Rachel Van Dyken - A csábítás szabályai

Rachel Van Dyken
A csábítás szabályai

Fülszöveg

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.

Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.

A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!

Frappáns és szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a férfi és a női gondolkodás különbségeire.

Bájos, pajkos, humoros.

Véleményem

Néha engedem, hogy a sors vezessen és ő ajánljon nekem könyveket. Vannak olyan kötetek, amikbe különböző úton-módon belebotlok, és valamiért elfog az az érzés, hogy mindenképp bele kell kukkantanom az adott regénybe. Valahogy így történt ez Rachel Van Dyken - A csábítás szabályai című kötetével is. Ezek a random könyvválasztások néha valami egészen új élményt nyújtanak, ám akadnak melléfogások is. Nos, ez az utóbbi kategóriába tartozik. Gyerekkorom óta érzem belül, hogy más vagyok, mint a többi ember, ezért igazából meg sem lep, hogy annyi magasztaló molyos értékelés után ez a könyv engem csak kiakasztani tudott. Fogalmam sincs, mit esznek ezeken az NA könyveken könyvmoly társaim, de egyre több példát látok a hasonló könyvek népszerűségére. Miért? Mi ezekben az élvezetes?

Főszereplőnk, Ian egy szárnysegéd, aki arra adta a fejét, hogy elesett, önbizalomhiánnyal küszködő lányoknak nyújt segítséget életük szerelmének meghódításában. Ez az egész segítség persze nem ingyen jár, de nem ám! Szép summát kell fizetned a Bt-nek, ami Ian és Lex tulajdona. A vállalat missziója bár fennkölt és felebaráti, azért a dörzsölt fiúk tudják, hogyan lehet a segítségnyújtást jövedelmezővé tenni. Főszereplőnk legjobb barátja: Lex egy számítógép zseni, aki leprogramozott egy alkalmazást, ami százalékos értékben képes kikalkulálni, mennyi esélye van az adott párnak a hosszú távú kapcsolatra. A fiúk igazi csibész módjára falják a lányokat, csoda, hogy nem kaptam el semmilyen nemi betegséget csupán a könyv olvasásától. A srácok gondolatai a nőkről érdekes módon nem konzisztensek, néhol tárgyiasítva vannak, néhol felmagasztalva. A könyvet több ponton jellemzik az ellentmondások, Ian karaktere pedig olyan amatőr módon lett végigvezetve, hogy leginkább tizenöt éves próbálkozásaim jutottak eszembe az olvasása nyomán.

 

Ian ingadozik a bunkó helyes srác és a kedves, önfeláldozó fiú karaktere között. Személyisége gyanúsan ingatag, lehet nem ártana, ha egy pszichiáter vetne egy pillantást rá. Hozzá képest Lex már stabilabb, ő szépen illeszkedik a bunkók sztereotípiájához. Blake, az a lány, akibe Ian a szárnysegéd program keretei között szeret bele. A kisfiús lány leginkább szürke, akit edzett teste különlegessé varázsol szereplőink szemében. Push-up Julcsi és Bicepsz Jancsi kapcsolata és érzelmeik kifejlődése nincsen szépen kifejtve, egyik pillanatról a másikra lesznek egymásba szerelmesek. Hogy Ian jégszívét mi melengette fel? Hát a leírások alapján főként a lány melle, formás popsija és szűk ruhái. Igazán romantikus. Csak én éreztem azt, hogy a könyv és a szereplők egyaránt a külsőségekre koncentrálnak? Nem tudom, nekem végig ez volt a benyomásom.

Ez a regény leginkább „Az üzlet” című kötetet idézte fel bennem. Anno hasonlóan jártam azzal a történettel is: sokak magasztalása ellenére, én főként a hibáit láttam, amik végig zavartak az olvasása közben. Igazából sok közös van ebben a két könyvben: elcsépelt alap sztori, unalmas szereplők, sivár lelki világ, egyszerű írói stílus. Megjegyezném, A csábítás szabályai még két kategóriával rosszabb, mint Az üzlet nevezetű társa, amiben azért logikai buktatók nem voltak. Az üzlet untatott és kicsit fárasztott, ehhez képest A csábítás szabályai egyenesen kiakasztott és szemrángásokat idézett elő. Ez a műalkotás megtalálta a bennem rejlő rejtett gombocskát, ami beindítja az idegösszeomlás funkciót. Ez azért már teljesítmény, azt kell, hogy mondjam. Régóta nem borzasztott el így könyv.

Egyetlenegy dolgot tudtam néhol élvezni, a relatíve vicces párbeszédeket, amiben azért bővelkedett a történet. Ian nagymenő dumái és a lánnyal levágott flörtöléshez hasonlító mutatvány vicces pillanatokat tudott eredményezni. Ezekre a humoros részekre volt szükségem ahhoz, hogy ne hagyjam félbe a történet olvasását. Bezzeg olyan lelkes voltam az alaptörténet miatt, annyira szerettem volna, ha valami értelmes kerekedik ki ebből az egész egyetemi kalandból. Félre ne értsetek, sok könyv esetében szidom az elcsépelt alapsztorit. Szerintem a rongyosra használt alap történetekkel nincsen gond addig, amíg az író valami újat tud kihozni a témából. Azonban szerintem Rachelnek nem ez volt a célja itt. Sötét szándékai ezzel a regénnyel mai napig ismeretlenek.

Összességében A csábítás szabályai egy tökéletes példa arra, hogy milyen egy rossz könyv. Hogyha érdekel az ellentmondások, idegesítő karakterek, vicces párbeszédek és kiszámítható cselekmények világa, akkor ajánlom neked Rachel Van Dyken regényét. A sztorit befejezve akadtam rá a filmadaptációra, ami már most ijesztően történet hűnek tűnt. Ami talán emel kicsit a film fényén, hogy valószínűleg ott kevesebbet kapunk Ian belső monológjaiból, ami őszintén üdítő lehet a könyvhöz mérten. Én nem fogom megnézni, mert éppen elég volt ez írásos formában is, de aki esetleg fan, annak mindenképp ajánlom.

Ella Fisher