán eltűnik a semmibe. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi, még egy vércsepp sem bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni akarják… Véleményem

Sziasztok, kedves Olvasók! Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy nem egy mai darabbal készültem erre a hétre. Valljuk be Cassandra Clare legendásnak számít az ifjúsági irodalom színterén, ezért az elmúlt időben elfogott a kíváncsiság vele kapcsolatban. Az egyik nyári kiruccanásom alkalmával a Pokoli szerkezetek trilógiát kaptam ajándékba a páromtól, ami már körülbelül egy éve piszkálja a fantáziámat. Ugyebár köztudott, hogy az írónő sorozatai erősen építenek egymásra, ezért hát arra az elhatározásra jutottam, hogy belevágok a Végzet ereklyéi könyvsorozat elolvasásába. Ez egy hosszú túra lesz hat részes sorozatról lévén szó. De jelentem, az első mérföldkövet már elértem: végeztem az első, Csontváros névre keresztelt kötettel.

Az első és az utolsó kötetetek szerepe kiemelkedő. Minden trilógia igazi lelke szerintem az első kötetben van. Ott tud az író igazán nagyot alkotni, és berántani a potenciális közönséget a folytatásra, emiatt is szeretek első részeket olvasni. A Csontváros egy izgalmas, pörgős kezdete egy izgalmas útnak. Ez a könyv tartalmaz egy könnyed bevezetést, konfliktust, sok kalandot, és elvarratlan szálakat. Bár a koromból kifolyólag néha unalmasnak tartottam a történetet, ez valószínűleg csak az ifjúsági vonások miatt volt. Meglehet, hogy tizenhat évesen a világ legizgalmasabb könyvének tartottam volna a Csontvárost, ám mostanra nekem ez egy kicsit kevés volt. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ez egy unalmas történet. Több pontos is sikerült olyat csavarnia az írónőnek a cselekményen, hogy csak néztem. Voltak istenien megírt jelenetek, de emellett helyet kaptak gyerekes vallomások és csintalanságok.

Az árnyvadászok világa izgalmasnak és egyben egyszerűnek (klisének) tűnt így az első részben. A fantasy elemek változatosak voltak és a világ is érdekesnek bizonyult. Az írónő nem bánt szűken a morbid (kivájt szemek, hólyagos bőrfelületek) és részletező leírásokkal. Hogyha egy ifjúsági fantasy-t kéne ajánlanom valakinek, nyugodt szívvel említeném ezt a címet az érdeklődőnek. Ez egyszerre tökös és érdekfeszítő fantasy, ami a lehető legjobb kombináció ebben a műfajban. Számomra mindenképp...

Történetünk főszereplői Clary és Jace meglepően szürke karakterek. De tényleg… A legjelentéktelenebb szürkére gondoljatok, mikor szürkét mondok! Jace egy TIPIKUS (nagy betűkkel) fiúkarakter, Clary pedig üres porhüvelye egy igazi lánynak. Jace árnyvadász diáktársai Alec és Isabelle, Clary legjobb barátjával, Simon-nal együtt már mókásabbak voltak igazi érzésekkel és említésre méltó problémákkal. Szereplőink vonzalma egymás iránt kusza pókhálóként gabalyodtak össze. Mindenkinek tetszett valaki, de nem merte elmondani neki, amíg ki nem bukott belőle. Nekem ez a tini dráma nem igazán hiányzott az életemből, hogy őszinte legyek veletek. Ezzel ellentétben a felnőtt árnyvadászok már valóságosabb szereplőkként emelkedtek ki a Csontváros kötetben. Nagyon sokan imádják ezt a könyvet, és én látom, hogy miért szolgált rá a nevére, de azért a hibáit is szeretném megemlíteni, mert abból is akad nem egy.

"A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul."

Nem állítanám, hogy a Csontváros egy tökéletes kezdete lett volna a sorozatnak, de a funkcióját sikerül betöltenie: felvázolt cselekményével képes kíváncsiságot ébreszteni az olvasókban és elcsalogatni őket a második rész kapujához. Én bízom benne, hogy a Hamuváros már egy összeszedettebb epizódja lesz az árnyvadászok kalandjainak, kevesebb drámával és még több rejtéllyel. Nem is húznám tovább a szót, mivel feltételezem rajtam kívül már minden érdeklődő elolvasta ezt a könyvet, csak én kullogok időben megcsúszva a tömeg után. Egynek elmegy ez a fantasy, de messze nem nevezném kiemelkedőnek a társai között.

Ella Fisher