Gabriella Eld - Talpig ​feketében

Gabriella Eld

Talpig Feketében

Fülszöveg

Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.

Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.

Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.

Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Véleményem

Sziasztok, kedves Olvasók! Itt Ella, és most ejtsünk pár szót Gabriella Eld legújabb könyvéről, a Talpig feketében című kisregényről. Számomra Gabriella egy olyan író, akinek a könyveire gondolkodás nélkül adom le a rendelést. Első regénye és a Halhatatlanok című antológiában megjelent novellája engem teljesen meggyőzött afelől, hogy érdemes nyomon követni az amúgy szemtelenül fiatal lány karrierjét. Számomra ő egyfajta példakép, aki nem csupán mert nagyot álmodni, de akinek megvan az energiája és kreativitása ahhoz, hogy valóra váltsa ezeket az álmokat. Én a háttérben szurkolok neki immáron egy éve. Nagyon kedvelem Gabit, a stílusát, a kisugárzását és a lelkesedését. Gondolhatjátok, ekkora fanatizmussal a nyakamban már mennyire vártam legújabb köteteit, amiket sikerült is beszereznem a könyvfesztiválon. Így kötött ki nálam ez a 140 oldalas szépség.

Tudhatjátok, hogy egyszerűen könyvborító mániás vagyok. Nekem ez fontos tényező, és Gabriella könyveiről elmondható, hogy igényes borítóval lettek megáldva. Ez nincsen másképpen a kisregény esetében sem. A Talpig feketében vonzza a szemeket: vibráló, érdekes, és Tokiót idézi, ami már magában elég egzotikus. A könyvet szombaton kaptam kézhez, és vasárnap este már kiolvasva tettem le az asztalra. Szerintem ez sokat elárul az olvasási élményről, de nézzük, mire számíthattok, akik szintén előrendeltétek ezt a kötetet vagy éppen szemeztek vele.

Saját szerkesztés

Hogyha egy hosszabb vonatút előtt álltok, vagy egyszerűen csak szeretnétek kikapcsolni egy kis időre, erősen ajánlom nektek ezt a könyvet. Az alaptörténetről nem szeretnék írni, mert a fülszöveg remekül felvázolja, mire is számíthattok. Adott nekünk három főszereplő: egy feje búbjától kisujjáig tetovált kopasz, vagány lány, Kasja; az ő talpig feketébe öltözött, menekülőművész öccse, Igor; és az elnökasszony fia, Alaska, aki cluster fejfájásban szenved, ezért fájdalomcsillapítókból áll a napi étrendje. Bennük van valami közös, mind a hárman adottsághasználók – ezért a társadalom inkvizíciószerűen üldözi őket. A három fiatal hajtóvadászata alatt megismerkedhetünk a felépített világgal, a szereplőkkel, miközben szép lassan kibontakozik a konfliktus.

Úgy gondolom, a történet éppen annyit markol, amennyit meg tud fogni. Nincsenek elvarratlan szálak vagy éppen túl sok karakter, akik elvesznének a forgatagban. Minden éppen olyan méretű, amilyennek lennie kell egy ilyen rövid sztori esetében. A cselekmény pörgős, mégsem kellett utána loholni. A szereplők érdekesek, érződik rajtuk Gabriella Eld stílusa, amit annyira szeretek. Igor után lehet én is beszerzek pár vicces zoknit! 🍌🍒 A felépített világ nem olyan vad, mint az Ikercsavar krónikák univerzuma, viszont Bagolyvárosban sem unatkoztam egy percet sem. Az izzó neonlámpák és a különleges képességek kavalkádjába hamar beleszeret az ember.

"Kasja összevont szemöldökkel hümmögött. Az arcára volt írva, hogy fáradt, frusztrált és éhes; ilyenkor nagyon kikészült. Emellett ma tönkrement a tetoválópisztolya, az öccsét szétverte a korrupt rendőrség, ráadásul hazahozott egy túszt, arról nem is beszélve, hogy a pizza is késett, és terroristák rohangáltak a városban."

Szóval, ahogy említettem, a történet követhető, viszont a csavar nem túl erős benne. Szerettem a srácokról olvasni, de a cselekménytől azért nem dobtam egy hátast. Egy olyan disztópiát kaptam ezúttal Gabitól, ami elszórakoztat addig, amíg a buszon utazok, de túl mély nyomokat nem hagy bennem. Ez egy kicsit más műfaj volt szerintem, mint amiben eddig az írónő mozgott, és ez érződött is – a szárnybontogatást viszont pártolom, szóval örülök, hogy kilépett a komfortzónájából és megmutatta egy másik oldalát is. A szereplőket mondanám tehát a Talpig feketében legerősebb oldalának, de azt már eddig is tudtuk, hogy a Gabi fejében élő karakterek egytől-egyig egyediek és mókásak. Gabriella a karakteralkotás mestere, ez vitathatatlan. Imádom a fejéből előbukkanó személyiségeket, ezen a téren valahogy mindig képes lenyűgözni, ahogyan a megfogalmazásaival is. Manapság a szórakoztató irodalom nyelvezete néha már-már olyan hétköznapi, hogy én érzem magam kellemetlenül olvasás közben, ezért is felüdülés nekem tőle olvasni. Gabriella Eld írói stílusa szellemes, művészi és modern egyszerre - már csak ezért kötelező minimum egy könyvet elolvasnod Neked is Tőle, ha még nem tetted.

A Talpig feketében után megmarad Gabi az egyik kedvenc magyar íróm. Nem állítom, hogy ez a legerősebb története, ahogy az alaptörténet sem ismeretlen már számunkra, de a maga nemében ez is különleges és szerethető olvasmány – és állati a borítója! Már várom Bagolyváros következő történetét, mert nekem a világ abszolút felkeltette az érdeklődésemet. Szeretnék még visszajönni ide és megismerkedni még több különleges képességgel megáldott emberrel. Gabi, csak írj, írj és írj! Mikor várható a következő kisregény? 😇

Ella Fisher