2019. szeptember 8., vasárnap

Olvasd kedvenced kedvencét - Spirit Bliss #24

Sziasztok! 
Haladunk tovább az Olvasd kedvenced kedvencét rovatunkkal és ezúttal a Könyvmolyképző Kiadó figyelemreméltó magyar írónőjét vendégeljük meg a blogon: Spirit Bliss-tEddig megjelent hét kötete közül a Reményfosztottak címet viseli a legfrissebb, ami a A Szem trilógia első része. Remélhetőleg a rajongók mihamarabb a kezükbe vehetik a folytatást is. Ti már olvastatok Tőle? 😊 Fogadjátok sok szeretettel az írónő top öt könyves listáját!

Köszönjük, Spirit Bliss, hogy elfogadtad a felkérésünket!
.............................................

Amikor a blog készítői felkértek, hogy írjam meg a kedvenc könyveim top 5-ös listáját, azt gondoltam, hogy ez egy könnyű feladat lesz, de valójában nagyon nem az. Egyfelől, mert a kedvenceim listája folyton változik. Mindig olvasok új könyveket, amik a top 5-ös listán kiütik azokat, amik korábban felkerültek. Másfelől, mert rengeteg olyan történet tartozik a kedvenceim közé, amely nem egyetlen könyvből áll, hanem egy egész könyvsorozatból, és nehéz közülük kiválasztani, hogy melyik rész volt a kedvencem. A harmadik nehézség számomra az volt, hogy J. K. Rowling Harry Potter sorozata örök szívszerelmem marad, de mostanra már ez amolyan édes nosztalgia számomra, így a szívem egyik fele azt akarta, hogy tegyem fel a listára, a másik pedig azt, hogy inkább hagyjak teret más könyveknek. Végül a másik félre hallgattam, de Rowling sorozatát képzeljétek oda amolyan 0. könyvként a lista elejére. :)

Margaret Atwood- MaddAddam
A teljes MaddAddam-sorozatot imádom, de a 3. rész a kedvencem a trilógiából. Alapból nagyon bírom a jól megírt disztópiákat. Azokat, amelyekről simán el tudom képzelni, hogy egyszer a valóságban is megtörténhetnének, ez a disztópia pedig pont tökéletesen passzol a mostani klímaválságos világvége-hangulathoz, amellyel szembe kéne néznünk, de igazából nem tesszük. A MaddAddam-sorozat azért izgalmas, mert az emberiség kipusztítója őrült, mégis néha úgy érezzük, tökéletesen igaza volt. Állatfajokat irtunk ki, tönkretesszük a növényvilágot, nem a világ urai, hanem a világ pestise vagyunk. Ezért következik be a világvége ebben a történetben is. A harmadik rész pedig azért a kedvencem a sorozatból, mert imádom a guvatkákat benne, azokat a génmanipulált emberkéket, akik átvették az emberek helyét a bolygón, és akikből genetikailag kiirtották a gonoszságot, kapzsiságot, féltékenységet, kegyetlenséget. Nem mellesleg az emberi túlélők közül Tobyt kedvelem a legjobban, és ebben a kötetben ő az, akinek a szemén át megismerhetjük a múltat és a jelent.



Moskát Anita - Irha és bőr
Igen, egy újabb disztópia, bár ez teljesen más, mint az előző. Itt a politika és a társadalmi problémák kerülnek előtérbe méghozzá többféle módon és szinten. Az állatok hirtelen bebábozódnak, és amikor előbújnak, részben emberivé válnak, „fajzat” lesz belőlük. Nagyon izgalmas, hogy nem ugyanolyan mértékben. Van, aki külsőleg szinte embernek néz ki, de olyan is, aki megtartotta az állati kinézetét. Akad, aki embernek érzi magát, és olyan is, aki lelkileg és szellemileg az emberibb teste ellenére megmaradt az állati ösztönök szintjén. A történet elgondolkoztat egy csomó fontos dolgon. Mit is jelent vajon érző, értelmes lénynek lenni? Hogyan viszonyuljunk azokhoz, akik valamiben mások? Mivel kell még a 21. században is megküzdenie azoknak, akik mondjuk valamilyen testi vagy szellemi betegséggel születnek, esetleg később rokkannak le valami miatt? Végigkövethetjük azt is, milyen könnyen lehet jó személyekből is szélsőséges nézeteket valló gyűlölködőt csinálni, mennyire befolyásolható minden egyes ember (vagy épp fajzat). Rengeteg jó magyar írótól olvastam már igazán jó könyveket, de Moskát Anita az első, akiről úgy gondolom, íróként a példaképemmé is vált ezzel a könyvével.


Anna Gavalda - Vigaszág
Vicces módon ez a regény egy középkorú férfiról szól, 30-as nő létemre mégis nagyon azonosulni tudtam vele. A férfi utálja a munkáját, szenved a sok stressztől, és attól, hogy a nő, akivel együtt él, már nem érdeklődik iránta. Aztán egy utazásnak, egy kivételes helynek és egy furcsa nőnek köszönhetően rájön, hogy nem kell boldogtalanul, egy pocsék munkahelyen és egy rossz kapcsolatban leélnie az életét. Joga van változtatni és boldognak lenni. Ha megkérdezik tőlem, van-e olyan könyv, amely tényleges kihatással volt az életemre, akkor biztos, hogy ezt mondom. Mert erőt adott ahhoz, hogy lelépjek egy rossz munkahelyről, megszabaduljak a stressztől, kizárjam azokat az embereket az életemből, akik rombolnak engem. És ennek köszönhetően van most egy klassz munkám, működöm minimális stressz-szinten és vannak olyanok körülöttem, akik építenek engem. Szóval ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, nem azt az életet éli, amit szeretne.


Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg
Minden évben legalább egyszer elolvasom ezt a felnőtteknek való mesét. Vannak benne kedvenc részeim, de mindig találok új gondolatokat is, amelyeken olvasás után is rágódhatok még egy kicsit. Egész életemben azzal küzdöttem, hogy ne hagyjam a zombifelnőtteknek, hogy engem is zombifelnőtté tegyenek. Az ember szerintem csak akkor lehet igazán boldog, ha felnőttként is megtart valamit a belső gyermeki énjéből. Ez a könyv pedig segít abban, hogy újra és újra emlékeztessem magam erre, és ne hagyjam beolvasztani magam a nagy zombitömegbe.



George R. R. Martin - Királyok csatája
Nagyon érdekes a megismerkedésem ezzel a történettel. Már az első könyv magyarországi megjelenésekor hallottam Martinról és a zseniális történetéről, de az alapján, amiket mások meséltek nekem róla, úgy véltem, ez nem feltétlenül egy nekem való regénysorozat. Aztán néhány éve, amikor már mind az öt könyv kijött, és a filmsorozat is az 5. évadnál járt, a Könyvfesztiválon megláttam a Trónok harcát, és egyszerűen úgy éreztem, haza akar jönni velem. Szóval megvettem, elolvastam, néhány napra rá, bementem az egyik pécsi könyvesboltba, és felvásároltam a másik négy részét is. Ezek után belekezdtem a filmsorozatba, és beszippantott az egész történet. És hogy miért a második könyv a kedvencem? Nos, számomra az első ellenszenves benyomás után mégis Sansa lett a kedvenc karakterem a történetből, és odavagyok a közte és Sandor között szövődő „szépség és a szörnyeteg”-sztoriszálért. A filmsorozatban is egész jól összehozták, de a könyvből, főképp a második részből sokkal szebben kibontakozik az egész.

Ella Fisher

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése