Gabriella Eld
Talpig Feketében
Fülszöveg
Az
Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a
társadalomból.
Amikor
Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és
megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény,
akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre
pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska
Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött
idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség
utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek
tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és
veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban
gondolta volna…
Véleményem
Sziasztok,
kedves Olvasók! Itt Ella, és most ejtsünk pár szót Gabriella Eld legújabb könyvéről,
a Talpig feketében című kisregényről. Számomra Gabriella egy olyan író, akinek
a könyveire gondolkodás nélkül adom le a rendelést. Első regénye és a
Halhatatlanok című antológiában megjelent novellája engem teljesen meggyőzött
afelől, hogy érdemes nyomon követni az amúgy szemtelenül fiatal lány
karrierjét. Számomra ő egyfajta példakép, aki nem csupán mert nagyot álmodni,
de akinek megvan az energiája és kreativitása ahhoz, hogy valóra váltsa ezeket
az álmokat. Én a háttérben szurkolok neki immáron egy éve. Nagyon kedvelem
Gabit, a stílusát, a kisugárzását és a lelkesedését. Gondolhatjátok, ekkora
fanatizmussal a nyakamban már mennyire vártam legújabb köteteit, amiket
sikerült is beszereznem a könyvfesztiválon. Így kötött ki nálam ez a 140
oldalas szépség.
Tudhatjátok,
hogy egyszerűen könyvborító mániás vagyok. Nekem ez fontos tényező, és
Gabriella könyveiről elmondható, hogy igényes borítóval lettek megáldva. Ez
nincsen másképpen a kisregény esetében sem. A Talpig feketében vonzza a
szemeket: vibráló, érdekes, és Tokiót idézi, ami már magában elég egzotikus. A
könyvet szombaton kaptam kézhez, és vasárnap este már kiolvasva tettem le az
asztalra. Szerintem ez sokat elárul az olvasási élményről, de nézzük, mire
számíthattok, akik szintén előrendeltétek ezt a kötetet vagy éppen szemeztek
vele.
Saját szerkesztés |
Hogyha
egy hosszabb vonatút előtt álltok, vagy egyszerűen csak szeretnétek kikapcsolni
egy kis időre, erősen ajánlom nektek ezt a könyvet. Az alaptörténetről nem szeretnék
írni, mert a fülszöveg remekül felvázolja, mire is számíthattok. Adott nekünk
három főszereplő: egy feje búbjától kisujjáig tetovált kopasz, vagány lány,
Kasja; az ő talpig feketébe öltözött, menekülőművész öccse, Igor; és az
elnökasszony fia, Alaska, aki cluster fejfájásban szenved, ezért
fájdalomcsillapítókból áll a napi étrendje. Bennük van valami közös, mind a
hárman adottsághasználók – ezért a társadalom inkvizíciószerűen üldözi őket. A
három fiatal hajtóvadászata alatt megismerkedhetünk a felépített világgal, a
szereplőkkel, miközben szép lassan kibontakozik a konfliktus.
Úgy
gondolom, a történet éppen annyit markol, amennyit meg tud fogni. Nincsenek elvarratlan
szálak vagy éppen túl sok karakter, akik elvesznének a forgatagban. Minden
éppen olyan méretű, amilyennek lennie kell egy ilyen rövid sztori esetében. A
cselekmény pörgős, mégsem kellett utána loholni. A szereplők érdekesek, érződik
rajtuk Gabriella Eld stílusa, amit annyira szeretek. Igor után lehet én is beszerzek
pár vicces zoknit! 🍌🍒 A felépített világ nem olyan vad, mint az Ikercsavar
krónikák univerzuma, viszont Bagolyvárosban sem unatkoztam egy percet sem. Az
izzó neonlámpák és a különleges képességek kavalkádjába hamar beleszeret az
ember.
"Kasja összevont szemöldökkel hümmögött. Az arcára volt írva, hogy fáradt, frusztrált és éhes; ilyenkor nagyon kikészült. Emellett ma tönkrement a tetoválópisztolya, az öccsét szétverte a korrupt rendőrség, ráadásul hazahozott egy túszt, arról nem is beszélve, hogy a pizza is késett, és terroristák rohangáltak a városban."
Szóval,
ahogy említettem, a történet követhető, viszont a csavar nem túl erős benne.
Szerettem a srácokról olvasni, de a cselekménytől azért nem dobtam egy hátast.
Egy olyan disztópiát kaptam ezúttal Gabitól, ami elszórakoztat addig, amíg a
buszon utazok, de túl mély nyomokat nem hagy bennem. Ez egy kicsit más műfaj
volt szerintem, mint amiben eddig az írónő mozgott, és ez érződött is – a szárnybontogatást
viszont pártolom, szóval örülök, hogy kilépett a komfortzónájából és
megmutatta egy másik oldalát is. A szereplőket mondanám tehát a Talpig
feketében legerősebb oldalának, de azt már eddig is tudtuk, hogy a Gabi fejében élő karakterek egytől-egyig egyediek és mókásak. Gabriella a
karakteralkotás mestere, ez vitathatatlan. Imádom a fejéből előbukkanó
személyiségeket, ezen a téren valahogy mindig képes lenyűgözni, ahogyan a megfogalmazásaival is. Manapság a szórakoztató irodalom nyelvezete néha már-már olyan hétköznapi, hogy én érzem magam kellemetlenül olvasás közben, ezért is felüdülés nekem tőle olvasni. Gabriella Eld írói stílusa szellemes, művészi és modern egyszerre - már csak ezért kötelező minimum egy könyvet elolvasnod Neked is Tőle, ha még nem tetted.
A
Talpig feketében után megmarad Gabi az egyik kedvenc magyar íróm.
Nem állítom, hogy ez a legerősebb története, ahogy az alaptörténet sem ismeretlen már számunkra, de a maga nemében ez is különleges
és szerethető olvasmány – és állati a borítója! Már várom Bagolyváros következő
történetét, mert nekem a világ abszolút felkeltette az érdeklődésemet. Szeretnék
még visszajönni ide és megismerkedni még több különleges képességgel megáldott
emberrel. Gabi, csak írj, írj és írj! Mikor várható a következő kisregény? 😇
Ella Fisher
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése