2018. november 16., péntek

Colleen Hoover - Vallomás {Ella}

Colleen Hoover
Vallomás

Fülszöveg
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút. Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

Véleményem

Az utóbbi időben kezdtem eltávolodni Colleen Hoover-től, bezzeg minden olyan jól kezdődött a Szívcsapás és a Reménytelen c. köteteknél. A legutóbbi Colleen Hoover olvasmányomhoz vegyes érzések kötöttek. Sokakkal ellentétben nekem a szexből szerelem témaköre nem jön be, így sajnos csekély esélyekkel indult nálam a Csúf szerelem című történet. Utolsó reményként tekintettem az írónő Vallomás című könyvére, amibe gyönyörű festményekről készült képeket csatoltak (közreműködött: Danny O’Connor), ezért már a kezdetektől vonzotta a figyelmem. Elképzeltem, ahogy szereplőink a hanyagul elrendezett festékes üvegek és ecsetek mellett borozgatnak a félhomályban, néhol elmerengve az ablakon átszüremlő esti fényekben. Az intuíció néha működik, néha nem. Hogy azt kaptam-e a könyvtől, amit vártam? Körülbelül igen. És ez tetszett nekem? Nem feltétlenül. Miért?

Kezdjük azzal, hogy a Vallomás sokkal lágyabb és romantikusabb olvasmány, mint a Csúf szerelem volt. Itt nincsenek heves szex jelenetek, egymás fülébe súgott mocskos szavak és a többi erotikus műfajra jellemző dolog. A Vallomás felidézte bennem a Szívcsapás kedves romantikáját: a fiatalok pironkodó mosolya, a gyermeki vallomások és a szerelem első látásra mind olyan elemek, amik Colleen Hoover korai regényeire jellemzőbbek inkább. Akkor mi lehet a gond? Hiszen én imádtam azokat a könyveket. Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen és végül arra jutottam, hogy valószínűleg mostanra kinőttem a „szerelem első látásra, meghalnék érted, csak hogy egy pillanatra boldognak lássalak” típusú szerelmes könyvekből. Ezt a csöpögős nézőpontot érdekes módon éppen Owen karaktere hozta be, ami megerősíti az eddigi véleményemet, miszerint Colleen Hoover nem tud hiteles férfikaraktert írni. Egyik legrosszabb könyvének tartom a Reményvesztett című kötetet, ami szintén férfi szemszögből íródott. Sokkal jobb döntés lett volna meghagyni ezt a történetet Auburn-nek. Én személy szerint sokkal jobban élveztem volna ezt az ő szemén keresztül.

Forrás: http://euphoiras.tumblr.com

Az írónőre jellemző az egyediség és a magával ragadó történetvezetés. A Vallomás kevésbé tudott engem most behúzni, negyven oldalanként le kellett tennem a könyvet, mert egyszerűen besokalltam tőle. A sztori felvezetésében minden és mindenki nagyon titokzatos, amit elég sokáig sikerült húzni, ezért valami eget rengető fordulatra számítottam, ami megfordítja a világomat, de ezt nem kaptam meg. Ehelyett kaptam banális elemeket, amiknél csak néztem és se veled se nélküled pillanatokat, amik nem tudtak feszültséget kialakítani. A regény végén legalább kaptunk egy nagy adag cukiságot, megédesítendő a keserű érzéseket, amiket maga után hagyott ez a könyv. Szerintem a Vallomás a legkiszámíthatóbb könyve Colleen Hoover-nek, ezért ne várjatok tőle túl sok furfangot.

Egyetlenegy dolog volt, ami igazán meg tudott fogni ebben a sztoriban, az pedig a vallomások ötlete. Ugyebár Owen a postaládájába dobott anonim vallomások alapján készíti festményeit, ezért minden kép mögött áll egy súlyos titok, ami erkölcsileg megkérdőjelezhető. Zseniálisnak tartottam ezt a típusú kitárulkozást, amire az emberek a névtelenség adta biztonságos burokban képesek voltak. Nem tudom, hogy én képes lennék-e név nélkül bármilyen titokzatos dolgot megosztani magamról, de úgy sejtem nem. Bár lehet nem tűnik annak, de közszemlére tenni a legféltettebb gondolatainkat rengeteg bátorságot igényel, ezért én kis hősöknek tartom azokat, akik részt vettek ebben. #ahősökköztünkjárnak

Egy szó mint száz, Colleen Hoover - Vallomás című műve nem tetszett nekem, mert nem tudott érzelmeket kiváltani belőlem. Untatott, elálmosított és közömbös maradt mindvégig. Nem tudtam közel kerülni a szereplőkhöz, akik tipikus romantikus YA szereplők az egyediség teljes hiányával. <spoiler> Nem tudtam meglepődni azon, hogy Auburn az első szexuális élménye után már teherbe is esett tinédzser korában. Sőt... imádkoztam, hogy ne forduljunk el ebbe az irányba, de mégis sikerült. Emellett nevetségesnek tartottam, hogy a konfliktust feloldó cselekedetet az jelenti, hogy Auburn felveszi a történet főgonoszának vallomását, ahol elmondja, hogyan játsza ki a többieket. Ne már, csak ezt ne. Ez annyira kiszámítható.</spoiler> Voltak téves elgondolások a könyvben, de emellett volt pár izgalmas dolog is, ami emelte a regény fényét. A könyvet ajánlom azoknak, akik oda vannak a szerelem első látásra típusú romantikus könyvekért.

Ella Fisher

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése