Zakály Viki - Egyszeregy

Zakály Viki

Egyszeregy

Fülszöveg

Van  ​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.

Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?

Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem?

Véleményem

Sziasztok, kedves olvasók! Folytatódik a ZakályViki-hét, mégpedig a harmadik publikált könyvével, mely az Egyszeregy címre hallgat. Mivel nemrég jelent meg a Gábriel duológia befejező része, úgy gondoltam, tartok egy újra olvasást mielőtt belevágok az új kötetbe. Az értékelésben igyekszem főként az első olvasás élményeit és benyomásait felidézni, de van pár új meglátásom is, amiket szeretnék összevetni az eddigiekkel. Bár most kritikusabb szemmel álltam a könyvhöz, a történethez való kötődésem mit sem változott.  Számomra az Egyszeregy örök kedvenc marad, és már tűkön ülök, hogy olvashassam a folytatást. De előtte lássuk, mivel van dolgunk az Egyszeregyben.

Először is van nekünk egy izgalmas alap sztorink, amiben a főhősnő, Liza első gyakornoki projektjébe vág, hogy egy városi legenda nyomába eredjen.  A misztikum egy olyan srácot övez, aki minden lány számára elérhető, de kizárólag egyetlen alkalomra. A Gábriel-küldetés eleinte a feltörekvést és Liza karrierjének beindítását szolgálja, azonban ez igencsak hamar megváltozik, ugyanis a lányt azonnal bűvkörébe csábítja a rejtélyes idegen. Nem elég egyetlen éjszaka, a lány többet akar, viszont a fiú szokatlan életstílusa kettejük közé áll.

Nos, akik olvasták Zakály Viki előző két könyvét is (Szívritmuszavar, Hanna örök) azoknak talán szemet szúrhat, hogy az Egyszeregy merőben más stílussal rendelkezik. Főként az írói stílusra gondolok itt, ugyanis a lírai mondatok helyét átvették a hétköznapibb megfogalmazások. Letisztultabbá és emészthetőbbé vált a szöveg, ugyanakkor e miatt kissé veszített is különlegességéből. De kétségtelen, hogy az összhatás még mindig felismerhetően zakályvikis.

saját szerkesztés

A cselekményt illetően, el kell mondanom, hogy igencsak lassan indul be. A regény első harmadában főként Lizát, a főhősünket, az őt körülvevő mellékszereplőket, a motivációjukat és az élethelyzetüket ismerhetjük meg, én azonban élveztem ezeket a kezdő fejezeteket is. Szerintem szükség van egy jó alapozásra (nem alkoholizálásra gondolok) ahhoz, hogy a történet stabil lábakon álljon. Az első nyolcvan-száz oldalban közelebbről megismerhetjük Liza szüleit és a hozzájuk fűződő kapcsolatát. Aztán ott van az önző expasi, Adrián, az őrült barátnő, Zsófi, a szigorú főnökasszony, Ildikó, és a legjobb barát, Barni, akire mindig számíthat. Általuk Zakály Viki megteremtett egy olyan élethű közeget, amiben én is könnyen akklimatizálódhattam.

Talán többen sérelmeznétek ezt a lassú kezdést, számomra mégis szimpatikus, hogy – hiába a romantika a fő vezérelv – a szerelmesek nem találkoznak már az első oldalon (hála az égnek). Ami azt illeti, még hosszú ideig nem, de Liza karaktere éppen ettől lett számomra szerethető, hiszen nem csak A PASI körül forog az egész élete. Persze attól a ponttól, hogy találkozik a félistenként emlegetett Gábriellel, a romantika előtérbe kerül. Azt állítják erről a fiúról, hogy a vele töltött este megváltoztatja az életedet. Elvarázsol, és teljesen másképp fogod látni a világot. Nos, ez Liza életében is beigazolódott. Vajon tényleg létezik ilyen vonzalom, amitől megszűnik körülötted a világ és a saját nevedre sem emlékszel?

Nos, nem tudom, de az biztos, hogy nem egyféleképpen fogalmazódik meg Liza rajongása a fiú iránt. Bevallom, már kezdtem megelégelni a kislányos pirulásokat és a magasztaló belső monológokat. Itt említeném meg, hogy néhol már túl vannak magyarázva a dolgok. Liza szinte mindent kommentál magában – tagadhatatlanul karakterközpontú a narratíva. Minden le van írva, amit a karakter érez, gondol, csinál. Nekem személy szerint kevesebb is elég lett volna ahhoz, hogy elképzeljek egy-egy helyzetet vagy átérezzem az érzelmeket. Mégsem tudok haragudni se a karakterre, se az íróra e miatt. A könyv szerintem tökéletesen megállja a helyét a maga műfajában, és még többet is nyújt egy átlagos new adult regénynél.

"A tegnapi én és a holnapi te sosem fognak jó időben egy helyen lenni."

Visszatérve Gábrielre – ő tipikusan a női vágy megtestesítője: férfias, magabiztos, figyelmes, ám mindezek mellett megfejthetetlen. Mindig csak annyit ad magából, hogy aztán még több kelljen belőle.  Sok ilyen férfi karaktertípussal találkoztunk már, többek közt ott van a híres-hírhedt Christian Grey. Liza meg is említi az előbbi személyt egy szituáció kapcsán. Ez volt számomra az Egyszeregy mélypontja. Próbálok eltekinteni ettől, és reménykedem, hogy nem E. L. James ihlette Gábriel karakterét. Most, hogy belegondolok… Nem, azt nagyon nem szeretném. Zakály Viki, ugye nem? Viszont, van ebben a regényben egy olyan srác, aki odaadó, segítőkész, védelmező és elérhető (lenne) Liza számára. Talán én vagyok az egyetlen, de az én szívemhez az ő karaktere áll közelebb. Team Barni!

A szereplőkön túl, azt kell mondanom, hogy Zakály Viki nagyon ügyes a történetvezetésben. Az elején leírtak visszaköszönnek a regény végén, ami szép keretet ad a történetnek. Aztán van benne egy olyan csavar, amitől leesett az állam. Mindvégig ott kúszik a háttérben, de a végeredmény egyszerűen kiszámíthatatlan. Ez a fordulat még inkább feldobta a cselekményt, ezzel mélyebb tartalmat kölcsönözve az egész műnek. Minden elismerésem az írónőé, mert egy jól kidolgozott történetet tálal elénk, melyben a végén összeérnek a szálak, s a jövőbe is kitekintést mutat. Szinte provokál a kötet vége, úgyhogy muszáj olvasni a folytatást, nincs más választás. 

#egyszercsak, jövök!

Steph Pfeiffer